Bioterra és elnöke

Aki járatos a román mezőgazdaság berkeiben, az utóbbi időben egyre gyakrabban hall az ökológiai gazdálkodásról. Körükben a Bioterra már közismert fogalom, és ha az egyesület neve szóba kerül, már mondják is, hogy igen: Albert Imre.

– Mintha egyszemélyes vállalkozásról, amolyan személyi kultuszról volna szó?

– Határozottan mondhatom, nincs szó egyikről sem. A Bioterra az utóbbi két évben mind többet hallat magáról és dinamikusan fejlődik, ami pedig az én személyemet illeti, a dolog valóban úgy áll egyelőre, hogy szegény az eklézsia, a pap, a harangozó is. Minden munkát elkezdve a nyilvántartástól a postázásig, a kapcsolattartástól a reprezentálásig egyedül kell végeznem, és azért tűnik úgy sokaknak, hogy csak belőlem áll az egyesület. Most jutottunk el oda, hogy alkalmazhatunk valakit az irodába, aki elvégezze ezeket az adminisztratív munkákat. Az egyesületünket tulajdonképpen 10 tagú vezetőtestület irányítja, ez dönt a fontosabb dolgokban. A mindennapi ügyek intézésében pedig két kitűnő és önzetlen szakember segíti: Sebők Péter, a mezőgazdasági tudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár és Bódis András, aki több mint 30 évig gyakorló agrármérnök volt, jelenleg folyóiratunknak, a Bioterrának felelős szerkesztője. Mindketten – bármikor szükség van rá – nagy hozzáértéssel, odaadással segítenek, nemcsak szakmai, hanem szervezési ügyekben is.

– Az elmondottakból úgy tűnik, hogy egyesületükben eddig nem volt fizetett alkalmazott, és a Bioterra elnöke is társadalmi munkában végzi a teendőit?

– Igen, így van. Az egyesület bizonyos nélkülözhetetlen anyagi költségeket, pl. üzemanyag fogyasztást, vagy más anyagi ráfordításokat megtérít, de többre nem futja.

– Családja mindennapi kenyerét hogy teremti elő? Hiszen az egyesület ügyeinek intézése is egész embert igényel.

– Elég nehezen. Van egy műanyag fröccsöntő műhelyem, ami eddig jól jövedelmezett, de most nincs munka. Marad a mezőgazdaság, 1997 óta 10 hektáron folytatok ökogazdálkodást, a kezdetektől gabonát termesztek, amit feletetek az állatokkal (sertéseket és teheneket tartok), és ezt értékesítem. Természetesen ezt a munkát nem egyedül, hanem családommal együtt végzem, fő segítségem a fiam (most jutott be Kolozsvárott az Agrártudományi Egyetemre), a feleségem és a kislányom, de ő még csak 13 éves.

– A változások után sokan kezdtek el gazdálkodni, olyanok is, akik azelőtt más munkakörben dolgoztak. Ez történt Önnel is?

– Igen. Bár én falun éltem akkor is, de városban dolgoztam. A változások után nagy kedvvel kezdtem el gazdálkodni. Traktort, vetőgépet, talajmegmunkáló felszerelést, kombájnt vásároltam, de nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna, és foglalkoztatott a gondolat, hogy abbahagyom. Ekkor kínálkozott az alkalom, hogy elmehettem Svájcba három hónapig dolgozni. Ezután minden eddigi elképzelésem átértékelődött, úgy döntöttem áttérek a biogazdálkodásra.

– Hogyan lett elnöke az egyesületnek?

– Az igazság az, hogy ahol több a munka, mint a fizetés, nem nehéz elfoglalni egy elnöki széket. De komolyra fordítva a szót, itt Romániában a biomozgalom beindításában nagy szerepe volt a svájci barátainknak. Martin Schütz és Peter Daep már 1992 óta jártak ide. Szemináriumokat, előadásokat tartottak a biotermesztésről. 1997-ben az ő ösztönzésükre és anyagi támogatásukkal 26 alapító taggal (ebből 4 svájci) megalakítottuk a Romániai Biogazdálkodók Egyesületét , a Bioterrát , és akkor engem választottak meg elnöknek.

– Tehát már harmadik éve elnök, megemlítené a megtett út néhány állomását?

– Kezdeném a létszámbeli gyarapodással, mert ez az, ami kézzel fogható, mérhető, számokban tükrözi munkánk eredményét. 1997-ben 140 taggal indult az egyesület, '98-ban csupán 30-an kérték a felvételüket, mára azonban közel 2500-an vagyunk és a felvételi kérések folyamatosan érkeznek. Ez az ugrásszerű számbeli növekedés nem csak a mi érdemünk, hanem a Biokultúra Egyesületé is, amelyhez kapcsolódó vállalat, a Biokontroll Hungária 1999-ben – az egyesület vezetősége önzetlen döntése alapján – ellenszolgáltatás nélkül elvállalta a gazdáink ellenőrzését, és ma már az ellenőrzött farmok száma meghaladja az 1700-at, a terület pedig 7000 hektár körül mozog. Az ellenőrzés megszervezését egyetlen más hazai szervezet sem tudta megoldani csak mi, a magyarországi barátaink révén. Ezekre az eredményekre természetesen már felfigyeltek és kezdték számontartani a szervezetünket. Így az ökológiai gazdálkodást szabályozó Sürgősségi Kormányrendelet kidolgozásában aktívan résztvettünk, hasonlóképpen a törvény végrehajtását szabályozó mellékletek kidolgozásában.

A Bioterra című negyedévenként megjelenő folyóiratunk ma már 4000 példányban fogy el, az emberek olvassák, ami ritkaságszámba megy az ilyen jellegű lapoknál. Útmutatót adtunk ki, immár a második javított formában, 3000 példányban, amely a feltételrendszer mellett tartalmazza az ökológiai termelést szabályozó törvényt is.

Az ökológiai termeléssel foglalkozó videó-dokumentum filmjeink száma 12, és ezeket nagy sikerrel mutatjuk be a népszerűsítő előadásaink alkalmával.

– Elnök úr, milyen jövője van az ökológiai gazdálkodásnak Romániában?

– Egyre többen hangoztatják, hogy nálunk jobb híján már amúgyis jóideje ökológiai gazdálkodás folyik, de azt is mondják, hogy a hazai termékeknek egyedüli lehetősége betörni a nyugati országok piacára. Igen, ebben van némi igazság, de szerintem Romániában, akárcsak a már fejlett nyugati országokban, a biotermelés nem vált tömegmozgalommá. Az, aki e termelési módszerben gyors meggazdagodási lehetőséget lát, annak nagyon sok csalódásban lesz része, de mindenképpen gyarapodni fog az ökogazdák részaránya, és ha jóslatokba bocsátkozunk, akkor rövidesen, mondjuk 5 év múlva elérjük az osztrákok mai szintjét, vagyis a 10%-ot. De ez nem fog úgymond, magától menni. A mi munkánk – az ismeretterjesztés, szaktanácsadás – mellett feltétlenül szükséges az állami támogatás, bizonyos kedvezmények biztosítása a biotermelők javára. Mi már ilyen értelemben elkezdtük a törvényhozó testület egyes tagjainak a meggyőzését a megfelelő törvény kidolgozásának szükségességéről, minden remény megvan arra, hogy sikerülni fog.

Visszatérve arra a sokak által hangoztatott kijelentésre, miszerint itt nálunk, Erdélyben már biogazdálkodás folyik, tévedés azt hinni, hogy ez a gazdálkodás visszatérést jelent a régi primitív módszerekhez. Ellenkezőleg, a biogazdának sokkal alaposabb elméleti ismeretekre van szüksége, mint egy konvencionális módszerekkel dolgozónak, mert a modern technika és tudomány minden vívmányát hasznosítania kell (természetesen nem a génmanipulációra gondolok). Éppen ezért, mint elhivatott és meggyőződéses biogazda beiratkoztam az agrártudományi egyetemre, mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy alapos elméleti tudás nélkül nem lehet gyakorolni ezt a mesterséget.

Szabó Árpád
Kolozsvár

Vissza