Gyógyételek hittel

A „functional food” minden bizonnyal bűbájos hangzatú. Meg is szédítheti a bámlász bámészkodókat. Még elképzelni sem semmi, hogy valamely eledel (food) nem csupán táplálja a testet, hanem működésbe hozza (function) belső tartalékait. Micsoda pompás harapnivaló! Gyógyétel a szó szoros értelmében, ha nincs is köze a biotechnológiához. Ha ezzel tömjük meg a bendőnket, nyomban kiszórhatjuk (megfelelő gyűjtőhelyre!) az eddig nyeldesett porokat, pirulákat, csöppöket. Mindet helyettesíti a „funkcionális” finomság. Eltelíthetődünk omega-zsírsavakkal; talán hozzátehetem: alfától az omegáig.

Hej-haj, csak ne volnék ilyen bitangul öreg! Ne emlékeznék réges-régi reklámokra, a kínai vasbortól kezdve a Diana sósborszeszig... Persze manapság az a „menő”, amit angolul kell ejteni. Így funkcionál (működik, hat, gyógyít) ez a csodálatos eleség (food). (Nem tévesztendő össze a „dogfood-dal”, a nagyszerű kutyatáppal!)

Nos, ne legyünk elfogultak. A funkcionális foodnak nyilván roppant előnye, hogy használ annak, aki hisz benne . (Már Szent Ágoston is tudtunkra adta: a hit egymagában is boldogít. Hát még a funkcionális food!)

Elnézést kérek Machács Attila barátomtól, ha meghagyom a benne hívőknek a „kalciummal turbósított szójatejet”. Mi tagadás, többre becsülöm azt, amelyet a legelőről hazatérő Riska tőgyéből fejtek. (Vagy még többre a Tóth Laci aranyérmes vörösborát, turbósítás nélkül.)

Dr. Sárközy Péter

Vissza