Talajjavítás szakszerűen

Hazánkban Tessedik Sámuel a szikes talajok javítására irányuló kísérleteit 1781-ben indította meg a Békés megyei Szarvason. Kísérleteibe 14 féle változatot állított be, amelyekben a meszezés, a gipszezés és a márgázás is szerepelt. A legnagyobb jelentőséget a márgázásnak tulajdonította, mely a szikesek alatt mindenütt megtalálható volt. Ezt a magas mésztartalmú sárgaföldet termelték ki és terítették szét a szikes talajokon.

Már 1787-ben szinte látnoki erővel fűzi hozzá a kutatási eredményei leírásához a következőket: „Szarvas jóléte még inkább emelkedne, ha valamikor az eddig ismeretlen és felhasználatlan holt kincset, talán majd egy rossz terméstől sürgetve megtanulnánk hasznosítani.” A szikesek javítását világviszonylatban elsőként ő valósította meg.

Azóta sok kiváló tudós és szakember munkálkodott a szikes-, savanyú- és homoktalajaink javításán. A kormányok 1945-től 100, illetve 70 és 50% állami támogatást is biztosítottak a talajjavításhoz, ma ez 40%. Az eredmény nem maradt el, a növekvő hozamok, a csökkentett költségek miatt gyorsan megtérülő befektetésnek minősült mindenkor a talajjavítás.

A szakmailag megalapozatlan politikai döntések miatt 1945 óta bekövetkezett tulajdonváltás és átszervezés után a mezőgazdaság mindig leépült. Ma is mélyponton vagyunk, szükség van a ráfordítási költségek csökkentésére, a termékminőség növelésére. A talajjavítással a felsoroltak elősegíthetők. A mezőgazdasági termelőknek kell felismerni a talajjavítás, a kapcsolódó beruházások jelentőségét a kivitelezés előkészítése és megvalósítása érdekében.

A szikes talajokon

Ezeken a talajokon a szikesedés kis és nagy területeken, a foltokon vagy a vonulatokon jelentkezik. Igen rövid idő áll rendelkezésre arra, hogy kedvező talajállapotban művelhessük, ezért perctalajoknak is nevezik a szikeseket.

Száraz állapotban kőkemények a gyors kiszáradás miatt, nedvesen kenődnek és folyóssá válnak. A felsoroltak miatt gyakran előfordul, hogy csapadékos időjárás esetén a szikes foltok a művelésből kimaradnak. A termelés szempontjából arra van szükség, hogy a talajmunkák egyszerre jó minőségben elvégezhetők legyenek.

A szikeseknek kémiai tulajdonságaik alapján több változata van, mindegyik eredményesen javítható.

A mésztelen, gyengén savanyú, semleges szikes talajokat meszezéssel (cukorgyári mésziszap, mészkőpor), meszes altalajterítéssel (sárgaföld) és talajjavító riolittufa őrleménnyel javítjuk.

A mésztelen, gyengén lúgos szikes talajokat mész és gipsz kijuttatásával, meszes altalajjal és a gipsz helyett feketeföld aláterítéssel és talajjavító riolittufa őrleménnyel eredményesen javíthatjuk.

A lúgos vagy meszes-szódás szikes talajokat csak kimondottan savanyú hatóanyagokkal, pl. a gipsszel, a kalciumkloridos tőzeggel tudjuk javítani.

A szikes talajokon javítás után minden növény termeszthető, pl. zöldségfélék. A szikes talajok javítását kössük össze szerves trágyázással.

A savanyú talajokon

A savanyú talajok kedvezőtlen hatást fejtenek ki a talaj fizikai szerkezetének alakulására. A talaj hasznos mikroorganizmusainak működési feltételei a levegőtlen szerkezet, a magas nedvesség és az alacsony pH tartalom miatt nincsenek biztosítva.

A kötött is igen kötött talajállapot nehezíti a talajelőkészítést és növeli annak költségét. A mikroorganizmusok tevékenységének a megszűnésével a talajban levő szerves anyagok ásványi tápanyaggá történő átalakítása elmarad, és jelentős hozamcsökkenés következik be.

A talajok savanyúságának a mértékét számokkal fejezhetjük ki. Az esetben, ha a pH számértéke 6 gyengén savanyú, 5 savanyú, 4 erősen savanyú és 3 esetében nagyon erősen savanyú.

A savanyú erdőtalajokon kevés a termeszthető növényszám, a mészigényes növények egyáltalán nem jöhetnek figyelembe. A csapadékot nehezen fogadják be, a művelésük a kötöttebb változatoknál nehéz. Könnyen cserepesednek és a szervesanyag gazdálkodásuk kedvezőtlen.

A savanyú réti talajok kötött változatainak a művelése nehéz és rögös szerkezetet adnak száraz viszonyok között. Csapadékos időjárás mellett gyakori a gyökérfulladás és a növénykipusztulás. A legkedvezőtlenebb a levegőtlen szerkezet és rossz vízgazdálkodás mellett a mészhiány, mely a növények igényeit sem fedezi.

A savanyú talajok javításánál a mészhiány megszüntetésére eredményesen alkalmazható javító anyagok az őrölt mészkőpor, a cukorgyári mésziszap, a lápi mész (lápföld), egyéb ipari melléktermékű mészanyagok (pl. karbidmészpép), és a talajjavító riolittufa őrlemény.

A savanyú talajokon a meszezés elvégzése után nő a termeszthető növények száma. A savanyú talajok javításakor kijuttatott meszező anyagokhoz szerves trágyára szükség van.

A homoktalajokon

E talajokon, ahol a megkötésük nincs megoldva, ma is változik a talajfelszín és állandó növénytakaró sem tud megtelepedni. Komoly melioratív beavatkozásokra van szükség a szélerózió megszüntetése és a vízviszonyok rendezése érdekében a futó homoktalajokon. A futóhomoktalajok közül a finom szemcséűek növénytermesztésre alkalmasabbak, mint a durva szemcseméretűek.

A homoktalajok víztartó képessége gyenge, ez a növényekre kedvezőtlen hatással van. A humusztartalmuk alacsony és tápanyagban szegények. Ezért istállótrágyzást vagy zöldtrágyázást igényelnek.

A savanyú kémhatású, mészhiányos homoktalajokon a javítást meszezéssel (cukorgyári mésziszap, meszes lápföld), alginittel és talajjavító riolittufa őrleménnyel végezzük. A talajjavításhoz a szervestrágyázást a szakvélemény minden esetben előírja.

A lúgos kémhatású meszes homoktalajokon a szerves és a tápanyag ellátottság növelése a legfontosabb. A talajjavításhoz lápföldre és istállótrágyára van szükség. Tápanyagként a szerves trágyák (istállótrágyák, komposztok és egyéb szerves eredetű tápanyagkészítmények, pl. Terra Vita) juttathatók ki.

A felhasználásra kerülő szerves tápanyagoknál mindig a közelben beszerezhetőket vegyük igénybe a szállítási költségek csökkentése érdekében.

A homoktalajok eredményesen javíthatók többféle anyaggal és eljárással, a teljességre törekvés nélkül az alábbiakat felsorolom:

Westsik Vilmos zöldtrágya növényekkel, Egerszegi Sándor altalajtrágyázással majd bentonittal, Prettenhoffer Imre a mélyfekvésű területek agyagos földjével és Solti Gábor alginittal javította a homokterületeket.

A DATE által irányított kísérletekben bentonitos meddőt több nyírségi gazdaságban jó eredménnyel alkalmaztuk. A Tokaj-hegységben levő ásványi anyagok közül tizenkét Kutató Intézettel és több kis- és nagyüzemmel együtt végzett kísérletek eredménye alapján a riolittufa az új forgalmazásra engedélyezett talajjavító anyagok sorába került. A homoktalajok mellett a szikes- és az agyagtalajokon egyaránt felhasználható. A zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, dísznövénykultúrákban és szaporítóanyag telepeken, a szabadföldi és hajtatóházi területek javítására ugyancsak javasolható.

A talajjavítást megelőző vizsgálatok

A talajjavításhoz a talajból vett átlagminták laboratóriumi vizsgálatára van szükség.

• A szikes talajoknál vizsgálni kell: 1. vízben és KCl-ben mért pH; 2. a szénsavas mész (CaCo3) tartalmat; 3. Arany-féle kötöttséget; 4. a vízben oldható összes sót; 5. fenolftalein lúgosságot és 6. a kapilláris vízemelést.
• A savanyú talajoknál vizsgálni kell: 1. vízben és káliumkloridban mért pH; 2. Arany-féle kötöttségi számot; 3. Hidrolitos aciditást (Yl-érték); 4. Kicserélődési aciditást.
• A homoktalajoknál szükséges: 1. helyszíni vizsgálat; 2. pH meghatározás; 3. szénsavas mész; 4. Arany-féle kötöttségi szám; 5. összes humusz meghatározása.

A vizsgálati eredmények alapján lehet elkészíteni a kivitelezéshez szükséges talajjavítási szakvéleményt. A vizsgálatokat és a szakvéleményt – ha a talajjavítás 1 ha feletti területeken állami támogatás igénybevételével történik – az akkreditált laboratóriumok végzik illetve készítik (Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások, Egyetemek, Főiskolák és Kutató Intézetek).

Az 1 ha alatti kis- és zártkertek, fólia és üvegházak, és szabadföldi területeken – támogatás nélkül – másutt is elvégeztethető a vizsgálat. A vizsgálati eredmények alapján itt is szakembernek kell kiszámítania, hogy mennyi és milyen talajjavító anyagot használjon a termelő (a mész túladagolása káros).

A talajjavítás tartamhatása 8-12 év, a helyben kitermelhető talajjavító anyagoknál, pl. a meszes altalajnál 50-60 év, a bekerülési költségek nem egy évet terhelnek. A talajjavítás komoly beruházást, szakértelmet igényel a vizsgálattól a kivitelezésig.

Az FVM a talajjavítás mellett a szaktanácsadást is támogatja, így lehetőség nyílik talajjavítási gyakorlattal rendelkező szaktanácsadó igénybevételére.

A talajjavítás elvégzése után csökkennek a technológiai költségek, nő a hozam és az előállított termékek minősége. Az utóbbiakra különösen szükség van, mivel ezen keresztül biztosítható a teljes értékű, egészséges élelmiszer a hazai fogyasztók és a külföldi piac számára.

Talajt javítani vizsgálati eredmény és szakértői közreműködés nélkül még saját erőből sem szabad, mert pl. a kalcium-túladagolás káros a növények számára. A kijuttatásra kerülő talajjavító anyag mennyisége nem lehet több a szakvéleményben előírtnál. A talajjavítás állami támogatásához már a pályázathoz szakvéleményre van szükség.

Dr. Köhler Mihály szaktanácsadó
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Vissza