Biogazdálkodással az éhezés ellen

„A biogazdálkodás fogja ellátni a Földet élelemmel... Elképesztő, de termelékenyebb, mint a modern mezőgazdaság.”

A fenti mondatok nem is szolgáltathattak volna nagyobb meglepetést, hiszen Steve Smith, a világ legnagyobb biotechnológiai vállalatának, a Novartisnak egyik vezetője nyilatkozta. Hozzátette, hogy „legyen mégse így… a Föld táplálása politikai és gazdasági szándék kérdése, nem pedig a termelés és elosztás függvénye”.

Smith úr olyan igazságnak adott hangot, amelyet mostanáig a biotechnológiában dolgozók messzemenően tagadtak. Egy olyan bolygón, amely tobzódik a feleslegben, ugyanakkor az emberek tömegesen éheznek, mert nincs földjük, hogy termeljenek és pénzük sincs.

Nem kérdéses, hogy mivel a lakosság száma nő, a Földön egyre több élelmiszert kell termelni; ha ez a feladat csak a nagy és erős gazdaságokra vár, akkor ők bármilyen mennyiséget is termelnek, egyre több éhező lesz a világon. Csak a föld és a vagyon újraelosztása mentheti meg bolygónkat a tömeges éhezéstől.

A termelés kérdésében, azonban Smith úr részben tévedett. Hiteles kísérletek eredményei azt mutatják, hogy azok a termesztési eljárások, amelyeket rajtuk kívül még sok más cég megpróbált a világra erőltetni és annak igazáról próbált minket meggyőzni, kevésbé termelékenyek, mint a hagyományos, több ezer évre visszanyúló gazdálkodás.

2000 augusztusában a Nature magazin az eddigi egyik legnagyobb mezőgazdasági kísérlet eredményeit közölte. Kínai tudósok egy csoportja összehasonlította a modern rizstermesztés alapelvét – egyetlen, kiváló tulajdonságú fajta vetése több száz hektáron – egy sokkal régebbi termesztési módszerrel, vagyis több fajtát vetettek a területre. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a visszatérés a régi módszerre jelentős terméstöbbletet eredményezett a hosszú éveken keresztül alkalmazott „monokultúrás” termesztéshez képest. A járványos rizsbarnulás – olyan pusztító gombabetegség, amely ellen konvencionális gazdálkodásban többször kell védekezni –, 94%-kal csökkent. A jónéhány fajtát vető farmereknek nem kellett a gomba ellen védekezni, továbbá a vetésterületre vetített hozam 18%-kal nőtt a monokultúrás technikához képest.

Ugyanebben a folyóiratban két éve megjelent egy cikk, mely szerint a biokukorica hozama azonos a műtrágyázott és kártevők, kórokozók ellen kezelt kukoricáéval, míg a bio körülmények között termesztett kukoricatábla talajtulajdonságai jelentősen javultak. Hertfordshire-i szabadföldi kísérletek azt mutatják, hogy a szervestrágyázott búza immár 150 éve folyamatosan nagyobb hozamokat hoz, mint a műtrágyázott.

Az Essexi egyetem professzora, Jules Petty rámutatott arra, hogy indiai, kenyai, brazil, guatemalai és hondurasi farmerek megkétszerezték vagy háromszorozták a termésmennyiséget átállva a biotermesztésre. Egy amerikai tanulmány azt mutatja, hogy azok a kistermelők, akik egy adott területen többféle növényt vetnek, tízszer nagyobb jövedelmet tudhatnak magukénak, mint a „monokultúrás” nagytermelők. Kuba, amelyet a gazdasági blokád belekényszerített a bio-gazdálkodásba, most már tudatosan alkalmazza ezt a környezetbarát termesztési rendszert, felismerve, hogy ezáltal mind a termés minősége és mennyisége is javul.

A modern mezőgazdaság mind több problémát vet fel. 2000-ben két indiai tartományban, Punjabban és Haryanaban, teljesen összeomlott az intenzív gazdálkodás, annak ellenére, hogy hosszú éveken át a modern, sikeres mezőgazdaság példájaként emlegették. Az új növények, amelyeket a farmerekkel termeltettek, több vizet és tápanyagot igényelnek, mint az ősi fajták. Ennek eredményeként sok helyen a talajvíz mennyisége csökkent és a talaj is kimerült.

Becsaptak minket. A hagyományos gazdálkodást az egész világon elvetették, de nem azért, mert kevésbé temelékeny, ennek bizonyos értelemben épp az ellenkezője igaz. A biogazdálkodást úgy jellemezték, mint a fejlődés gátját azon egyszerű okból, hogy nem lehet monopolizálni. Biogazdálkodást ugyanis bármely farmer bárhol a Földön folytathat anélkül, hogy a multinacionális cégek „támogatására” szorulna. Annak ellenére, hogy nagyobb hozamot lehet elérni egy adott kultúra szélesebb fajtaválasztékával, a biotechnológiai cégeknek épp az ellenkező folyamat az érdekük; a farmereket arra kényszerítik, hogy megvegyék a legújabb vetőmagvakat. Ezért vásárolták fel ezek a cégek az elmúlt tíz évben a vetőmag nemesítő intézeteket és követelték kormányuktól, hogy csak olyan vetőmagot lehessen forgalmazni, amelyet hivatalosan, jó pénzért elfogadtak és nyilvántartanak.

E cél érdekében a nagyvállalatok és azok tudósai folyamatosan lobbiztak a szerintük nem jövedelmező és bizonytalan ökogazdálkodás ellen. Ugyanakkor az igazság elterjedését hatékonyan gátolták: a biogazdálkodás megoldás az éhezés ellen .

(George Monbiot nyomán. A The Guardian , 2000. Augusztus 24-i számában jelent meg. Ecology and farming , No. 25, September-December 2000.)

Fordította: Jászai Péter

Vissza