Tartósítva, színesítve, ízesítve

Rohanó világunkban egyre kevesebb időt szánunk ételeink saját kezű elkészítésére. Az élelmiszeripar felismerve az igényt a félkész és kész ételekre, egyre szélesebb választékkal áll a legkülönbözőbb termékekkel rendelkezésünkre.

Amerikában az elfogyasztott élelmiszerek 95%-a áll iparilag feldolgozott élelmiszerekből, Német-országban ez az arány 75%. Hazánk a felzárkózás óhajával kritikátlanul átvesz mindent, ami nyugatról jön, így boltjaink polcai az utóbbi évtizedben megteltek a reggeli corn flakesekkel, chipsekkel, a legkülönbözőbb konzervipari termékekkel, gyümölcs joghurtokkal, leves porokkal, saláta dresszingekkel. Ezek a többnyire erősen feldolgozott, tartósított élelmiszerek több szempontból is megkérdőjelezhetőek. A feldolgozás során egyrészt az életfontosságú anyagok egy része elvész, másrészt a tartósítással mesterségesen meghosszabbított élettartam a még meglévő vitaminok, enzimek további bomlásához vezet, így elfogyasztásukkor üres kalóriákat eszünk, amelyek a szervezetnek semmilyen életfontosságú anyagot nem szolgáltatnak.

A fogyasztók igényét kielégítendő, az élelmiszeriparnak ezen élelmiszerek előállításához segéd-anyagokra van szüksége, amelyek száma 20 000 körül mozog. A tartósítószerek, emulgeátorok, állományjavítók, technológiai segédanyagok, színezékek, antioxidánsok és aroma anyagok feladata a termékek üzemi méretű előállításának elősegítése és meggyorsítása, a természetes romlás lelassítása, esetleges nem kívánatos ízek elfedése illetve az áru érzékszerveink számára, így színében és illatában is minél kívánatosabbá tétele.

1902-ben, Amerikában merült fel először kétely ezen anyagok egészségre ártalmatlan voltával kapcsolatban. Dr. Harvey W. Wiley, az amerikai kormány megbízásából egy kísérletsorozatot indított el, amelyben fiatal, egészséges, önkéntes férfiaknak a tradicionális amerikai koszt mellé az élelmiszerekben, a kenyérben, felvágottakban, konzervekben, kechupban megtalálható adalék-anyagokból is adagolt. A sajtó a “méreg különítmény” egészségi állapotáról, és a súlyos károsodásokról, amelyeket ezek az anyagok okoztak rendszeresen beszámolt. Az 5 éven át folyó kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy a táplálékhoz mesterségesen hozzáadott anyagok súlyos egészségkárosító hatásokkal rendelkeznek. Megszületett egy törvény, miszerint ezek az anyagok csak akkor kerülhetnek élelmiszereinkbe, ha ártalmatlanságuk bizonyított. Sajnos, ezen törvény a gyártók érdekein rövid idő alatt megbukott és módosult, így ma ezek az anyagok mindaddig alkalmazhatóak, amíg káros hatásuk be nem igazolódik.

A vaj és a margarin színezésére évtizedekig használatos anyagról már 1937-ben kiderült, hogy rákkeltő hatású, de 20 további évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kivonják a forgalomból. A meglepő ennél e nap mint nap fogyasztott élelmiszernél az volt, hogy a hosszú időn keresztül adott, rendkívül kis mennyiségek sokkal súlyosabb következménnyel jártak, mint a ritkábban adott nagyobb adagok. Mivel az adalék anyagokat egész életünkön át fogyasztjuk, ezek rendkívül jól szemléltetik mérgező veszélyességüket.

A köztudottan egészségkárosító hatású nitrites pácsó többször be lett tiltva majd ismét engedélyezve, miközben a fogyasztásából eredő mérgezések gyakran halálos kimenetellel sem voltak ritkák. Ma a felvágottak, kolbászok, sonkák, szalonnák 95%-a tartalmaz nitrites pácsót, amely a gyomor savas közegében nitrosaminokká alakul át, azon rákképző anyagokká, amelyek egyszeri, az anyaállatoknak adott , viszonylag kicsiny mennyisége az utódokon és azok utódain is rákot volt képes létrehozni.

Az élelmiszeripari adalékanyagokat egész életünk során fogyasztjuk, és bár az egyes élelmiszerek többnyire csak kis mennyiségeket tartalmaznak, ezek összességükben évente több kilót is elérhetnek. Egészségkárosító hatásaik skálája rendkívül széles, így okozhatnak fejfájást, szédülést, hányingert, hasfájást, levertséget, passzivitást, vagy az ellenkezőjét, hiperaktivitást, érrendszeri károsodásokat, magzatkárosodást, a termékenység csökkenést, vetélést, rákot.

Az egyes adalékanyagok egymás hatását felerősítik, illetve megsokszorozzák. Ezek az anyagok lehetnek csakúgy természetes, mint teljesen mesterséges eredetűk, amely származásbeli különbség hatásukban semmiféle különbséggel nem jár.

Táplálékunk a természetestől történő eltávolodása egészségünk általános romlásához vezetett, amely oka egyrészt a túlzott finomítás, másrészt az állás során bekövetkező értékcsökkenés, valamint az utólagosan hozzájuk adott segédanyagok mérgező volta.

A teljesértékű táplálkozás, dr. W. Kollath táplálkozástudóstól származó mottója, mindezek fényében így hangzik: „Hagyd meg a táplálékot annyira természetesnek amennyire csak lehetséges.”

Benda Judit

Vissza