Vetésfehérítő bogarak

A vetésfehérítő bogarak kártétele régtől fogva ismert a gabonaféléken, kukoricán. Tápnövénykörük azonban ennél lényegesen szélesebb, hiszen táplálkoznak a vad fűféléken, a gyomként gyakori hélazabon, az egérárpán és még néhány, nem egyszikű növényen is.

Négy faj egyedei károsítanak Magyarországon, közülük kettő előtora vörösesbarna, a veresnyakú árpabogár (Oulema [Lema] melanopus) és a veresnyakú zabbogár (Oulema [Lema] rufocyanea), kettő kék, a kéknyakú árpabogár (Oulema [Lema] cyanella) és a rokonaik a spárgabogarak, burgonyabogár és a káposztafélék bolhái is.

Az egyes fajok életmódjában, tápnövény körében vannak eltérések a kártételben, a kárképben kis különbségek vannak, az ellenük védekezés azonos, ezért a következőkben összevontan írjuk le a vetésfehérítő bogarakkal kapcsolatos fontos tudnivalókat.

A 3,5-5,5 mm hosszú bogarak acélkék színűek, lábaik, csápjaik feketék, azzal a kivétellel, hogy a veresnyakú bogarak előtora és a lábaik egy része vörösesbarna. A kifejlett bogarak (imágó) jellegzetes cincogó hangot hallatnak.

Petéik hengeresek, szimmetrikusak, a végén lekerekítettek, 0,3 mm szélesek, frissen fényes sárgák, majd barnássárgává sötétednek. Leginkább a levelek színén, a főér mellett, 2-8 sávval fűzérszerűen helyezkednek el.

Lárváik testszíne eredetileg sárgás színű, azonban ez általában nem látható, mert a hátukon összegyűlt sötétszürke ürülékük ezt elfedi. Ez a különlegességük a hátukon levő, előrefelé nyíló végbélnyílásuk következménye. A nyálkás csigára emlékeztető küllemük ettől a sajátosságtól származik, ezért nevezik őket árpacsigának is .

A jelenlétét gyakran a gazda világos színű ruházatának alig kimosható szennyeződése jelzi a táblák bejárása után. A bábok citromsárga szabadbábok (ez azt jelenti, hogy a végtagok, csápok láthatók ebben az állapotban is), a kék bogarak esetében a növényen, gyakran a kalászban, a vörösnyakúaknál a talajban vannak.

Kártételük korábban is esetenként jelentős volt, nem egy esetben termesztési körzetekre kiterjedő, teljes növénypusztulást is okoztak, szinte évenként szükséges, gyakran többszöri védekezés azonban csak az utóbbi időszakban (10-20 év) lett általános.

A gabonaféléket a kifejlett bogarak és a lárvák egyaránt károsítják. A bogarak hátrafelé haladva 4-8 mm-es hosszúkás csíkokat rágnak a levélbe, teljesen átrágva azt. A bogarak a táblán elszórva, nem „foltokban” találhatók. A lárvák ugyancsak a levél színén táplálkoznak, de nem rágják át teljesen azt, hanem meghámozzák. A hámozás alatt a csíkok fehér színűre kiszáradnak, sokszor összefolynak. A kártétel általában fehér foltok formájában jelentkezik a táblákon, a vetésfehérítő név is ebből a kárképből származik.

A kártétel a növények fotószintetizáló felületének csökkenéséből, tápanyag- és vízveszteségből adódik, szélsőséges esetekben a növényállomány teljes pusztulása is bekövetkezhet. Azzal is fokozódik, hogy a fény hasznosításában legfontosabb felső, ún. zászlós levelek károsodnak.

A védekezés elvi lehetősége olyan fajták választása, amelyeket durva levélfelszín, erős szőrözöttség jellemez. A gabonák fajtaleírásai erre vonatkozólag sajnos nem tartalmaznak elégséges adatokat.

Legtöbbször a károsítás „folt” jellegéből adódóan foltkezelésekkel megakadályozható a károsító továbbterjedése ill. a folton belüli jelentős kár kialakítása. Eredményes eljárás a foltok lekaszálása és esetleg a feltakarmányozása azokban a gazdaságokban, ahol állattartás is van. Frissen azonban az állatok nem fogyasztják, csak megszárított állapotban.

Eredményes gyérítési eljárás a foltok, szegélyek meghúzása durva kötéllel. A gyakorlati végrehajtás úgy történik (Bodnár szóbeli közlése), hogy a folt közepén levert rúdhoz kötött vagy társ által tartott kötéllel a gabonát annak teljes magassága alatt 20-25 cm-rel megfektetik. A durva kötél megsérti a lárvákat, szétkeni rajtuk ürüléküket, ill. lelökik azokat a talajra, ahonnan a sérült rovarok csak kis része tud visszakapaszkodni a tápnövényre. A sáv kezelése ehhez hasonló, csak itt géppel (a művelőút előnyös), vagy kézzel húzzák párhuzamosan haladva a kötelet.

Növényvédőszerek is bevethetők a vetésfehérítő bogarak ellen. A nikotin, mint növényvédőszer már nem használható, mert nincs engedélyezett készítmény belőle, de a házilagosan készített dohány-tea, a szükséges óvintézkedések mellett elvileg hatékony lehetne.

Hatékony permetezőszerek a természetes piretrin-tartalmú, szezaminnal vagy piperonil-butoxiddal szinergalizált növényvédőszerek, közülük Magyarországon csak a raktár fertőtlenítésére engedélyezett Aqua Py kapható. Házilagosan is készíthető permetezőszer, porzószer a rovarpor virágából.

Piretrinek alkalmazásától a körültekintő biogazda – ha egy mód van rá – eltekint, hiszen az élettársulás teljes rovarközösséget, tehát a hasznos rovarokat is pusztítja.

Szelektív és hatékony védekezést biztosítanak a Bacillus Thuringiensis var. tenebrionis felhasználásával készült biológiai növényvédőszerek.

Magyarországon a Novodor 40 FC készítmény alkalmazása engedélyezett a vetésfehérítő bogarak lárvái ellen. Igazán a fiatal lárvák ellen lehet védekezni vele, ekkor érdemes is, hiszen az idő előrehaladtával nő a kártétel, amint ezt korábban is részleteztük.

A felsorolt védekezési eljárásokkal, főként azok együttes alkalmazásával hatékonyan lehet védekezni az ökológiai gazdaságokban is a vetésfehérítő bogarak ellen.

Nem ritkán a termésveszteség 10-20%-os is lehet, növényenként átlagosan egy lárva kártétele már több mint 4,5% veszteséget okozhat. A nitrogénnel túlzottan fellazított laza szöveti állományú növényeken a kártétel fokozottabb.

A közvetlen kárt fokozhatja, hogy a bogarak vírusvektorok, ugyanis rágó szájszerveiken vírusrészecskéket (árpa levélfoltossága) vihetnek át egyik növényről a másikra.

A bogarak telelnek át általában a táblákat övező erdők, erdősávok avarjában, gyepek gyökérszintjében. Innen települnek először a gyepekre hőmérséklettől függő időpontban, általában március végén, április elején.

A hőmérséklet emelkedésével aktívabbá válnak , könnyedén repülve keresik fel a gabonaféléket, leginkább április hónap folyamán. A bogarak táblákon elszórva helyezkednek el, kártételük általában ezért nem szembetűnő. Néhány napig táplálkoznak, majd párosodnak, azt követő egy hét után kezdik lerakni tojásaikat, ami 20 napig is tarthat, és nőstényenként 200 feletti is lehet. Hozzávetőlegesen 1 hét múlva kelnek ki a lárvák, amelyek azonnal táplálkozni kezdenek. Táplálékuk 90%-át az utolsó két lárva stádiumban (nagy lárvák) fogyasztják.

A bábozódás után – ez júniusban szokott bekövetkezni – előjönnek a kifejlett bogarak, és télre vonulásig táplálkoznak. Kártételük ekkor már nem jelentős, esetleg a későn vetett csemegekukoricán lehet számottevő.

Hazai viszonyaink között a természetes ellenségeik köre széles, a ragadozók közül a fátyolkafélék, katicabogarak, a ragadozó poloskák és különböző darazsak gyérítik, rajtuk kívül élősködők, főként fürkészdarazsak és rovarpatogén gombák korlátozzák felszaporodásukat. Tömeges felszaporodásukkal akkor kell számolni, ha tojásrakás és a lárvafejlődés időtartam alatt a meleg és a magas páratartalom együtt jelentkezik.

Az átállt ökológiai gazdaságokban a vetésfehérítő bogarak kártétele kevésbé jelentkezik, mint a szokványos gazdaságokban. Többször tapasztaltuk, hogy azonos környezeti feltételek esetén, azonos fajtákon, ahol sokszor csak egy út választotta el a biot a szokványostól, hogy míg a bioban alig, addig a szokványosban jelentős volt a kár.

Valószínűleg a biotáblában a növények harmonikus tápanyagtartalma, a hasznos szervezetek hatékony működése, a növényállomány vegyes volta (kissé gyomos), esetleg a durvább felületi bőrszövet együtt eredményezi ezt a kissé kedvezőbb helyzetet.

Amennyiben szükséges agrotechnikai, fizikai és vegyszeres védekezés együttes alkalmazásával eredményesen szorítható vissza a vetésfehérítő bogarak kártétele.

Az imágók betelepedése, annak mértéke szemrevételezéssel és fűhálózással állapítható meg. Az imágók kártétele általában nem jelentős és ritkán szükséges a védekezés ellene.

A nem ökológiai gazdálkodás körülményei között gyakran szükséges védekezni a vetésfehérítő bogarak ellen. Esetenként ezek a beavatkozások hatással lehetnek az ökológiai termékekre, elsősorban a mézre. A gabonafélék magas területi arányuk alapján gyakran körbeveszik akácerdeinket, ahonnan a korlátlanul értékesíthető „bioméz” nagy része származik. fontos lenne tehát, hogy az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett Bacillus Thuringiensis készítményeket használják ezeken a területeken, főként, ha nektárt adó, virágzó gyomok is vannak a gabonatáblákon.

A piretrinek, a piretroidok és az egyéb engedélyezett rovarölőszerek a méheket is pusztítják, a mézet szennyezhetik és alkalmazásuk a bioméhészetet veszélyezteti.

Dr. Roszik Péter
növényvédő szakmérnök
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.

Vissza