Tápanyagellátás zöldtrágyázassal

A növények tápanyagellátása a termesztési technológia egyik legfontosabb kérdése. Az ökológiai mezőgazdaságban ennek előfeltétele a két fő termelési ágazat, a növénytermesztés és állattenyésztés megfelelő aránya, valamint az ésszerű növényi szerkezet és vetésforgó.

A korlátozott vegyszerhasználatú ökológiai növénytermesztésben a tápanyagellátás alapját az Európai Unió 2092/91 sz. szabályzata által engedélyezett szervestrágya-féleségek, a különböző eljárásokkal előkészített istállótrágyák, a komposztolt szerves hulladékok, növényi és állati eredetű termékek és melléktermékek, algák és termékeik, tőzeg, baktériumkészítmények, kőzetőrlemények, trágyázó növényi levek stb. képezik.

Tekintettel arra, hogy az ökológiai gazdaságok nem használhatnak szokványos termelésből származó istállótrágyát, addig is, amíg megalakul a szükséges nagyságú ökológiai állattenyésztési részleg, fokozottabb mértékben kell foglalkozni a talajt szerves anyaggal és a szükséges tápanyaggal gazdagító eljárások talajhoz és éghajlathoz alkalmazkodó felhasználásával. Ennek egyik módja a zöldtrágyázás , amit már több évezredekkel ezelőtt ismertek Európában is. Főleg azokon a szélsőséges talajokon, silány homokon használták, ahol istállótrágya hiányában nem lehetett jó eredményeket elérni, de a korszerű vegyszeres növénytermesztés keretében is sok helyen alkalmazták, azokon a viszonylag jobb talajokon is, ahova nem jutott istállótrágya, annak hiánya miatt vagy mert az előállítási helytől való nagy távolság következtében gazdaságtalan volt.

Ebből indultunk ki a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen, amikor az 50-es években alapos dokumentáció után, megismerve a németországi kutatás és termelés tapasztalata mellett a Westsik Vilmos akadémikus által kezdeményezett átfogó tevékenység eredményeit, megkezdtük tudományos kísérleti munkánkat, az egyetem monostori tangazdaságának két jellegzetes tábláján. Az egyik a Szamos folyó jobb partjának második teraszán fekvő, enyhén északi kitettségű, középkötött talajú, 1,5% humuszt tartalmazó, 6,5 pH-jú „Táborhely” nevű tábla. A másik kísérleti tér az egyetem melletti „Királydomb” nevű táblán feküdt, északi kitettségű, agyagbemosódásos, közepesen kötött vályogtalajon (3%-os humusztartalmú, 6-os pH-jú barna erdőtalaj). Mindkét esetben kedvező káliellátottságú, foszforadagolásra pozitívan reagáló és nitrogént megháláló talajon dolgoztunk. A királydombi kísérleti teret azért választottuk ki, mert a 40-es évek elején ott, az akkori feltételek között igen jó, kataszteri holdanként 17-19 mázsás őszibúza termést értek el (2900-3000 kg/ha), az övezetnek megfelelő Csanádi-117-es fajtával. Az anyagi ráfordítás eléggé nagy volt, mert a tag a tangazdaságtól ugyan csupán 3 km-re feküdt, de csak nagy kaptatóval rendelkező úton volt megközelíthető, és a kataszteri holdanként 200 mázsányi jól érlelt istállótrágyát nagy megerőltetéssel hordták ki. Ezen a táblán 1945-ben hozták létre a kísérleti teret, egy hétéves, egy négyéves és egy hároméves vetésforgót szervezve. Őszi és tavaszi szalmásgabona, napraforgó, kukorica, burgonya, borsó, bab, szója, zabosbükköny, vöröshere foglalta el az egyes parcellákat.

Írásomban nem szándékozom bőven kitérni a zöldtrágyázással kapcsolatos főbb és lényegesebb kérdésekre, ezt néhány sorban nem is lehet, hanem röviden ismertetem kutatásunk eredményeit és az azokból levont következtetéseinket, kiegészítve a szakirodalomban bőven ismertetett homoki és szikes talajon elért eredményeket a kötöttebb talajon kapottakkal. Ezek különösen ökológiai gazdálkodás esetében indokolják ezt az eljárást is.

A Királydombon több éven át sávos elrendezésben ismétléssel vetettünk főnövényként búza és kukorica előveteményeként, és kalászos tarlójába, őszi árpa után, tavaszi vetésű kukorica, napraforgó trágyázásra fehér csillagfürtöt, mindkét esetben 25 cm-es sortávolságra, 50 csírát számítva négyzetméterenként. Párhuzamosan, nyáron jó minőségű istállótrágya került az összehasonlító parcellákra, és trágyázatlanul maradt a kontroll. Az őszi vetések alá szeptember második felében forgattuk be a csillagfürtöt, míg a tavasziak alá a tarlóba vetettet hüvelyezés kezdetén.

Az eredmények minden évben igazolták, hogy a csillagfürt-zöldtrágya után a hibahatáron belül egyenlő termést értünk el az istállótrágyával kezeltekhez viszonyítva, 20-25%-kal felülmúlva a trágyázatlan kontrollt.

A másik kísérleti téren állandó őszibúza-vetés keretében minden évben a tarlóba borsót vetettünk gyors sekély művelés után, és azt forgattuk alá szeptember végén. A terméseredmény azonos volt a műtrágyázott kontrollhoz viszonyítva, igazolva a zöldtrágya jogosultságát ehhez hasonló feltételek között is.

A kísérletek keretében néhány kiegészítő megfigyelést is végeztünk.

Kutatásaink nyomán szeretnék közölni néhány következtetést, amit fontosnak találok az ökológiai termelés keretében:

• műtrágyapótlás nélkül zöldtrágyázásra pillangósvirágú növény alkalmazandó, tiszta vetésben, vagy nagy és viszonylag könnyen bomló tömeget adó növénnyel keverve;
• a pillangósok az egyetlen növénycsoport, amely, ha baktériumkezelést is alkalmazunk, tápanyagban gazdagítja a talajt, a mély gyökérzetű és nagy oldóképességű növények (pl. napraforgó, rozs stb.) felveszik a nehezen felvehető és a lemosott tápanyagokat, és a talaj felületére hozzák, ezzel is javítva a helyzeten;
• az aláforgatás nyers, zöld állapotban történjen;
• előnyös és indokolt a zöldtömeget felszecskázni, és ha nem nagyon meleg, száraz az időjárás, fonnyadni hagyni, hogy meginduljon a klorofill oxidációja, és így meggyorsul az elbomlás, különösen, ha rövid az idő a beforgatástól a vetésig;
• más parcelláról zöld tömeget csak akkor szabad felhasználni, ha az ökológiai szabályoknak megfelelően termeltettek;
• igyekezni kell olyan növényeket vagy növénykombinációkat kiválogatni, talaj- és éghajlati igényük valamint társíthatóságok alapján, amelyek viszonylag kevés vetőmagot igényelnek, és sok magot teremnek, akár vásároljuk, akár saját magunk termeljük azt;
• előnyös lehet a zöldtrágya és a baktériumokban gazdag istállótrágya együttes alkalmazása még, ha ez utóbbiból kevesebbet is adhatunk, mert egyrészt könnyebben bomlik el, és gazdagítja a talajéletet;
• foszforszegény talajon nagy oldóképességű, gyorsan gyökerező, mélybe hatoló növényeket használhatunk, ha van idő a megerősödésre és elbomlásra, például nyári tarlóba vetve késő őszi vagy tavaszi bedolgozással;
• a zöldtrágya-növényzetnek vetés előtt, a növényzetre vagy aláforgatás előtt kiszórt kőzetőrlemények, például zeolit, alginit stb. fokozzák mindkettő hatásosságát.

A továbbiakban kis parcellákon tanulmányoztuk néhány növény vagy növénykeverék viselkedését, társítási lehetőségét, talajbaforgatás utáni bomlását kolozsvári környezetben – barna erdei talajon, ahol az évi csapadék 600 mm, rendszerint bő csapadékú a május (80 mm), a június (90 mm), a július (82 mm), az augusztus (72 mm) (Pap Géza nyomán, százhúsz év adatai alapján).

Sebők M. Péter
mérnök, a mezőgazdasági tudományok doktora, ny. egyetemi tanár,
Kolozsvár

Vissza