A szarvasi BioHungaricum

Biztató kezdeti termelési tapasztalataink és a gazdasági kényszer ösztönöztek bennünket arra hogy fejlesszünk, szélesítsük tevékenységünket. Növénytermesztő gazdaság lévén a fejlesztés lehetőségét a nagy termelési értéket képviselő, s a térségben nagy hagyománnyal rendelkező kultúrák bevezetésében láttuk; így esett a választás a szántóföldi zöldségfélék termesztésére.

A család mezőgazdaságban dolgozó tagjai mindannyian agrármérnök végzettségűek, ezért úgy ítéltük meg, hogy nagy kockázatot vállalunk, ha egy számunkra ismeretlen területre merészkedünk. A kertészet alapos elméleti és gyakorlati felkészültséget igényel, s abban az időszakban nagyon kevés hazai szakirodalom állt rendelkezésre a biológiai zöldségtermesztésről. A fentiek miatt lényegében csak a saját gazdaságban szerzett tapasztalatainkra támaszkodhattunk, ezért a fokozatosság elvét követve évről-évre új növényfajok és –fajták kísérleti jellegű termesztését kezdtük el.

Döntésünk helyessége beigazolódott: az első évben kísérletbe állított paprika, paradicsom, burgonya és sárgarépa kultúrák közül a két utóbbi növény termesztése sikertelen volt, a következő évben csak a paradicsom és a paprika nagyobb volumenű termesztését láttuk biztonságosnak.

Az elmúlt évek során szerzett tapasztalatok alapján a szántóföldi kultúrák mellett ma már 10 zöldségfélét termesztünk. Amellett, hogy e növényeket meg tudtuk honosítani gazdaságunkban és termesztésük általában eredményes, minden évben van néhány kultúra, amely szélsőséges időjárási körülmények vagy növényvédelmi problémák miatt nem takarítható be a tervezett minőségben vagy mennyiségben.

A termékskála további színesítése, új kultúrák bevezetése ezért továbbra is fontos eszköz gazdálkodásunk biztonságának javításában. A már termesztett kultúrák agrotechnikájának és növényvédelmi technológiájának folyamatos kísérleti fejlesztése, fajtakísérletek beállítása is a fenti célt szolgálják.

A termőhely kiválasztásánál ügyelünk arra, hogy a zöldségféléket lehetőleg a gazdaság legjobb minőségű talaján termesszük. A könnyen művelhető talajok előnye az optimális vetésidő betartásának lehetőségében és a későbbi növényápolási munkák (elsősorban a mechanikai gyomszabályozás) könnyebbségében mutatkozik.

Ökogazdaságunk természeti adottságaihoz és a közgazdasági környezethez jól alkalmazkodó „rugalmas vetésforgó” bevezetésével az ökológiai termelési rendszer két fő támasztópillére, az élő talaj természetes termékenységének fenntartása és fejlesztése, továbbá a megelőzés (prevenció) alapelvei teljesülnek. A minimális követelményként javasolt rugalmas hármas forgó 1. szakaszába rendszerint nitrogéngyűjtő pillangós szántóföldi- és zöldségnövények kerülnek. E növények a talaj termékenységét természetes úton javítják, sekélyen gyökerezve annak vízkészletét nem veszik erősen igénybe. Emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra kiválóan alkalmas termésüket korán betakaríthatjuk, könnyen jó vetőágyat készíthetünk tarlójukon a 2. szakaszban termelt gabonafélék számára . A sort a tavaszi vetésű, ültetésű, ún. kapás növények zárják (3. szakasz), amelyek nagy tápanyagigényüknél fogva rendszerint istállótrágyát vagy más természetes tápanyag utánpótlást kapnak. Az 1. és a 3. szakaszban kapnak helyet a zöldségfélék, amelyek a jól megtervezett forgó sikernövényei lehetnek.

A zöldségfélék tápanyagokkal szembeni igénye alapján gazdaságunkban megkülönböztetjük a fokozottan szervestrágya-igényes, szerves trágyát nem igénylő, és a talaj tápanyag készletét gyarapító fajokat. A szerves trágyát igénylő fajok közé tartozik a paprika, paradicsom, cukkíni, sütőtök, csemege kukorica. E növényeket rendszerint közvetlenül a szervestrágyázázott szakaszban termesztjük. Szervestrágyát nem igénylő zöldségnövényeink: vörös- és fokhagyma . A talaj tápanyag készletét gazdagító zöldségeink közé tartoznak a vetésforgó 1. szakaszában említett pillangós növények: zöldbab, zöldborsó .

A vetésforgóról, a növények jó- és rossz elővetemény hatásáról felhalmozott összes olyan ismeretet alkalmazzuk, amelyet a konvencionális termesztés is használ pl: a paradicsom legalább 4 évig nem kerül önmaga után, vagy cukkíni csak olyan területre kerül, ahol 4-5 éve nem termesztettünk sütőtököt stb.

Az állattenyésztés mellékterméke, a szervestrágya az almozásra használt gabonaszalmával egyetemben maradéktalanul visszajuttatva biztos tápanyag-utánpótlást biztosít a kertészet számára. A növénytermesztés melléktermékeinek felhasználásával szakszerűen előállított komposzt, a mikrobiális trágyák és ásványi anyagok használata, a zöldtrágya növények termesztése a tápanyag visszapótlás hasonlóan fontos forrásai. A tápanyagellátás másik gazdaságunkban alkalmazott módja a növénykondicionáló anyagok és levéltrágyák használata. Az engedélyezett készítmények mezo- és mikroelemekkel, természetes eredetű növekedésszabályozó anyagokkal segítik a növény kórokozókkal és kedvezőtlen környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képességének javulását. Ezek az anyagok közvetve a növényvédelem számára értékes segítséget nyújtanak.

A zöldségnövények talajművelésénél fontos, hogy mélyen művelt, jó szerkezetű talajt alakítsunk ki a vetés vagy palántázás idejére. Ezt őszi mélyszántással, talajlazítással és tavaszi magágy előkészítéssel érjük el.

A magról termesztett zöldségnövények kivétel nélkül meghálálják és igénylik a jól beéredett, felül laza, alul enyhén tömörödött, a víz és levegő számára jól átjárható vetőágyat. Számos zöldségnövény magja rendkívül apró, ezért sekélyen vetjük őket, fejlődési erélyük kicsiny, lassan csíráznak. A rosszul előkészített rögös talaj felső rétege a tavaszi szelek hatására hamar kiszárad, a rög alá került apró magvak nem képesek előbújni, hiányos lesz a kelés.

A fajtaválasztásnál a vásárlói igényeket is szem előtt tartva lehetőleg a termőkörzet környezeti viszonyaihoz legsikeresebben alkalmazkodott fajtákat, tájfajtákat termesztjük, hiszen ezek betegség ellenállóságuknál és alacsonyabb termelési költségeiknél fogva rendszerint sikeresebben termeszthetők, mint a konvencionális gazdálkodásban ajánlott legújabb nemesítésű fajták, hibridek. Ettől a stratégiától csak olyan esetekben térünk el, amikor a hagyományos fajták nem felelnek meg konkrét vásárlói igényeknek.

A magról termesztett zöldségfélék vetésidejének helyes megválasztása a gyomok elleni küzdelem sarkalatos pontja. Az ún. hidegtűrő fajokat (pl. vöröshagyma, borsó, lóbab) a lehető legkorábban vetjük el. E növények képesek a gyommagvak tömeges csírázása előtt kikelni, így a mechanikai gyomszabályozást (pl. gyomlálás, kapálás, gyomfésű) már akkor elkezdhetjük, amikor a gyomok még nem tettek szert versenyelőnyre.

A magról termesztett fűszerpaprika magját mustármaggal keverve vetjük, így korábban kezdhetjük a kultivátorozást. A lassan csírázó vöröshagyma és a fűszerpaprika gyomszabályozását gyakran PB-gázzal működő termikus gyomirtó géppel kell megoldanunk.

A késői vetésű, melegkedvelő növényeket ( pl. bab, csemege kukorica, kabakosok) később vetjük mint a konvencionális gazdálkodásban. Így a gyomok magvainak egy része már a vetést megelőzően kicsírázik, és egyszerű mechanikai módszerekkel elpusztíthatjuk az apró növényeket. A palántázással termesztett szabadföldi zöldségféléknél az egészséges, jól edzett, optimális fejlettségű palántákat a konvencionális termesztésben elfogadott módon, fajra jellemző időben, gyommentes talajba ültetjük.

A zöldségkultúrák tőszám beállítása leginkább a növényvédelem szempontjai által meghatározott. A túl sűrű paprika és paradicsom állományban a gombás és baktériumos betegségek megjelenése valószínűbb, amennyiben növényvédelmi beavatkozásra kerül sor, a túl sűrű állományba nem lehet a védekező anyaggal behatolni. A csökkentett tőszám alkalmazása hosszú távon megtérül a kisebb mértékű fertőzések és alacsonyabb növényvédelmi költségráfordítás következtében.

A sortávolság helyes megválasztása a gyomszabályozás szempontjából kiemelt jelentőségű a nagy felületen termesztett zöldségeknél. A zöldbabban alkalmazott nagyobb sortávolság a kultivátorozásra alkalmas időtartamot megnyújtja, ami a költséges kézi kapálások számát, vagy azok időigényét csökkenti. A sűrű sorba vetett zöldborsóban, lóbabban az elgyomosodás elleni eszköz éppen a tőszám növelése. A kis lombú, nem sorköz kultivátorozással gyomszabályzott zöldségkultúráknál az állománysűrűség csökkentéséből származó növényvédelmi előnyök nem kompenzálják a terület viszonylag rossz kihasználtságából adódó termésveszteséget, így a vöröshagymát a konvencionális gazdálkodásban megszokott csíraszámmal és sortávolságra vetjük.

Gazdaságunkban az összes zöldségfélét öntözzük, főként hagyományos esőszerű öntözéssel (csévélhető öntöző berendezés + konzol). Az elmúlt években megkezdtük olyan víz- és energia-takarékos, talaj- és növénykímélő öntözési eljárások vizsgálatát amelyek alkalmasak egyes növényvédelmi és tápanyag gazdálkodási problémák megoldására is (csepegtető és mikro-szórófejes öntözés).

A gomba és baktériumfertőzések ellen a legtöbb zöldségkultúrában rézkészítményekkel védekezünk. A kabakos kultúrák állományvédelmére kénkészítményeket használunk. Jobb eredményt érhetünk el, ha felületi feszültséget csökkentő káliszappant vagy növényi olajokat adagolunk a permetezővízhez. A készítményeket a levélfelületre ragasztva a hatástartamot növeljük és a felhasznált dózist is csökkentjük.

A paradicsomot károsító burgonyabogár lárvák, és a paprika, paradicsom, csemegekukorica bagolypille és moly lárvakártevői ellen Bacillus thüringiensis készítményeket használunk. A kukorica-moly rajzásának megállapítására feromoncsapdát használunk. A levéltetvek kártétele ellen paraffinolajok és növényi olajok segítségével védekezünk.

Szántosi Attila
BioHungaricum Kft, Szarvas

Vissza