Biotej a Laktate Dornától

Vatra Dornei városa a Keleti Kárpátokban a Máramarosi havasok, Kelemen havasok közelében, a Beszterce hegység és a Borgói hegység közötti völgyben van, az ukrán határ közelében. A valaha határőr-faluban később országosan ismert gyógyfürdőtelep épült. Környéke páratlanul szép vidék. A hegyvidék állattenyésztése jelentős, a Laktate Dorna biotej-feldolgozó üzem impozáns fejlődésnek indult.

Tom Wood az ACDI/VOCA amerikai segélyszervezet szaktanácsadója szerint országában a hétköznapi ember annyit tud Romániáról, hogy ott élt valamikor Drakula. Kastélya ma is a Magura csúcsán áll és nap mint nap turisták látogatják. Nyáron szánagyűjtésből szólítják oda azt a lányt, aki rendelésre megidézi a szellemet, a tél beköszöntésével az idegenvezető csergét sző (gyapjúból készített pokróc), mert csupán a vendégfogadásból errefelé sem lehet megélni…

Hazai ember számára a Drakula mese nem jelent szenzációt, s az idecsábított idegen is hamarosan elfelejti, mert megragadja a táj szépsége, és nem tud betelni vele. Ottjártunkkor múlófélben volt az ősz, a tél előhírnöke, a korai dér ülte meg a tájat, hogy aztán nemsokára megjöjjön a valódi, hamisítatlan, havasi tél, és ott marad április végéig, néha májusban is.

Ezen a vidéken vajmi kevés nyomot hagyott a modern gazdálkodás, nem bolygatta meg a hagyományt sem a kollektivizálás sem az iparosítás, itt az 1200-1300 m körüli tengerszint feletti magasságban maradt minden úgy, ahogy még az Osztrák-Magyar monarchia idején kialakult. Feltehetően akkor honosították meg a mai napig is tenyésztett pizgaui marhafajtát, melynek fekete változatát dornai fajtának nevezik. S talán abban az időben alakultak ki azok a szokások, melyek nem mindig jellemzőek az ország más vidékein élőkre, mint a megbízhatóság, pontosság, a tisztaság iránti igény és még sokat sorolhatnánk.

Chirilus Vasile prototípusa az itt élő gazdálkodóknak. Az ő életmódjától csak azon kevesek térnek el, akik fakitermeléssel foglalkoznak, vagy szolgáltatást végeznek.

„Van hét tehenem, három növendék állatom, 2 igáslovam, egy szép kancacsikóm, amelyet igázásra nevelek, 4 disznóm és néhány baromfi a ház körül” – sorolja vagyonát Chirilus Vasile. „A földterületem 8 hektár, legtöbbje természetes gyep, aminek egy részén legeltetek, a többit kaszálónak használom, a fűből széna, a második kaszálásból sarjú készül.”

A portájától nem messzire egy deszkából készült 25 négyzetméternyi, kb. 4 méter magas tárolót látok, érdeklődöm, hogy ennek mi a rendeltetése. „A jobb minőségű szénának, de leginkább a sarjúnak készítettem ilyen szénatartókat. 8 hektárom 6 tagban van, ez a csűr jó, mert nem ázik be, de leginkább azért, hogy ne tegyenek kárt benne az őzek. Amint láthatja, az ösztörűket is (kb. 8-10 mázsányi szénát raknak egy 6-7 méteres rúd köré és körte alakúra építik fel) mindig bekerítjük, ugyancsak az őzek miatt, a tél folyamán aztán szánnal visszük haza a kóstot (szénát).”

– Említette, hogy 4 hektár területe van fenn a hegyekben, azt miként hasznosítja?

„Oda hajtatom fel a jószágokat kitavaszodás után, júniusban. Van egy nyári szállásunk, ahová minden este felmegyek lóháton, de még gyalog is, mikor kímélni akarom a lovat (4-5 km-re van), reggel pedig visszajövök szénát gyűjteni. Napközben az állatok legtöbbször magukra maradnak, minden parcella deszkakerítéssel, vagy fenyőfarudakkal van bekerítve, így nem tudnak elcsatangolni. De éjjel vigyázni kell rájuk, mert járnak a medvék, a farkasok, ez utóbbi inkább a fiatal állatokat, főleg a csikókat vadássza.”

– Hogyan terem a föld, milyen időközönként kell trágyázni, és hogyan történik ez?

„Amikor az istállóban vannak az állatok, aljazásra fűrészport használunk, mert szalmánk nincs. A fűrészpor felissza a trágyalevet, a trágyát télen-nyáron egy szánba rakom (nyáron nagyon jól csúszik a füvön) és kihordom a mezőre, s ősszel vagy kora tavasszal elszórom. Ezen a nyáron a nagy szárazság miatt alig volt valami látszatja, mert minden kiégett. A szántóföldem csak fél hektárnyi és abban felváltva termelek burgonyát és zabot, más itt nem terem meg, esetleg a takarmányrépa, de én még nem próbálkoztam vele. Vannak olyan parcelláim, ahova, ha minden évben viszek ganét sem terem semmit, illetve csak szőrfű vagy más értéktelen fűféle, amit a jószág csak kínjában fogyaszt el. Ezt a gyenge szénát megszecskázzuk, összekeverjük egy kis korpával, így nagy nehezen megeszik, de tejet nem nagyon adnak tőle.”

– Látom, mint általában ezen a vidéken, itt is pizgaui fajtát tartanak. Jól tejelnek?

„Mit mondjak, nem a legjobban, 10-12 litert a laktáció elején, a vége felé kevesebbet, összesen mintegy 1800-2000 litert fejünk egy tehéntől . Rendszeresen nézem vasárnaponként a falutévé műsorát, ott láttam, hogy a miénkhez hasonló hegyvidéken a borzderes fajta kétszer, vagy éppenséggel háromszor annyi tejet ad mint a mi fajtánk, de természetesen ezeknek az állatoknak több és jobb minőségű takarmány kell. Szó volt arról, hogy hoznak ide is ilyen teheneket, de nem lett belőle semmi.”

– Mióta tért át a biogazdálkodásra, és milyen megfontolásból?

„Az úgy történt, hogy a kollektor (a tejbegyűjtő) – szekérrel viszi tőlem a tejet a Laktate Dornához, a feldolgozó üzemhez –, mondta, hogy a gyár átáll biotermék gyártásra , hajlandó vagyok-e erre. Nekem nem tűnt valami ördöngős dolognak és vállaltam. Azóta megtörtént az ellenőrzés, és majdnem mindent rendben találtak. Nagyobb ablakokat kell csináltatnom, mert nincs elég fény az istállóban, szellőzőkürtőt kell felszerelnem, de például a tisztasággal, ami ennél a gyárnál a legfontosabb, nem volt baj. Nap mint nap megmérik a tej savtartalmát, hőmérsékletét, eddig még egyetlen literrel sem utasítottak vissza, ami más gazdával bizony már megtörtént. Külön tárolom a reggeli és külön az esti fejést, s mindig lehűtöm. A vegyszer és a műtrágya veszélye itt nem fenyeget, ilyesmit ezek a földek soha nem láttak még mutatóban sem .”

A felvásárlási és eladási részleg igazgatóját, Benone Silivást arról faggatom, tulajdonképpen miért tért át a gyár erre a technológiára?

„Ez elnökünknek, Jean Vallisnak volt a döntése, aki a részvények többségének a tulajdonosa. A bölcs döntés hátterében két tényező áll. Az egyik az, hogy nyugaton az ökotermék nagyon keresett áru, és továbbra is biztos piaca mutatkozik, a másik pedig a dolog pénzügyi oldala, kétszeres és nem ritkán háromszoros árat is fizetnek a biotermékekért. A megvalósítás azonban nem volt olyan egyszerű, hatalmas összegeket költöttünk a legmodernebb felszerelések beszerzésére . Legtöbb gépünket, felszerelésünket a világhírű Alfa Laval cégtől vásároltuk, de megérte a nagy erőfeszítést, mert minden kitűnően működik. Termékeink akár fél évig is megőrzik minőségüket, és ami fontos: áruinkat már keresik, nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piacokon is. Németországba exportálunk és legutóbb Görögországgal kötöttünk szerződést biotejtermékek szállítására.

– Igazgató úr, miben látja a gyár erősségét, hogyan lett versenyképes. Romániában sok tejfeldolgozó üzem zárta be a kapuit.

„A korszerű gépek, a tisztaság, megbízhatóság döntő tényezők, de emellett vannak apróságnak tűnő dolgok is. Például az alumínium kannákat kicseréltük inoxra. Az alumínium, mint tudjuk könnyen karcolódik és nehezen mosható, az inoxnál ez nem áll fenn. Minden termelőt elláttunk inox szűrővel, melybe egyszer használatos papírszűrőt kell betenni, erről a gyár gondoskodik. A 26 begyűjtő központot olyan hűtőtankokkal láttuk el, amelyek 3 fokra hűtik le a tejet, és két napig állhat minden károsodás nélkül. A hűtésből származó hőenergiával felforrósítjuk a vizet, amivel az edényeket patyolat tisztára mossuk. Az átvevő központokban minden tejből próbát veszünk, amelyet a gyár korszerű laboratóriumában megvizsgálunk. Dália típusú sajtnak például csak a kifogástalan minőségű tejet dolgozzuk fel. A gyengébb minőségű tejből egy másik üzemünkben kevésbé igényes, például füstölt sajt készül.”

– Ezek szerint csak egyik üzemük állt a biosajt készítésére, a többi nem?

„Jelenleg három megyéből kb. 160 km körzetből 9860 termelőtől gyűjtjük be a tejet. Eddig 2500 gazda állt át biotermelésre és ebből 1703-at már ellenőriztek a Biokontroll Hungária és az Ökogarantie szakemberei. Amennyiben meg tudjuk teremteni a feltételeket, szándékunkban van teljes kapacitásunkkal átállni az ökológiai termelésre.”

A részvénytársaság alelnöke, egyben menedzsere, Chiforscu Stelian, a gyár célkitűzéseiről beszélve megemlítette: „Mint a gyár menedzserének, egyetlen célt kellene szem előtt tartanom, hogy profitot termeljek, valóban erre is törekszem, de nem lehetek közömbös azok iránt sem, akiknek egyetlen jövedelmi forrásuk egy vagy két tehenük. Szeretnénk olyan programot beindítani, amelynek keretében feljavítanánk a helyi fajtát. Értékes jó átörökítő képességű borzderes bikáktól mesterséges megtermékenyítéssel nyerünk egy jobban tejelő állományt. Ebből a célból a Bioterra segítségével három szakembert küldünk Svájcba, ahol tökéletesítik a tudásukat, hogy eredményesebben tudjanak majd itthon dolgozni. Természetesen a fajta feljavítása egyedül nem oldja meg az itteni gondokat. Szükség van a meglévő istállók korszerűsítésére, trágyalé gyűjtő medence kellene minden tehéntartó gazdának és nem utolsó sorban jobb takarmányt kellene termelni. Mindehhez pedig több ismeretre, szélesebb látókörre van szükség, ebben pedig nagy segítségünkre volt – és reméljük, hogy lesz – a Bioterra egyesület. Számítunk rá, hogy a jól felkészült szakembereivel folyamatosan képezi, oktatja nemcsak a termelőket, hanem a gyárban dolgozókat is…”

Bódis András
Kolozsvár

Vissza