Mániám a belföldi értékesítés

Mottó: „Ha téved, hát téved, majd másképpen kezdi, de álmodók nélkül még nem történt semmi.”(Colombus az őrült spanyol, rockopera)

Előző év januári számunkban szurkolva-kételkedve számoltunk be arról, hogy Gergics Antal egy Magyarországon új szolgáltatással lepte meg a fogyasztókat. Úgy döntött, kipróbál egy új értékesítési formát és házhoz is viszi a biotermékeket.

Gergics Antal a budai Ökopiacon

Egy piaci nap után azzal a feltett szándékkal kerestem meg, hogy csomagküldő szolgálatának sikeréről, vagy esetleg sikertelenségéről faggassam. Antalt ismerve sejthettem volna, hogy jócskán el fogunk térni a tárgytól, de remélem, olvasóink szívesen hallgatják egy olyan ember csapongó gondolatait, akinek már sok nevetségesnek tűnő ideája valóra vált.

– Annak idején azt mondtad, a csomagküldő szolgálatot egy éven keresztül mindenképpen csinálni fogod, akár bejön, akár nem. Nem hagytad abba, tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

A házhozszállítás kb. 40 vevővel működik, egyetlen hét sem maradt ki. A megrendelők száma már elég régen állandónak mondható, igaz, túl nagy erőfeszítést nem tettem azért, hogy jobban ismerjenek. Ennyi vevővel nem rentábilis, de lehetőséget látok benne.

– Kik vásárolnak tőled? Törzsvevőid vannak?

Vevőköröm állandóan változik. Elsősorban olyan családok vásárolnak tőlem, ahol legalább az egyik fél külföldi vagy hosszabb időn át külföldön élt. Magyar embernek már nagyon betegnek kell lennie ahhoz, hogy biot egyen! Kisbabának is csak addig adnak biozöldséget, amíg pár hónapos, később már nem foglalkoznak ezzel. Ezeken kívül még a gyógyult és a gyógyulni vágyó daganatos és immunbetegek vásárolnak bioterméket, illetve néhány tudatos vásárló, többnyire értelmiségi.

– Még mindig ragaszkodsz ahhoz, hogy csak egységcsomagot szállítasz?

Nem, már szabad lett a rendelés, van ugyan kétféle egységcsomag, de teljesen egyedi csomagot is készítünk. A választékunk is jelentősen bővült, míg korábban csak zöldségekkel foglalkoztunk, most lehetőség szerint kenyér, gyümölcs, tejtermék is kerül a szatyorba. Bár magam nem élek vele, de gondolkozom azon, hogy hogyan lehetne húst is szállítani, mivel igény van rá. Szintén nem vagyok híve az élelmiszerimportnak, de sajnos vásárlóim januárban szeretnének bioparadicsomot, hajtatott salátát enni, pedig ezek csak jóindulattal nevezhetők bioterméknek. Igazán ökotermék, a szabadföldi, biodinamikus, hazai, de még inkább régión belüli termék.

– Drágállják a megrendelők az árudat?

Nem, általában olyan helyekre szállítok, ahol ilyen tételek nem számítanak, mi pedig évről évre olcsóbbak vagyunk, mivel nem emelünk árakat. Egyébként, akik csomagot rendelnek, az ökopiaci áraim alatt jutnak biotermékhez.

– Egy kérdőíves felmérésünkből az derült ki, hogy az ÖKOPIAC vásárlói 25-30% „biofelárat” tartanak elfogadhatónak (bár ennél többet is meg szoktak adni). Mint termelő, te hogy látod?

A 30% a terméscsökkenést fedezi, de a legnagyobb gond, a biotermelés nagy kézimunka igénye. A rendelkezésre álló munkaerő általában vagy alkoholista, vagy depressziós, analfabéta, vagy Mátyás király lustája. Éveken át megszoktuk, hogy a mezőgazdasági termékek viszonylag olcsók. Magyarországon a mezőgazdaság az utolsó szociális háló. A mezőgazdasági terméket is meg kell fizetni. Nemcsak egy kőművesnek vagy egy villanyszerelőnek van aranyból a keze!

Tudomásul kell venni, hogy a biotermék kézműves remekmű, nincs közönséges ára. Ha nem sikerül a növényvédelem, pusztulni kell hagyni a termést. Tavaly például a szárazság és a hőség miatt a káposztaféléket a földibolháknak termeltük. Nincsenek totális szerek, vagy ha vannak, nem használjuk, mert azzal a hasznos szervezeteket is elpusztítanánk. A kertész csak drukkolhat a növényeknek, nagy kín elviselni, ha a „dögök” martalékává válnak. A biotermelőknek már csak azért is tőkeerősnek kell lenniük, hogy ha ilyen veszteség van, ne álljon a tönk szélén a család, nehogy a termelő rákényszerüljön valami nem engedélyezett szer felhasználására, mentve a család egyetlen jövedelemforrását.

– 11 hektáron gazdálkodsz, a heti 40 csomag és az ökopiaci értékesítés nem fedheti le a kapacitásodat. Korábban arról meséltél, hogy áruházláncoknak szállítasz, ökoterméket, konvencionálisként. Még mindig így van?

Nem, ebből kiszálltam. Elegem lett az arc nélküli kereskedelemből, otthagytam a nagy pénzt és a csúszópénzt. Inkább visszafogom a termelésem. Politikusoktól hallottam, hogy a hipermarketek úgy körülveszik Budapestet, mind hajdanán az orosz tankok. Sokan nevetnek ezen a kijelentésen, pedig nem nevetséges. Épülnek sorra kedvezményekkel, magyar támogatásokkal, mint munkahelyteremtő beruházások. Hamarosan le fogják nyúlni a biopiacot az üzletláncok, amint pénz szimatolnak benne. Egy egyszerű embertől hallottam: eladtuk a kezünket és a szánkat. Németországban láttam: a szupermarketekben van bőven biotermék, de mellette megél a kis bolt is, ahol tejet üvegben, kenyeret fólia nélkül lehet vásárolni, mert eltartják a volt hippik, a nyugat-európai diákmozgalmak lázadó ifjúsága, akik ott ezt az egész ökogazdálkodást kezdték. Igazából nem attól félek, hogy jönnek az ifjú kertészek, belendülnek és néhány év alatt kiépítik a maguk csomagküldő szolgálatát. A veszélyt az jelenti, hogy az akkumulált külföldi tőkét felhasználva, export-import vacakokkal kiszorítanak a hazai piacról. Nekem mániám a belföldi értékesítés, nem adok el külföldre. A jól menő bioexport mellett elfelejtődött a hazai piac fontossága. Jelen pillanatban jól gondolkoznak azok, akik most exportra termelnek bioárut. Csakhogy egy bombán ülnek. A német ellenőrző szervezet már irodát nyitott Romániában és a magyar termelők teljesen kiszorulhatnak a külföldi piacról.

– Amit eddig elmondtál, az nem túl bíztató. Valami oka csak van annak, hogy nem adod fel. Hogy látod, mi lehet a kiút?

A közvetlen értékesítés a tudatos vásárlónak. De van-e nálunk tudatos vásárló? Szerintem ma Magyarországon párezer ember vásárol csak rendszeresen bioterméket. Kevesen tudják közülük pontosan, mi a biogazdálkodás, és talán tízen se, hogy mi az a biodinamikus szemlélet. Ki terjesztette eddig az igét? A Biokultúra Egyesület, az AMC, a természetgyógyászok, iskolák, bioboltok, a betegségükből meggyógyultak és a biotermelők. Társadalmi szinten csak ők költöttek a bioterméket vásárlók rétegének kitermelésére, akikre a hazai értékesítést alapozni lehet. Mondtam, hogy nekem a belföldi értékesítés a mániám, külföldre nem adok el. Ez jó vicc, mert itthon meg nincs vásárlóerő. Számomra a biogazdálkodás nem ráció, hanem szerelem. Hit valamiben, érzékenység azok felé, aki nem lesznek allergiások és rákos betegek. Az én elképzelésem szerint a biotermelő nemcsak árutermelő, hanem környezetvédő, az állatokat nem sanyargatja, az én ideámban nem is öli meg őket. Minimális energiát használ, némileg puritán. A nők közül nem a műmellű, kőlábú fittnesz-sztárokat kedveli, jellemében stabil, a pénz démona nem vezérli cselekedeteit. Úgy él, hogy 500 év múlva is lehessen itt élni.

A majmok bolygójában döbbenetes látvány volt a Szabadságszobrot a tengerben látni. Ennél sokkal nagyobb horror műtrágyázni, mindenféle szintetikus szemetekkel gyalázni Földanyánkat. Ennek próbál útjába állni a biogazda azzal, hogy lehetőséget kínál egy észszerűbb életforma és harmonikusabb világ megteremtésére. Így ha nem is az egész emberiség megmentője a biotermelő, de közvetlen környezetének bizonyosan.

– Remélem, ez az ideád is minél hamarabb megvalósul.

Gelencsér Margit

Vissza