Értékesítési viszontagságok

Tekintettel arra, hogy a biotermékek hazai piaca még nagyon kicsi, a debreceni BIO FARM Szövetkezetben társaimmal együtt elhatároztuk, hogy az átállt terület első évétől kezdődően megpróbálkozunk a közvetlen exporttal. Egyházi kapcsolaton keresztül 1995 őszén kiutaztunk Hollandiába egy biotermelvényekből étkezési olajat előállító üzembe. Mivel abban az évben nem volt napraforgónk, nem tudtunk más mintát vinni, mint hagyományos termelésből származó napraforgót és annak hidegen préselt olaját.

A holland úr ránézett a mi kissé zavaros színű és át nem látható olajunkra, és azt mondta: uraim, az önök olaja kiváló minőségű. Majdnem szék alá esve, kértük mutassa be a rosszat. Mire ő aranyló sárga folyadékot tett elénk, mely német magból származott. Később kiderült, hogy a német magvak beltartalmi értéke sokkal rosszabb, mint a magyaré, olajtartalma max. 38%, s az is, hogy nem mind arany, ami fénylik. A nála hagyott néhány kg magmintát bevizsgáltatta, s az eredményből nem tudtak kimutatni szermaradványokat. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy olyan anyagokat kerestek, melyeket Magyarországon már a 60-as évek közepén betiltottak.

Az üzem tulajdonosa elmondta, hogy az általuk kiszállított minta alapján megfelelne számára az alapanyag, azonban tekintettel arra, hogy Hollandiában a biotermékek vámmentesen vihetők be, ezért számára nélkülözhetetlen a minősítés, a „Certificate”. 1996 ill. 1997-ben így 4-4 kamion árut tudtunk kiszállítani, mely ellenértékét a megadott határidőn belül, minden vita nélkül kiegyenlítette.

Miért nem szállítunk neki azóta?

• A vetésforgó megköveteli, hogy napraforgót 5-6 évenként vessünk.
• Ma már nincs meg a lehetőségünk arra, hogy egalizáltan, zsákokba csomagolva, egyedileg felcímkézve készítsük elő az árut (megszűnt a zsákoló üzem).

Nem jó dolog az, ha gyermekünk külföldön él, de segítség ha közreműködésével jutunk partnerhez. 1998-ban 160 tonna búzánk termett. A búza bevizsgálás alapján 12,5% fehérjét, 98% tisztaságot és 1,9% fuzáriumot tartalmazott. Ez utóbbi adat miatt – no meg a kínálati piac miatt – konvencionálisként malomba leszállítva ÁFÁ-val 14 000 Ft-ot kínáltak érte tonnánként. A fiammal közölve a siralmas helyzetet, arra kért, juttassak ki hozzá néhány kg mintát. Talált egy biotermelő-feldolgozó-kereskedő testvérpárt, akik hajlandónak mutatkoztak a búza megvételére. Félve megkérdeztük tőlük, nem akadály-e az 1,9% fuzárium? A válasz az volt, hogy nem, mert ki tudják rostálni és mosni a fuzáriumos szemeket, másrészt a német szabvány 5%-ot enged meg (a magyar 0,5%-ot!). Az árban megegyeztünk, s mivel nem tudták egyszerre elvinni az árut, hajlandónak mutatkoztak 3 német márkát tárolási díjként fizetni tonnánként, havonta a kialkudott alapáron felül.

A vita azon volt, hogy megnyissák-e a fizetési garanciát biztosító akkreditívet, avagy sem (bankgarancia). A német banki előírások nagy járulékos költséget írnak elő a megnyitó számára, s fiam a kereskedőkkel való személyes találkozás után úgy nyilatkozott, hogy megbízhatunk a vevőkben, azaz szállítást követően fizetni fognak. Nem csalatkoztunk. Mégis, problémák jelentkeztek!

1999. februári szállításunknál az Egységes Vámáru Nyilatkozaton üresen hagytam egy helyet, melybe a budapesti vámudvaron elhelyezkedő spedíció munkatársa a 312-es szám helyett 999-et írt. E miatt nem kaptuk meg az 1,5 Ft/kg exporttámogatást. Az eljáró Vámhivatal nem hajlandó kijavítani a számot, s mivel a spedíciónak engedélyünk nélkül se kijavítani, se beleírni nincs jogosultsága, ezért polgári peres úton kell behajtanunk rajtuk az általuk okozott kárt.

Az 1999. márciusi szállítmány után 3 hónappal közölte a német vevőnk, hogy az általa vámletétként letett összeget a vámhivatal nem fizeti vissza, mivel a kiszállított búza minősége nem érte el a német szabványban leírtakat.

Megkérdeztem a szállító cég gépkocsivezetőjét. Írásban nyilatkozta, hogy a német határon mintát vettek úgy, hogy a kamion végén lévő nyílást megnyitották, s kicsorgattak belőle 3 zacskóba kb. 15 kg-ot. Se jegyzőkönyvet nem vettek fel, se a minta hivatalos lepecsételésére vagy ellenminta részére történő átadására nem került sor.

Felhívtam a Kereskedelmi és Iparkamarát, majd az Agrárkamarát, a Német Követséget, a Német-Magyar Kereskedelmi Kamarát, a magyar Vámhivatalt. Sehol nem tudták elmondani milyen a német mintavételi szabvány. Végül egy ügyvédi irodához jutottam el, ahol az ügyvédnő távollétében munkatársa tájékoztatott arról, hogy főnöke 28 000 Ft (huszonnyolcezer forint) óránkénti költséggel szaktanácsot tud nyújtani.

A Szabványügyi Hivatal boltjában végül meg tudtam vásárolni (16 000 Ft-ért) a német szabványt, mely szerint 8 különböző helyről és mélységből kellett volna az átlagmintát venni a határon. Nem így történt, ennek ellenére a német vám elutasította a reklamációnkat, s így a költségek felét mi vállaltuk át német vevőnktől. A búzát természetesen jó étvággyal elfogyasztották a németek.

1999 decemberében 493 tonna kukoricát raktunk be 16 óra alatt 10 vasúti kocsiba. Ugyanaz a német vevőnk már augusztusban átutalta – kérésünkre – az áru értékének 15%-át!

2000 áprilisában tájékoztatott bennünket, hogy februárban eladta a kukoricát Hollandiába, s eladás után 2 hónappal a holland vevő reklamált nála, hogy pirimifosz-metil hatóanyagot talált a terményben. A pirimifosz-metil az ACTELLIC raktárfertőtlenítőszer hatóanyaga, rendkívül gyorsan lebomlik. Mi tudtuk, hogy nem használtuk az anyagot, s a növényvédelmi laboratóriumban dolgozó szakemberek szerint a hollandok által mért mennyiség a kimutathatósági határon volt, ennyi hibahatár megengedett. Gyakorlatilag a 493 ezer kg-ban 15 grammot feltételezhettek. A hagyományos termelésben ennek hetvenszerese a megengedett , azaz 1050 g. Mivel néhány tonna kukorica itthon maradt, hivatalos mintát vetettem, s azt a Növényvédő Állomáson bevizsgálták. Természetesen nem tudták kimutatni a pirimifosz-metilt. A vasúti kocsik fertőtlenítésére szintén nem használták az anyagot, ezért magyar és német nyelven igazolást kértem. A két vizsgálati eredményt kijuttattam Németországba. A dokumentumok elegendőnek bizonyultak. Vélhetően a holland vevő raktárát fertőtleníthette az anyaggal, s mivel nem történt további reklamáció, elfogadhatta az akkreditált magyar laboratórium véleményét. Megjegyzem, mi feromon csapdát használunk terménytárolóban.

Második éve szállítunk ipari léalmát a HIPP cégnek. A cég képviselőjével történt személyes találkozás után kapcsolatunkban ma már ott tartunk, hogy szóbeli megállapodás elegendő az üzlet lebonyolításához, nevezetesen a szállításhoz, a leszállított alma értékének határidőn belüli kifizetéséhez.

Szintén problémamentes volt a BIOPONT Kft-vel, illetve a BIORÁMA Kft-vel való üzletkötésünk.

Dr. Medgyessy István
BIO FARM Szövetkezet
Debrecen

Vissza