Megfial a tó alja

Folytatjuk az előző számban megkezdett sorozatunkat az ártéri vagy foki gazdálkodásról. Ezúttal Berecz Béla riporter Nagykörűben a II. ártéri gazdálkodási konferencián kérdezett kiváló szakembereket. Nagyon várjuk, hogy előbb vagy utóbb az ökogazdálkodás szakértői is megszólaljanak. (A szerk.)

„A Tisza áradásai termékenyen tartják a földeket, ezért minden áradáskor gazdagon megfial a tó aljai dűlő” – mondja Balogh Péter, a Nagykörűi Önkormányzat ártéri ökológiai kutatás vezetője.

Az ártéri gyümölcstermesztés községünkben komoly hagyományokkal rendelkezik. Sokféle árvizet tűrő őshonos gyümölcsfa él ezen a területen. A XIX-XX. századi tiszai szabályozások nem használtak az Alföldnek, ezért a XXI. század elején ökológiai és tájgazdálkodási reform szükséges a Tisza térségében.

A hullámtereket ma ökológiai kincsestárként emlegetjük , ez a rezervátum szemlélet azonban nem hozhat megoldást a bajokra, nem biztosítódik általa a jövő. A gazdálkodási rendszerbe kell integrálni az ökológiai szempontokat, csak ez által lehet harmóniát teremteni az ember és a természet között. Véleményem szerint az ártéri foki gazdálkodási mód biztosítja a megélhetést miközben ökológiailag gazdag tájat tart fenn. A rehabilitációs programunk ezt a célt szolgálja. A Tisza mentén a természet alakította szinteknek vissza kell adni a funkcióját, a gazdálkodási módszereket meg kell változtatni és azt használni jövedelem termelésére. Ez a változatos, mozaikos működő táj alapot teremt a szelíd ökoturizmus számára is.

Veres Nándor, Nagykörű polgármestere részletesen sorolja a gondokat és feladatokat:

A kétezer fős községünk Magyarország cseresznyés kertje, egyesek falunkat a cseresznye fővárosaként is emlegetik. A falunak legfőbb erőforrása a föld, a víz, a természet, és maga az ember. Újszerű ökogazdálkodási alapokra épülő tájhasználatot szeretnénk az ártéri gazdálkodással biztosítani. Kutatóműhelyünk célja, hogy a falunkat gyűrűként körbe ölelő Tiszát és Tisza menti földeket hogyan tudjuk a legjobban az emberek hasznára fordítani.

A problémák mintegy százötven éves múltra vezethetők vissza, amikor elkezdődött a Tisza szabályozása. A kanyarok átvágása, gátak építése, a belvíz-elvezetés, aszálykárok mind-mind az át nem gondolt emberi beavatkozásokra vezethetők vissza. Nem beszélve a part- és gáterősítésekre fordított, soha meg nem szűnő horribilis pénzkiadásokról, amelyek évről évre egyre nagyobb összegeket emésztenek fel és a bajokra végső megoldást mégsem hoznak.

Ezek a tényezők gátolták a Tisza menti települések zavartalan fejlődését és boldogulását. Az ágazati érdekek vitájában azonban azoknak az akarata nem érvényesül, akikről a történet szólna. A természetvédő a természet védelméről, a vízügyi mérnök a vízügyi problémákról, az agrármérnök az agrárium gondjairól beszél. Településünk nem engedheti meg magának, hogy akár az egyik, akár a másik szélsőséges vélemény csapdájába essen. Csak komplex agrár ökológiai táj- és környezetvédelmi programokban szabad gondolkodni, mert csak ez jelenti a kivezető utat. Most az árvíz, később a belvíz, utána az aszály ellen küzdünk, aztán a mezőgazdaság válságát kellene megoldanunk.

– A lakosság mennyire fogadóképes a foki gazdálkodás megvalósítására?

Tavaly a faluban az árvíz során több mint kétszáznyolcvan ház sérült meg, de senki sem szidta a Tiszát. Az itteni emberek génjeiben még él a természettel való együttműködés, amelyet az őseink nagyszerűen csináltak. A folyóparti települések mind az ország leggazdagabb települései voltak. Ezek történelmi tények, virágzó, sok lábon álló, fenntartható ökológiai gazdálkodást folytattak tudatosan. Ma pedig az MTA közleménye szerint, az Alföldön ezek a legszegényebb falvak. Kérdezem: akkor a Tisza-tájon végzett nagy természetet átalakító, igen költséges munkálatok milyen eredményre vezettek? Sajnos nem sokra.

– Az ártéri gazdálkodás újra élesztésére tudnak-e önök anyagi forrásokat teremteni?

Kitartó munkával igen. Már el is kezdtük ezt a munkát, van egy kubikgödör- és egy hullámtéri programunk. Háromszáz hektáros öblözetről van szó, amelynek hasznosítását a korszerűsített foki gazdálkodás elvei alapján valósítjuk meg. Az önkormányzatnak is vannak területei, de a kis és nagy gazdálkodókat is bevontuk ebbe a programba. A legnehezebb feladat a gátakon kívüli tájrehabilitációs agrár-környezetvédelmi program, ugyanis ehhez kellene a legtöbb pénz és a legmélyrehatóbb szemléletváltás a döntéshozók körében. A közeljövőben dől el, hogy mi lesz a Tiszával, pontosabban az, hogy az új Vásárhelyi tervbe mi kerül be. Rendkívül fontos dolog lenne, hogy bennünket, akik itt élünk kérdezzenek meg, de legalább azokat a településeket a Tisza mentén, akik láthatóan sokat tettek az elmúlt években ez ügyben. Eddig éppen elég olyan döntés született, amelyeket az itt élő emberek feje felett hoztak.

– Az ártéri gazdálkodás megvalósítása során milyen módon alakul majd át ez a táj?

Mi nem akarjuk elárasztani teljes egészében a mostani mezőgazdasági területeket. Van egy vízjogi engedélyünk, amely szerint a háromezer-ötszáz hektáros területünkből négyszáz hektárt árasztanánk el, ennek is egy részét időszakosan. Ezen a területen kellene alapvetően mást termeszteni mint eddig. Más gazdálkodási formát választunk, olyat, amelyik számol az évenkénti vízborítással. Ennek a vízborította területnek csodás hatása lesz a szomszédos földterületek talajvíz háztartására, mikroklímájára és sok egyébre. Ráadásul ezek olyan területek, amelyek belvízzel sújtottak és nem sok hasznot hoztak. Mélyen fekvő, alacsony aranykoronájú területek, amelyeken az eddigi veszteségből nyereséget tudnánk elérni. A tájkép megváltozik, a nagy, intenzív termelésű táblákat megszüntetjük. Ahol például van egy mély vonulat, oda vizet engedünk, halastavat létesítünk, galériaerdőket, amely benne van a szántóterületben azt gyepesítjük. Rendkívül okos és bölcs szemlélete volt az őseinknek, mert minden földet arra használtak amire való. Egy tíz aranykoronás területen nem próbáltak intenzív kukoricatermesztést folytatni, mert tudták, hogy ez gazdaságosan nem működik. Ma, sajnos sok helyen ezt teszik és nagy mennyiségű kemikáliák felhasználásával sem tudnak jó termésátlagot elérni, miközben káros vegyi anyagokkal terhelik a környezetet. fontos, hogy a nagy gazdálkodókkal megegyezzünk, mert ez minta a kicsiknek is.

– Hány önökhöz hasonló önkormányzat kezdeményezésére lenne szükség, hogy a foki gazdálkodással a Tisza-vidék agrár ökológiai arculata előnyösen megváltozzon?

Nagyon soknak. Mi ugyanis meg vagyunk győződve arról, programunk az egész Tisza mentén használható a helyi adottságokhoz igazítva. Nem egy csodaszerről, hanem olyan tájhasználatról, tájgazdálkodásról van szó, amely sokféle bajra gyógyír. Engem az ragadott meg, hogy az ártéri gazdálkodás egyszerre képes kezelni a belvíz-, az aszálygondokat, és az az agrárszerkezet váltás a szelíd vagy ökoturizmust, miközben olyasmit termelünk amit helyben lehet feldolgozni fel. Mindez akkor szolgálná igazán a Tisza mentén élők ügyét, hogyha nagyon sok Tisza menti település gazdálkodna így. Hála Istennek, ebben is már elindult valami. (Folytatjuk)

Berecz Béla

Vissza