Miért jobb a bio-minőség?

Az ökológiai termelésnek számos előnye van a hagyományos termelési móddal szemben, így nem szennyezi a talajt, a vizeket, a növények lényegesen kevesebb permetezőszer maradványt tartalmaznak valamint az energia felhasználása is kevesebb. A biotermék azonban ennél jóval többet tud nyújtani ízében, beltartalmi értékeiben, tárolhatóságában és még jó néhány egyéb vonatkozásában.

A biotermékek minőségét számos kutatóintézet vizsgálta az utóbbi évtizedekben világszerte. Kutatási módszereik a hagyományos analítikai módszerektől a mai tudomány által csak vonakodva elfogadott módszerekig terjednek. A kutatások túlnyomó többsége hosszútávú vizsgálatból állt, igen nagyszámú anyagot vizsgálva mind a bio, mind a hagyományos termékeknél.

Növényvédőszer maradványok. A biotermékeket vásárlók túlnyomó többsége a permetezőszerek elhagyását tartja a biotermékek legfontosabb kritériumának, amely által elszennyeződött világunkban a biotermékek, legalábbis lényegesen kevesebb mérget tartalmaznak, mint hagyományos társaik. Analitikai vizsgálatok ezt a feltételezést igazolják. Közvetlenül biotermelőktől származó próbák alapján a biotermékek 92-97%-a mentes a peszticid maradványoktól, míg a hagyományos termékek 49-61%-ról mondható el ugyanez . Ugyanakkor a biotermékek 3-6%-ánál előforduló permetezőszer mennyiség nem lépi túl a legmagasabb engedélyezett értéket, míg a hagyományos terményeknél ez a próbák 3-6%-ánál megfigyelhető. A vizsgálatokba a fejessalátát tudatosan nem vonták be átlagon felüli peszticid értékei miatt.

Azonban nem csak a kipermetezett permetezőszerek mennyisége, hanem a termőföld milyensége is jelentőséggel bír a növények méregtartalma tekintetében. A bécsi Landwirtschaftlich-chemichen Bundesanstalt vizsgálatai szerint a búza például a nem megfelelő termőtalajból tízszer annyi kadmiumot vesz fel, mint egy jó minőségű, humuszban gazdag talajból, miközben a talaj kadmium tartalma mindkét esetben megegyező. Holland laboratóriumi vizsgálatok során a paradicsomok a felvett kadmiumot leadták, amennyiben megfelelő minőségű eledelhez jutottak. Okként feltételezhető, hogy a növények bizonyos tápanyagok hiánya esetén rokon, vagy hasonló szerkezetű anyagokat vesznek fel a talajból, még akkor is, ha ezek méreganyagok, ily módon próbálva a talaj által okozott hiányt ellensúlyozni. Ha azonban lehetőségük nyílik, a mérgeket tápanyagokra helyettesíteni, a káros anyagokat le fogják adni.

Egy ausztrál vizsgálat szabadföldi és üvegházi salátákat és hagymákat vizsgált nehézfémtartalomra egyazon műtrágyát használó, hagyományos termesztési mód mellett. Miközben az üvegházi növényekben a nehézfémtartalom meredeken megugrott, a szabadföldi kultúrákban általában alacsony maradt.

Nitráttartalom. A zöldségfélék több g/kg-os nitráttartalma a hagyományos mezőgazdasági termelésben manapság „normálisnak” számít. Azonban ezek a mennyiségek toxikológiailag egyáltalán nem elhanyagolhatók. A biológiai próbák nitrát tartalma ugyanakkor minden esetben ezeknél alacsonyabb. Az üvegházi kultúrák ezenközben minden esetben lényegesen magasabb nitráttartalommal rendelkeznek. A magas nitráttartalom egyértelműen a növények anyagcsere zavarából adódik, mivel a felvett nitrogént a növény nem tudja fehérjévé alakítani, amelyet egyrészt műtrágyák túlzottan magas nitráttartalma, másrészt a nem megfelelő asszimilációs feltételek okoznak.

Életfontosságú anyagok. A biológiai termelési módnál a talaj ásványisókban, nyomelemekben gazdagabb, egészében egészségesebb, amely a növények beltartalmi értékeire is komoly hatással van. Analitikai vizsgálatok szerint a növények nem csak növényvédőszer maradványokban, nehézfémekben és nitrátban szegényebbek, hanem az életfontosságú anyagokból is lényegesen többet tartalmaznak, mint a hagyományos termelésből származó zöldség- és gyümölcsfélék.

A trágyázás okozta különbségek. A minőségi mutatók változása a zöldségeknél komposztált illetve trágyázott területeken a műtrágyázott területen termeltekkel szemben, 12 éves átlagban

Eltarthatóság. Az élő növényi termékek eltarthatósága külső és belső hatások kölcsönhatásának eredménye. Az ökotermeléssel előállított zöldségek és gyümölcsök eltarthatósága egyértelműen jobb, mint a hagyományos termelésből származó növényeké.

A betakarítás utáni változás. (Közepes különbségek [%-ban] a szervesen trágyázott minták és a műtrágyával trágyázott minták (100%) között)

Az íz, mint minőségi mutató. A holland vízízű paradicsomok jelképévé váltak az intenzív termelésből adódó ízcsökkenésnek. Azonban nem csak a paradicsomok esetében tapasztalható az ízek eltompulása. „Az erőteljes műtrágyázás hatására tapasztalható terménynövekedés a gyümölcsöknél és zöldségféléknél az ízek intenzitásának csökkenéséhez vezet” írja K. Stoll német kutató. W. Schuphan hozzáteszi: „a peszticidek növekvő felhasználásával ízváltozás figyelhető meg, amely extrém esetekben a fajra jellemző tipikus ízek eltűnéséhez vezet”.

Bár valaminek az íze meglehetősen szubjektív, meghatározhatatlan dolog, a holland vízízű paradicsomok példájánál maradva, az ízek hiánya vagy tompasága a növények beltartalmi értékeire is fontos felvilágosítással szolgál. Minél intenzívebb valaminek az íze, annál több benne a szervezet számára értékes hatóanyag.

Állati ízlések. Miközben iparilag előállított élelmiszereken és aromákon felnőtt nemzedékünk természetes ösztöneiben a táplálékot illetően már alig bízhat, az állatvilágban a legmegfelelőbb táplálék kiválasztása az életben maradás egyik feltétele.

Valószínűleg hasonlókat gondolhatott az a gazda is, aki a műtrágyák elterjedésekor egy próbát akart tenni. Legelője egyik felét szokásosan istállótrágyával, másik felét az addig ismeretlen műtrágyával kezelte, majd állatait kiengedte a mezőre, amelyek valamennyien az istállótrágyával kezelt területen maradtak.

Ezt az ösztönös magatartást állatkísérletekben remekül lehet használni a táplálék minőségének meghatározására. Egy bécsi intézet kísérletei szerint patkányok, amelyeket előzőleg kizárólag biológiai illetve hagyományos táplálékkal etettek egyértelműen a minőségileg magasabbrendű táplálékot választották, amely az esetek túlnyomó többségében az ökológiai termelésből származott.

Termékenység és táplálkozás. A termékenység és a táplálkozás közti összefüggésekkel kapcsolatos megfigyelések elgondolkodtató adatokkal szolgálnak. A nyulak termékenysége jobb, utódaik száma magasabb az ökotáplálék mellett.

A bikák spermáinak mozgékonyságát vizsgálva szintén egyértelmű különbségek mutatkoznak az istállótrágyával, illetve műtrágyával trágyázott legelőkön élő állatoknál, a természetes trágyával kezelt mezőkön élők javára.

Az emberi spermiumok száma századunk harmincas évei óta 113 mio./ml-ről 1990-re 66 mio./ml-re csökkent. Bár több ok is felelőssé tehető a jelenségért, a táplálék kiemelkedő jelentőségéhez nem fér kétség.

Egy 1994-es dán vizsgálat meglepő eredménnyel szolgált ezzel kapcsolatban: 28 dán biogazdánál megállapításra került, hogy spermaszámuk a duplája a dán átlagnépességének. Míg a dán átlag 50-50 mio./ml, addig a biogazdák 104 millió/ml-rel rendelkeztek, ami megegyezett a harmincas évek adataival. Még egy ehhez kapcsolódó adat: Németországban ma minden ötödik házaspár akaratán kívül gyermektelen.

A tapasztalati és kísérleti tények összessége egyértelműen bizonyítja a bio előnyeit a hagyományosan termeltekkel szemben. Bár az ellentábor folyamatosan próbálja a tényeket elferdíteni és semmibe venni, a bioélelmiszerek íze és minősége megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként szolgál létjogosult-ságukért.

Benda Judit

Vissza