Fekete bodza öko-változatban

A hazánkban őshonos, közismert cserje újabban az érdeklődés központjába került. Nemesített fajtáiból ültetvényeket is telepítenek, állami támogatásban részesíthető gyümölcsfajjá „lépett elő” (50% alap + 5% kiegészítő támogatás pályázható rá).

A drog ( Sambuci flos) izzasztó glikozidát, rutint, illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot tartalmaz. Teája izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító, enyhe hashajtó hatású. A bodzavirág borban áztatva a bornak muskotályos ízt ad. Sokan készítenek a friss virágból cukros, citromos vízben áztatással szörpöt. A dobozos szőlőlevek „muskotályossága” is a bodzavirágtól származik.

A bodza igazi jelentőségét – gyűjtött növényből, termesztett növénnyé válását – a bodzabogyó beltartalmi értékeinek köszönheti. A fekete bodza termésében (Sambuci fructus) gyümölcssavakat, vitaminokat, cukrot, makro- és mikroelemeket, cseranyagokat, pektint, színanyagokat (antocianinokat) tartalmaz. Legnagyobb értéke a gazdag színanyag-tartalom – 7 féle antociánfestéket tartalmaz. Már kis mennyiségben is intenzív színezést lehet elérni vele élelmiszerekben, gyógyszerekben. Az EU-ban tilos vegyi úton előállított színezékkel élelmiszert, gyógyszert festeni. Magyarországon évente 8-10 ezer tonna bodzagyümölcs begyűjtése, felvásárlása történik kb. fele részben exportra. Export lehetőségeinket csak állandó minőségű, jó beltartalmi értékű gyümölccsel tarthatjuk meg. Az ország vadontermő bodzaállománya igen heterogén, szelekcióját az 1970-es évek végén Porpáczy és László kezdte el főleg beltartalmi érték alapján. A szelekciós munka eredménye néhány értékes klón kiválasztása volt (F.33, F.269, F. 479). A külföldi fajták közül az osztrák nemesítésű HASCHBERG 1998-tól állami elismerést nyert nálunk. Jellemzője a zártabb bokoralkat – legfeljebb 3 m magasra nő. Bogyói nagyok, fényesek, illatosak, kellemes zamatúak. Ismert még a dán nemesítésű erősen bodzaízű SAMBU, a fertődi klónok közül az F. 33-as jó porzója a HASCHBERG fajtának. A nemes fajták szárazanyagtartalma, színanyaga kb. kétszerese a vadon gyűjtöttekének.

Ökológiai igénye. Őshonos növény lévén jól alkalmazkodik ökológiai viszonyainkhoz. Alapvetően tápanyagigényes, főleg nitrogénigényes gyümölcsfaj, mégis találkozunk fiatal, szép ültetvényekkel gyengébb minőségű homoktalajokon is, ahol a telepítést megelőzően nagy mennyiségű istállótrágyát és talajjavító meszet szórtak ki. A napos, védett fekvést szereti. Késői virágzása miatt a későtavaszi fagyok nem károsítják.

Termesztés-technológiai ajánlások. 5,5-6 m sortávolságra, 3,5-4 m tőtávolságra telepítsük a jó megvilágítás érdekében (egyenletes gyümölcsszíneződés). A 120-140 cm suhángszerű 2 éves telepítési anyag a legjobb. (Sokszor nincs idő kivárni ezt az állapotot, s már 1 éves korban kiültetik a növényt.)

A koronaformát tekintve jobb a törzses megoldás, amikor 100-120 cm magasságig feltisztítjuk a törzset, itt kezdjük elágaztatni a koronát. A külső rügyekből fejlődő hajtásokból alakítjuk ki a szellős koronát. Az egyenes törzs nevelését karó segítségével oldjuk meg, több helyen hozzákötözve a törzsnek szánt vesszőt. Kötözőanyagnak rugalmas műanyagcsövet használjunk. A nem kívánt, alulról rendszeresen előtörő hajtásokat, tősarjakat folyamatosan távolítsuk el.

A korona jobb megvilágítottsága, termőegyensúlyban tartása érdekében évente végezzük a ritkító metszéseket. A növénynek egyébként igen jó megújuló képessége van.

Tápanyagpótlás. A jó fejlődés, a termőegyensúlyban tartás, a 15-20 t/ha termés eléréséhez az 1-2 évenkénti istállótrágyázás (30-40 t/ha/év) és a fenntartó meszezés (1-2 t/ha/év) szükséges. Az istállótrágyát és a meszet váltakozva is adagolhatjuk. Takarékosabb, ha sorsávot trágyázunk, meszezünk. (Különösen az első időkben.)

Öntözés. A bodza mélyen gyökerező, a talaj vízkészletét jól hasznosító növény. A bogyófejlődés közepén, végén vízigénye ugrásszerűen megnő. Száraz évjáratokban ilyenkor öntözve a bogyóméret duplájára nőhet az öntözetlenének.

Növényvédelem. A vadon termő bodzát senki sem permetezi, látszólag semmi baja nincs, minden évben kihajt, virágzik és terem. Könnyű neki, hiszen egy természetes, kiegyensúlyozott ökoszisztémában él. Azonban ha alaposabban megfigyeljük a növényt, nemcsak úgy elszaladunk mellette, gyakran találunk a hajtáscsúcson, a virágzati tengelyen levéltetveket, a fás részeken pajzstetveket, a lombozaton szövőlepke hernyó kártételt (sokszor tarrágás formájában).

Azonban mihelyt egy vadontermő növényt kultúrába fogunk, nagy területen, (mono)kultúrában termeszteni kezdünk, azonnal felborítjuk azt a természetes egyensúlyt, miben addig élt, s megjelennek a károsítói. Hagyományos bodzaültetvények tulajdonosai mondják, hogy kezdetben permetezés nélkül, majd évi 1-2 permetezéssel, meg tudták védeni az ültetvényt, jelenleg már ez sem elég.

Az ökoültetvények – 7 gazdaság, közel 30 ha területen, nagyobbrészt átállás alatt – eddig sikeresen birkóztak meg a növényvédelemmel. A levéltetvek ellen tavaszi lemosó és nyári hígítású olajos készítményekkel, a lombrágó hernyók ellen Dipellel lehet eredményesen védekezni. A gyepesítés – sorközben és sorsávban egyaránt – kedvező hatású a természetes ökoszisztéma kialakulására, a paraziták és predátorok felszaporodására.

A betakarítás. A gyümölcs akkor érett, amikor a bogyók – egy ernyővirágzaton belül – 95%-ban bordósfeketére színeződtek. Ez gyakran két szedést feltételez. A betakarítás kézzel történik, műanyag ládákba illetve rekeszekbe az álernyőket rövid kocsánnyal vágjuk le. A leszedett terméseket 12 órán belül fel kell dolgozni, illetve le kell fagyasztani, mert különben megromlanak (erjedés, penészedés). A szedés teljesítménye a termés mennyiségétől, az ernyők nagyságától, súlyától függ. A vadon termő bodzából a – gyűjtőhelytől függően – 20-30 kg/óra teljesítménnyel, a nemes bodzából ennek 2-3-szorosával számolhatunk. A felvásárlási áraknál már érezhető a gyümölcs beltartalma alapján való minősítés, mely egyértelműen a nemes bodzának kedvez. (50-100%-os felár a nemes bodza javára.)

Veisz János
Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskola
Nyíregyháza

Vissza