Szalmaház, szalmaistálló…

Emberi létezésünk alapvető, legtermészetesebb színtere a táj, a rét, a kert. Mégis, éghajlati adottságainkból eredően, életünk 75-85%-kát kényszerülünk zárt térben, valamilyen épített, mesterséges környezetben tölteni. Ezért elsőrendű kérdés életminőségünk, egészségünk szempontjából, hogy az épületeink biztosítják-e számunkra az optimális környezetet, fizikai és pszichikai értelemben egyaránt.

Az emberiség eddigi építéstörténetének nagyobb részében az emberek a természetes, az adott területen megtalálható anyagokból és az azok által meghatározott eljárásokkal építettek. Csak a rövidke közelmúltra jellemző a nagy energiaráfordítással létrehozott és messziről szállított építő-anyagok használata.

Egy bálaház az Egyesület Államokban. Teljes összhangban a természettel

Továbbá, tekintetünket magasabbra emelve, észrevesszük, hogy az igazi technikai fejlődés nem az, amikor az új anyagok és eljárások kiszorítják a régieket, hanem, amikor azok hiányosságait megszüntetve, új távlatokat nyitnak előttük.

Közel 110 évvel ezelőtt a nebraskai farmerek gondoltak egyet és szalmabálákból kezdtek házakat, műhelyeket, istállókat építeni, mert takarékoskodni kívántak az építési faanyaggal, ami szűkösen állt a rendelkezésükre. Ezek a házak és gazdasági épületek teherhordó szalmabála falazattal készültek és nemcsak, hogy alkalmasak voltak emberi tartózkodásra, hanem több közülük ma is áll és használják is. Az 1990-es évek elején az Egyesült Államokban újra felelevenítették a bála-építés technológiáját, kiegészítve néhány, a kornak megfelelő technikai és technológiai újítással.

A szalmabálát alkalmazó épületszerkezeteknek számos változata alakult ki az idők során, ám ezek ma is két nagy csoportra oszlanak, a teherhordó bála-falazatú és a valamilyen, vázrendszert használó szerkezetekre. A számos szerkezeti változat közül az egyik ilyen, a másik olyan éghajlati adott-ságoknak felel meg inkább, de a közelmúltig nem volt, amelyik az igen változatos, gyakran szeszélyes, közép-európai időjárási viszonyok figyelembevételével lett volna kialakítva. Annak ellenére így volt ez, hogy Magyarország adottságai igen kedvezőek e téren. Gondoljuk meg, minden évben óriási feladat a felesleges szalmamennyiség elhelyezése, vagy megsemmisítése, pl. tarlóégetés, ami további kérdéseket, problémákat vet fel. Ennek a fölös szalmamennyiségnek környezetvédelmi szempontból is megfelelő helye lenne az építészetben való hasznosítás.

Ezért jött létre öt és félévnyi kutatómunka árán, az alább ismertetésre kerülő épületszerkezet, ami magyar szabadalom, megfelel a magyar építésügyi előírásoknak, szokásoknak és éghajlati adottságoknak. Ez az eljárás elsősorban földszintes, lakáscélú épületek céljára lett kifejlesztve, de állattartó és raktárépületek építéséhez is ideális, takarékos és tartós megoldás.

A megfelelően elkészített alaptestre fa-vázszerkezet állítunk. A következő lépésben az épület külső burkolata készül el. Ennek első része a tető héjalás, tetszőleges fedőanyaggal, az építtetői igényeknek megfelelően. A másik része, a falburkolat szintén tetszőleges, pl. bitumenes hullám-lemez, fenyődeszka-borítás, OSB lemez, fémlemez, stb. A burkolatok úgy vannak kialakítva, hogy biztosítva legyenek a padlástér, illetve a falburkolat alatti légrés átszellőzéséhez szükséges légbelépő és kilépő nyílások.

A födém bármilyen, a gerendázatra szerelt megoldású lehet, ami párazáró réteget nem tartalmaz. Így például a gerendák alsó oldalán gipszkarton borítás, felette ásványgyapot terítéssel, vagy fenyődeszkázat, vagy akár mészvakolattal ellátott nádpalló réteg. A padlástér teljes egészében átszellőztetett. Az ilyen födémszerkezeti megoldásoknál a padlástér nem vagy csak korlátozottan hasznosítható, de ez kicsiny áldozat az épületfizikai előnyökhöz képest.

A falszerkezet külső borítása mögött egy, a váz-oszlopok vastagságának megfelelő átszellőző légréteg alakul ki. A váz-oszlopok belső oldalára kerül a 40cm vastagságú szalmabála réteg, így hőhídmentessé válik a kialakítás. A szalmabála rétegre a belső, tehát a lakás felőli oldalára mész vagy agyagvakolat kerül. A bálák rögzítése az oszlophoz, valamint a rágcsálók és rovarok bejutásának megakadályozása megoldott.

Csak fokozott hőszigetelő képességű ablakokat és ajtókat célszerű alkalmazni, hogy a kitűnő hőszigetelésű fal és födémszerkezet mellett, nehogy a nyílászárók jelentsék a hőtechnikai gyenge-pontot.

Mivel egy épület nem csak a határoló szerkezetekből áll, tehát nem fogható fel egy dobozként, hanem egységes, a lakóival és a természettel kölcsönhatásban levő rendszer, ezért célszerű a kimondottan e szerkezettel készült házakhoz kifejlesztett fűtési, melegvízellátási és szennyvíz valamint melléktermék- kezelő eljárások és berendezések használata.

Az így épült ház legfőbb előnyei:

• Kialakítható kizárólagosan természetes anyagokból, antiallergén környezetet létrehozva.
• Gazdaságos létesítés és fenntartás. Igen alacsony fűtési energiaigény.
• Jó páratechnikai tulajdonságok. A lakótér levegője tiszta, optimális nedvességtartalmú.
• Tartós. Karbantartást nem vagy csak ritkán és minimális mértékben igényel.
• Alapanyagai (fa, nád, szalmabála, stb.) hazánkban a kívánt mértékben rendelkezésre állnak és a természetbe visszajuttathatók.
• Tűzbiztos. A szalmabála, meggyújtva lassan, a felületén ég. A beépített szalmabála-réteg nem érintkezik közvetlenül a szabad levegővel, így egy esetleges tűz létrejöttekor az égés lassú, fojtott, a keletkező égéstermékek századannyira sem mérgezőek, mint az egyébként szinte fenntartások nélkül alkalmazott polisztirolhabok égése során felszabadulók.

A fejlesztők készséggel állnak minden kedves érdeklődő rendelkezésére. A 2001 nyarán elkészülő bemutatóház folyamatosan „nyitva lesz” minden, az élhetőbb életért tenni akaró, a családjának szellemi, lelki és fizikai egészségéért felelősséget vállaló ember előtt. (Információ: 3871 MÉRA, Fő út 128. Tel: 06-46/460-229, 06-30/342-9188; e-mail: mjmamera@matavnet.hu)

Mészáros József
Bioépítészeti és Energetikai Innovációs Központ

Vissza