Dilemmák a csatlakozás tükrében

Előző számunkban a szerző a magyar biogazdálkodás EU csatlakozási feladatairól részletesen beszámolt. Most zárjuk írását. (A szerk.)

A magyar biotermelésre nagy hatást gyakorol majd az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. Nem csak a termelés növekedését hozza majd magával, hanem spekulatív jellegű „beruházókat” is. Személyes, német minisztériumi beszélgetéseim alapján tudom: csak Németországban legalább 5-10 évet kell még várniuk a gazdáknak ahhoz, hogy a korábban felhasznált vegyszerek lebomolhassanak, vagy legalábbis tompább hatást gyakoroljanak az ottani élővilágra. Éppen ezért a magyar föld, az eddigi termesztéskultúra eredményei, az agrárkultúra színvonala vonzó befektetés az Európai Unió gazdái számára. Nem véletlen, hogy az osztrák gazdák ezer hektárokat vásárolnak a magyar földből… noha a magyar törvények szerint ez elképzelhetetlen! E spekulatív, törvénytelen folyamatok csak a Nemzeti Földalap létrehozásával és érezhető, hatékony működésével akadályozhatók meg. A Nemzeti Földalap még egy funkciót lát el, mely legalább olyan fontos – ha még nem fontosabb –, mint az előző feladat: a nemzeti identitástudat fenntartásához járul hozzá!

Az Európai Unióba való belépés – mindamellett, hogy termelésnövekedést, befektetést hoz majd magával – gondot is hordoz. Egyrészt a biotermelés támogatásának eltéréseiből adódóan feszültségek keletkeznek, másrészt egy eddig csak kis mértékű, de a belépéstől kezdve egyre nagyobb volumenű folyamat indul el. Ugyanis az Európai Unión belüli termelt növényi és állati termékek – a szigorodó környezetvédelmi követelményeknek köszönhetően – egyre kevésbé felelnek meg majd meg a törvényi szabályozásnak. A tendencia már ma is észlelhető: az Európai Unióban értékesíthetetlen, vagy csak nagyon nyomott áron eladható, tömegtermelésből származó termékeknek piacot keresnek – lehetőleg az EU-n kívül. A cél tehát: a gyenge minőségű áru hagyja el az Európai Uniót. És az üzlet nagyon vonzó: akinek eladják, az örül, hogy ilyen olcsón jut áruhoz, nagy lehet a haszon – csak a várható következményekkel nem számol…

Ha hazánk belép az Európai Unióba, valamelyest módosul ez a folyamat. Hozzák az olcsó tömegárut és cserébe viszik a minőségi magyar árut. Tehát a belga csirkét ide, a magyar biocsirkét oda viszik, és ez csak egy példa a számtalan lehetőség közül.

Mi lehet a megoldás? Egyértelmű: piacvédelem. Hiszen a nyomott árfekvésű tömegtermelésből származó áru – mindamellett, hogy sem a környezetnek, sem az emberi egészségnek nem használ – a magyar biotermelést is tönkreteheti. Akkora árkülönbség alakulhat ki, amely az átlagembernek megfizethetetlen lesz, és ugye a legtöbben átlagemberek vagyunk… A piacvédelem többrétű legyen: egyrészt a magyar minőségi előírásokat – melyek jó része „keményebb”, mint az Európai Unióé – kell érvényesíteni az EU-ból származó termékekkel szemben, másrészt hazánk biológiai értékeit kell megóvni. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy a magyar géncentrumokban tárolt és termesztett ősi fajták „exportját” meg kell tiltani, és a korábban már említett földtulajdont meg kell védeni a Nemzeti Földalap által.

A géncentrumok értéke egyre nő, az ott felhalmozott szellemi tudás és biológiai javak a magyar biotermelés szempontjából döntőek lesznek. Éppen ezért kell ezt a – nyugodtan nevezhetjük – Nemzeti Kincset megóvnunk és az ősöktől örökölt tudást a jövőnk számára hasznosítanunk.

Faragó Lajos Tamás

Vissza