Mi a valódi magyar érdek?

Súlyos és növekvő összeférhetetlenség az ökogazdálkodás
és GMO alkalmazása között

A közeljövőben nehéz döntések előtt áll a súlyos környezeti és gazdasági jelentőségű ellentmondások feloldására a törvénykezési és a végrehajtó hatalmi struktúra. Hasonló a problémakör az agrárgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi és a minőségi élelmiszertermelés fogyasztási szakterületén.

A súlyos ellenmondás, az összeférhetetlenség az ellenőrzött és minősített ökológiai gazdálkodás, ill. a Genetikailag (ti. géntechnológiával) Módosított Organizációk, a GMO-k között feszül. Mindezek alapja a következő:

• Az ökológiai gazdálkodást és bioélelmiszer-forgalmazást szabályozó európai és hazai törvények és rendeletek szigorúan és egyértelműen tiltják a GMO-k alkalmazását ezen a területen (EU EC 2092/91. és az IFOAM előírásai, valamint a hazai 140/1999. sz. kormány- és 2/2000. sz. FVM végrehajtási miniszteri rendelet, illetve a Biokontroll Hungária KHT előírásai).
• Miközben a géntechnikai tevékenységet szabályozó (Kelet-Európában egyedülálló!) 1998. évi XXVII. törvény és annak végrehajtását szabályozó 1/1999. FVM rendelet alapján a jelenlegi OMMI fajtavizsgálati és –minősítési kísérletekben szereplő GMO-kukorica, -búza, -szója, -repce, -cukorrépa stb. fajtajelöltek közül 1-2 év múlva néhány akár forgalmazási engedélyt is kaphat.

Összegzés: a két biológiai és gazdálkodási folyamat nem egyeztethető össze, a tipikus, „tűz és víz” viszonya, tehát csak az egyik módszer érvényesülhet!

Az ezzel kapcsolatos nemzetközi és hazai tapasztalatok:

• Az ökogazdálkodás hivatkozott alapvető rendelkezéseiben az egyik legszigorúbb előírás az izoláció biztosítása, viszont a GMO-kísérletekben és –termelésben az egyik legnagyobb probléma az ún. „gén-kiszabadulás” szinte megakadályozhatatlan formái (pl. pollennel, madár- és rágcsáló-kártétellel, mikroba-közvetítéssel, környezetszennyezéssel stb.).
• Mindezekre figyelemmel az egyik legpatinásabb európai organikus (öko) kontrollszervezet Nagy-Britanniában, a Soil Association olyan megelőző rendelkezést hozott, hogy ellenőrzött ökogazdaság környékén 20 km-es sugarú körben nem lehetséges GMO-növények termesztése.
• Hogy az aggodalom nem felesleges, nem régiben kapott USA értesülés szerint jelentős géntechnológiai fertőzést(!) találtak biominősítésű étkezési és takarmánykukoricában.
• Hasonló figyelmeztető friss kutatási eredmény, hogy német kutatók kimutatták a csirkehúsban a GMO kukorica Bt. génjét, valamint – ami még nagyobb veszély – az antibiotikum rezisztencia marker génjét is!
• A Biokultúra Egyesület mintegy 18 éves felvilágosító, oktató és elterjesztő munkájának, valamint a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.5 éves, EU-akkreditáltsági és hiteles ellenőrzésének hatására idén a hazai bioterület 100 ezer hektár közelébe kerül, ill. a Nemzeti Agrárkörnyezet-védelmi Program (NAP) keretében 300 ezer ha-ra fog növekedni 2006-ra. Megállapítható, hogy a NAP megvalósulásakor (2253/99. Kormányrendelet) a teljes, környezetgazdálkodásban érintett terület 3,0-3,5 millió ha-t foglal majd el (integrált, öko, környezetileg érzékeny területek, természetvédelmi területek, gyepek stb.).
• Ha a korábbi Soil Association példáját (ti. 20 km) erre a hazai környezetgazdálkodási, és az EU-csatlakozásban prioritást jelentő növekedésre vetítem, akkor az izoláció miatt semmilyen GMO növénytermesztés nem lehetséges Magyarországon!

Előkészíteni, értékelni és dönteni tehát erről kell! Vagyis arról, hogy melyik irányzat lesz hazánkban a jövőben a meghatározó: az ökogazdálkodás és –életvitel, vagy a GMO-k termesztése?

A felelősséggel meghozandó közeljövőbeni döntések és az erre épülő gazdasági, környezet- és egészségvédelmi, valamint élelmiszerbiztonsági végrehajtási folyamatok – véleményem szerint – csak egy irányba mutathatnak, mégpedig a tájkultúrához és a jövedelmezőséghez kulcsot adó ökológiai gazdálkodáshoz és élelmiszerminőséghez, valamint az ezekhez igazodó társadalmi és életviteli megoldásokhoz.

Az egyértelmű (ökológiai szemléletű) véleményem kialakulásához a GMO-kal szemben – egyebek mellett – nagyban hozzájárult a GMO növények termesztésével és az ilyen élelmiszerek forgalmazásával kapcsolatosan a közelmúltban ismertté vált következő, igen aggályos tények és események:

1. A néhány éve növekvő számban rendelkezésre álló, megbízható új és környezettudatos kutatási és termelési eredmények, valamint józan fogyasztói reagálások az európai és (fáziskéséssel!) észak-amerikai kontinensen egyre meggyőzőbben bizonyítják, hogy a géntechnológiával foglalkozó kutatók és globális nagyforgalmazók korábbi, egyoldalú, csak a várható kedvező hatásokról szóló „kinyilatkozásai”, valamint a kockázatok „elbagatellizálása” sorra megcáfolódnak és a GMO-élelmiszerek fogyasztása meredeken visszaesett.

2. Az ilyen irányú és növekvő GMO-ellenes nemzetközi tendencia kialakulásához – sokak mellett – pl. az alábbiak is hozzájárultak:

• a GMO-s kísérletekből, ill. a termesztésből a génkiszabadulás nem akadályozható meg, és a fertőzöttség irreverzibilis állapotot idéz elő;
• a GMO-k alkalmazásának igazi hatását nem ismertük meg, vagyis nincs alaposan elvégezve a szükséges kutatómunka és hatáselemzés;
• a GMO-k felhasználásával előállított élelmiszerek gyengébb értékű tömegáruvá minősülnek, így leértékelik egy ország élelmiszergazdaságát;
• veszélybe kerül a biológiai sokféleség (a biodiverzitás) fenntartása, sőt jelentős leromlás következik be;
• a szinte teljes európai fogyasztói elutasítási véleményt nagyban igazolta az a jelentős mértékű allergiás megbetegedési hullám Észak-Amerikában, amelyet a GMO-s „Star Link” étkezési kukorica okozott.

3. A hasonló jellegű hazai folyamatok megértéséhez és a valódi ország-érdekek érvényesítéséhez kapcsolódóan a GMO-k megítélésekor a következő sajátos magyar szempontokat is figyelembe kell venni. Olyan kis Közép-Kelet európai országét, amelynek nagy mezőgazdasági- és környezet-elhivatottsága, valamint híresen kiváló minőségű élelmiszertermelése, feltörekvő idegenforgalma és ígéretes vidékfejlesztése van:

• A magyar gazdasági érdekeket súlyos sérelem érné, ha a GMO-k termelésbe kerülnének és azokat elterjesztenék, hiszen ebben az esetben leértékelődik a mezőgazdaság és a táj, nehezen vagy áron alul lesznek eladhatók a hazai termények és élelmiszerek (mint pl. egy-két éve a hazai gabonát csak GMO-mentesen lehet jól eladni az EU-ban, vagy a McDonalds csak ilyen feltétellel vásárol alapanyagokat stb.); jelentősen csökkenne vagy megszűnne a mezőgazdasági és élelmiszeripari jövedelmezőség, elsorvadna több tradicionális hazai ágazat, mint pl. a vetőmagnemesítés és –termesztés, valamint visszafordíthatatlan károsodás érné a természeti és vidéki értékeket stb.
• A géntechnológia törvénykezést illetően Magyarország ismét „keleti végvárnak” számít, hiszen a környező országokban – Ausztria és Szlovénia kivételével – nem szabályozták a GMO-k alkalmazását, így ezeknél szabadon „garázdálkodhatnak” a vetésterületeken a nagy multicégek.

Ezért egyrészt ezektől az országoktól jelentősen géntechológiai „befertőzés” várható a határszéleken, másrészt egyre inkább veszélyessé, GMO-fertőzötté válik az innen származó termény, takarmány és élelmiszer, amelynek kezelésére igen nagy figyelmet kell a jövőben fordítani.

Összegzésként és megoldási javaslatként: az ország valódi érdekei azt kívánják, hogy a hatalmi ágazatokban szülessen hamarosan olyan döntés, amely szerint hazánk 15 évre kibocsátási, termelési és forgalmazási moratóriumot rendel el a környezetet, a mezőgazdaságot és az élelmiszereket érintő GMO-k alkalmazásában (ill. csatlakozik az ezt már kimondó Franciaországhoz, Ausztriához és Olaszországhoz), valamint azonnali határszéli hatósági ellenőrzést vezet be a génátterjedés megakadályozása érdekében.

Dr. Márai Géza
a tárcaközi Géntechnológiai Eljárásokat
Véleményező Bizottság tagja

Vissza