A kecsketartás kérdőjelei

(2) Folytatjuk a kecsketartás elemzését, majd a biokecsketartás elveiről, a kecsketejből készíthető kiváló termékekről esik szó.

A fajta. A termelésben és valamilyen szinten tenyészetben tartott anyakecskék fajtái most vannak kialakulóban, a parlaginak mondott állomány aránya döntő, amelyből a nemesített magyar fajta kialakítása folyamatban van. A fajtatiszta állományok létrehozása érdekében az államnak a segítsége elengedhetetlen (lenne).

A fajták törzskönyvbe kerülésének feltételei azonosak. A meghatározó adatok a következők:

Nőivar: testsúly egyéves korban minimálisan 35 kg, maximális életkor az első elléskor 25 hónap, a 30-90 nap között mért testsúlygyarapodás minimálisan 130 gramm, a tejtermelés legalább 200 liter laktációnként (tejtermelési időszak). Küllemi bírálat egyéves korban minimálisan: megfelelt.

Hímivar: testsúly egyéves korban minimálisan 45 kg, mért napi testsúlygyarapodás 150 gramm, küllemi bírálat min. 90. pont.

• Az ágazat résztvevőinek a saját érdekükben az adatrögzítésre igen nagy gondot kellene fordítaniuk. A jelenlegi átlagos termelési és értékesítési feltételek mellett alacsony a jövedelmezőség, de a gazdák tartanak az adataik kiadásától, az adózástól való félelmükben. Ezért alakítható ki nehezen a megfelelő, jó minőségű tenyészállat populáció, mert nincs lehetőség az adatok birtokában ezek kiválasztására (ami végülis anyagi kárt is jelent a gazdáknak) és a további tenyésztési munkára.
• Emellett a gazdák többségének átlagos ismeretei elmaradnak a szükséges szinttől. Ez a tény a tenyésztésben, takarmányozásban, tartási és feldolgozási technológiákban folyamatos képzést és továbbképzést tesz szükségessé. Aminek a végzése az átlagosnál nagyobb állami forrást igényel.

Mire gondolok az ismeretek hiányának említésével? Néhány példa:

• Sajnálatból megtartjuk az életképtelen, vagy részben életképes utódokat – rengeteg munka, eredmény nulla.
• Igaz, hogy mélyalmon tartjuk a kecskét, de ez olyan „mély”, hogy az erősen szennyezett felső része a tőgybimbóig ér – súlyos tőgyfertőzés.
• A kifejt tej első sugarait nem külön edénybe engedjük, ahol megállapítható lenne az esetleges elváltozás, betegség, hanem az elegytejbe. Az eredmény: az egész fertőzött lesz, következményei felmérhetetlenek.
• A takarmányozásnál nem ügyelünk kellőképpen az állat sajátos természetére, szükségleteire. Eredmény: étvágytalanság vagy falánkság, esetleg „válogatás”.
• A higiéniai követelményeket nem tartjuk be megfelelően sem az állatokat gondozó vagy a fejést végző embernél, sem az állatnál. Eredmény: nagyszámú az elutasított, nem megfelelő tejminta a tejminőség-vizsgáló laboratóriumokban.
• A raktárakban ugyanazon a helyen más-más típusú sajtot tárolunk. Eredmény: káros penészedés, idő előtt.

Biokecsketartási elvek és összefüggések. Az állatállomány kialakításakor figyelembe kell venni a takarmánytermő és legelő területek méretét a takarmányvásárlás lehetőség szerinti kiküszöbölése érdekében. A megengedett állatlétszám: 13,3 db/ha, az előírt 170 kg nitrogén/ha/év egyenértéknek megfelelően.

Az ökológiai gazdálkodásra való áttérésnél először a növénytermesztéssel kell eljutni a bioig, azután kerülhet sor az állatállományra. (Bővebben a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.kiadványaiból.) Állatok vásárlása csak ellenőrzött biogazdaságból származhat. A meglévő állomány is átállítható, utódainak átállási időre nincs szükségük.

Elhelyezés: alapelv a gondos, természetszerű bánásmód, az állatok nyugalmának biztosítása. A takarmánynak és az ivóvíznek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Az itatóedény lehetőleg nyitott víztükrű legyen, a víz kellemes hőmérsékletű. Nyalósó elengedhetetlen. A pihenőhelynek tisztának, száraznak kell lennie, nem lehet csupán beton vagy rácsozat. Lényeges az épület természetes megvilágítása és szellőzése. Rovarok ellen csak a fizikai vagy a biológiai védelem eszközeit szabad igénybe venni. Tenyésztési alapelv, hogy az állat jól tudjon alkalmazkodni a környezetéhez, jól érezze magát. Ezért nem ajánlott hegyi legelőre tenyészett fajtát a forró Alföldön tartani. Biotartásra ajánlott minden fajta, melynek meg tudjuk teremteni az életfeltételeit. De nem véletlenül terjedt el az ún. parlagi magyar fajta. Igénytelenebb, szívósabb, mégis egy kis odafigyeléssel jó eredményeket lehet elérni.

Mindenfajta csonkítás a biogazdálkodásban tilos, így a szarvtalanítás is. Kivételesen, kérésre, az ellenőrző szervezet engedélyezheti.

A biotermelésben a takarmányozás alapját a legeltetés adja. A tömegtakarmány alapját a gyep termése, kiegészítő és téli takarmányát a széna és a szántóföldi eredetű melléktermékek szolgáltatják (kukoricaszár, takarmányszalma, répafej stb.).

A legeltetési mód döntő hasznosítási tényező. Megválasztása (külterjes, adagolt) a gyep természetétől, állatfajtól és a technikai feltételektől (pl. kihajtási távolság, itatóhelyek, pihenőhelyek, karámok vagy villanypásztorok stb.) függ.

A jövedelmezőség meghatározói: a folyamatos termelés és az ezt biztosító tenyésztési és takarmányozási technológia. A folyamatosság vonatkozik a rendszeres utódnevelésre és a tej- és tejtermékek egész évi termelésére, előállítására is. Az utódnevelést úgy kell időzíteni, hogy kora ősszel is és télen is legyen tej, tejtermék.

Milyen tejterméket lehet kecsketejből előállítani? Röviden – minden ismert terméket. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar piacon mindez meg is jelenik. Mi kapható?

• Tej. Kimérve, palackban, dobozban, ízesítve, savanyítva.
• Túró. Alapanyagai: tej, sajtkultúrák, oltók.
• Sajtok. Alapanyagai: pihentetett tej, sajtkultúra, oltó.

Nézzük az egyes alkotókat:

• Tej. Csak jó minőségű egészséges állattól nyert tejből készíthető jó ízű túró és sajt.
• Sajtkultúrák. Készen kaphatók, használati utasítással együtt.
• Oltó. Lehet növényi vagy állati eredetű. Állati eredetű a szopós borjú vagy kiskecske gyomrából készült sózással, szárítással vagy egyéb módon. Növényi eredetű – a különféle növényeket vagy azok nedvét használják fel. Ilyenek: tejoltófű (Gallium verum), sóska (Rumex acetosa), zöld dióhéj, vadalma, vadkörte, kökény, meggy és alma leve, tisztesfű ecetben főzve, erjesztett nyírfalevél stb. Többnyire akkor használják, ha az állati eredetű oltó elfogyott, vagy különleges ízhatást, gyógyhatást akarnak elérni. Legújabban baktérium eredetű oltót is használnak.

Az elkészült túró minősége függ a tej és az alapanyagok minőségétől. Általában nem ízesítik, csak a felhasználáskor. Könnyű emészthetősége miatt minden korosztálynak ajánlott.

Nagyobb keletje van a sajtoknak. Különböző ízesítéssel készülnek. Az ízesítés csak természetes anyagokkal lehetséges: só, bors, paprika, különböző magvak, zöldségek, hagymafélék, sonka, gyógynövények stb. Ízfokozó, tartósítószer vagy mesterséges színezéket nem tartalmazhat.

Meg kell említeni a sajtgyártáskor keletkezett savó hasznosítását. Ebből készül a zsendice és az orda. Úgy készülnek, hogy a savóhoz ecetet adnak. 70-90°C-ra melegítjük, melegen tartjuk egy kis ideig. Ez a „zsendice”. Ha ezt a kissé sűrű folyadékot sajtruhán átszűrjük, 12 óra hosszat csöpögtetjük, kapjuk az „ordá”-t. Ez egy sűrű tejbegrízhez hasonló anyag, amely szinte salakmentesen emészthető, ezért gyomorbetegeknek, frissen műtötteknek ajánlott. 100 kg savóból 5-8 kg orda nyerhető.

Ajánlott és felhasználható irodalom: Sajtkészítés ABC-je, GAIA Alapítvány 1999; Terék István: A kecske, a juh és a tehéntej feldolgozása, Gazda Kiadó 1999; Dr. Korom István – Dr. Jávor András: Kecsketenyésztés, Debrecen 1980; Dr. Molnár: Kecsketenyésztés, Gazda Kiadó 1998; A kecskeágazat jelene és jövője, Nemzetközi Kecsketenyésztési Tanácskozás, Debrecen 1999; Lónyai Gábor: A kecske tenyésztése és a kecsketej fontos szerepe a kisdedek táplálásában, Budapest 1910; Dr. Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon, Borsodi kismonográfiák 12., Miskolc.

Vereb Dér Ildikó

Vissza