Két vallomás

Két kiváló termelőnk igen személyes hangú, feltárulkozó cikket írt. A két szerző munkáján túl az életén, életfilozófiáján keresztül mutatja be, hogy mit jelent maga és családja számára a biogazdálkodása. Az írásokat csak minimálisan szerkesztettem, úgy gondolván Olvasóink részére a személyes hangvétel, az eredeti gondolatközlés értékesebb, mint az amúgy világosabb, gördülékeny mondatfűzés. Nem könnyű olvasmányok, de érdemes még a furának tűnő eszmefuttatásokon is elgondolkozni. Ha netán más véleményen lennének Olvasóink, várjuk írásaikat. (A szerk.)

Biodinamikus gazdálkodó vagyok

„A gyermekek még látnak, s akkor mi (már) elrontott felnőttek megtanítjuk, hogy amit látnak az nincs.” Így gondolom én. A következő írás közel sem lesz antropozófia értekezés, csak saját tapasztalataimról, történeteimről szólnék.

Korán tavasszal, amikor a talajmunkák kezdetén kimegyek a permetezőgéppel a földre, szólnak nekem a gazdák, permetezzem be az ő lucernájukat is. Azt hiszik gyomirtó van a tartályban. Pedig abban humuszpreparátum van, amit szántott talajra szórok. Nem magyarázkodom, erőlködöm, nem próbálom meg tűzzel, vassal meggyőzni azokat, akik a bio ellen agitálnak.

Biogazda tanfolyamokon is mindig megemlítem, hogy van ilyen módszer is, a fogékonyakat tájékoztatni kell. A biodinamikus a jó bio-módszereken felül feltételez földönkívüli erőket. Hold és csillagok állását, növényeket, állatokat segítő lényeket. Az általam ismert, antropozófusnak mondható emberek elképzelése más a Mindenhatóról mint az enyém. Jómagam nagyon vallásos családból származom, s úgymond nem üres lélekkel érkeztem a Steineri tanokhoz. Az én Istenképem megegyezik a katolikus egyház tanításával és nem is engedek belőle. Életem során mindig éreztem a segítségét. Bevallom kezdetben igen pogány rituáléknak tűnt a preparátumok készítése, s a mai napig is sok kérdés van bennem (reinkarnáció, karma stb.).

A '70-es évek végén jártam talán a legvörösebb egyetemre, a Kertészetire. Nem volt célszerű hitvallásról szólni. Ötödévesek voltunk, mikor egy társaságban szóba került Isten és vallás. Nem tagadtam meg ezirányú hovatartozásom. Egyik évfolyamtársamat ez nagyon meglepte és mondta is, pedig ő eddig azt hitte rólam, hogy jó fej vagyok. Igen, akkortájt az volt a modern, ha csak a kiszámítható világról, főként behódolva az illetékes hatalom szája íze szerint nyilatkoztunk, tagadva a lelki dolgokat.

Most a ló túlsó oldalán mindenféle új gyülekezet nyomul a hívőkért. Nagyon ébernek kell lenni, mivel Istenre hivatkozva jól el lehet adni mindenfélét. Amikor egy happy day stílusú amerikai „apostol” tart istentiszteletet, nekem mindez egy mosópor reklám hangulatát kelti. Az egyházak is mocskolják egymást. A gőg hatalma félelmetes, ha nem tiszteljük mások húsevését, bőrszínét, vallását, véleményét – akkor mehetünk zombivá vált politikusaink után és elkezdhetjük gyilkolni egymást. Akár a Szentföldön, avagy déli szomszédainknál. Márpedig jaj annak, aki mások szapulásából próbál megélni. Úgy gondolom az egyházam nem egy elit csapat, bárki beléphet, nem pecázzák a kádereket mint hajdan a Kommunista Pártba.

A bírálat belülről helyénvaló, nem pedig kívülről. Megkeresztelt honfitársaink muzulmánokká, hindukká stb. válnak. Szerintem nem lenne szükség ilyesforma vallásimportra, mert bármely keresztény felekezetünkben is nagyot produkálhatnának, kiváló fáklyavivők lehetnének. Ahogy a biotermék is lehetőleg ne legyen külföldi, a vallásunk is legyen hagyományos. Ha ez a hit nem is a legősibb, nekem 1000 év elég meggyőző.

Ifjú földtúróként zöldborsót vetettem három szakaszban a nagybátyám lovas-vetőgépével. A harmadik szakasznál mondja nekem – ebből nem lesz semmi. Nézzem a Holdat. Tudtam, hogy nagyapámék módszerét követi, akik mindig figyelembe vették a hold állását, de engem ez nem kifejezetten érdekelt. Mondanom sem kell, hogy a borsóból nem lett semmi. Azóta mindig figyelembe vettem a Holdállást, vetési naptár ismerete nélkül is.

Egyesek megmosolyogják a biodinamikus gazdálkodást, főként ha nincs ismeretanyaguk róluk. Kijelentik, hogy ők ebben nem hisznek. Hasonlóan a mai táltosokban sem hisznek, akik kés és antibiotikum nélkül képesek meggyógyítani a beteg gyermekeket. Jel, amiből olvashatnának van ezerszám. A katolikus templomok mind pozitív földsugárzásba épültek. Akkor én miért zárkóznék el a radiesztéták tudásától, ami ugyanúgy nem tipikusan kézzel tapintható ismeret.

Elhangzott a bírálat, a biodinamikusok csak úgy kinyilatkoztatnak. Igen, például ahogy a tízparancsolatban olvasható: Ne ölj, ne kívánd felebarátod feleségét. Nincs mit megvitatni, elmélkedni, hogy jó-e vagy sem. A materialista, ateista csak akkor hisz el valamit, ha kiszámítható, megfoghatja kézzel. A vetési naptár jelentősége mára már teljesen nyilvánvaló, a nem biogazdálkodók is használják. Ami mérhető, abban nem hinni kell, de nem csak az van ami mérhető.

Hiába szeretnék mindenben megfelelni – például levélnapon palántázni csak akkor tudunk, ha a teljesen bizonytalan munkaerőnk éppen rendelkezésre áll. Előfordul, hogy nem a legmegfelelőbb időben végzünk el egyes műveleteket. Sajnos nem rendelkezünk saját szerves trágyával, zöldtrágyázunk és így a trágyaoltó preparátumok töredéke kerül a talajba.

A vetésforgó felosztását gyökér-, termés-, levél- és virágrészre is csak megközelítőleg lehet a gyakorlatban kivitelezni. (Két árva virágzöldségünk van, a brokkoli és a karfiol.) A növénytársítás fontos, de legalább olyan meghatározó az öntözés módja is. Nálunk csepegtető öntözés szakaszba kerülnek a kabakosok és a paprika, paradicsom. A káposztaféléket gyakran mikroszórófejjel öntözöm. Öntözőgép esetén az ültetett növények szélessége az öntözési sáv szélességével azonos. Tapasztalataim szerint a fokhagyma nagyon jó társnövény bármihez, de a sok vizet nem szereti. Egy mai szántóföldi permetezővel 60 liter/ha preparátumot kijuttatni minden második fúvóka ledugózásával, s a tartályból folyó permetlé 1/3-ra csökkentésével lehet.

A hétéves átállási időszak felénél járunk. Nagy tapasztalatokat nem mondhatok, kicsiket igen. Nem a termésnövekedést említeném, különben is az ilyen kísérletek olyan hibás eredményeket hoznak, hogy már az sem hiszi el, aki elkövette. Hanem a növények ellenállása szembetűnő, kevesebb a növényvédelmi gond. A megfelelő időben ültetett és kezelt növény tárolhatósága meglepően jó.

Mai világunkban minden érték, kivéve a föld gyümölcse. 5-10 évre tervezett autójában senki nem teszi a legrosszabb minőségű olajat. Ellenben a száz évnél is tovább élő szervezetünkbe minden cukros, sós, tartósítószeres, akciós olcsónak véltet igen. Testünk a nagy kuka, mintha nem számítana, hogy évtizedekkel csökkentjük az élettartalmát.

Mi a biodin elvek felett nem elmélkedünk, hanem gazdálkodunk, csináljuk. Felemelő érzés számomra, hogy a nagyapám földjét is művelem (egy időre ezt is „elkommunizálták”). Ugyanúgy termelek, ahogy eleim. Annak ellenére, hogy még nem ismertek együttállást, gyökérnapot, de lényegében ugyanezt csinálták. Földi létünk alatt mindennek csak bérlői vagyunk, nem zsarolhatjuk ki a talajt, utódaink többen lesznek. A biodinamikus gazdálkodás olyan a földnek, mint egy jó gyógyüdülő, amelyben megpihen és feltöltődik.

Gergics Antal
földtúró

Terülj, terülj BIO asztalkám!

Gyönyörű dolog olyan ars poeticát megfogalmazni, melyet immár egy évtized sodrása sem tudott időszerűségben megtépázni. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Magyarországon a nyugati befektetői tőke és nyomában érkező menedzserek megtelepülése hozott csak érezhető elmozdulást biotermék használat, illetve az egészséges életmód tudatos vállalása irányába. Vagyis társadalmunk még mindig ezeregy fontosabb ügyet kreál önmagának, mint az ember és a természet egészségvédelme, akár makro-, akár személyekre lebontott szinten.

Nem volt állampolgár Magyarországon 1989-ben, akit a környezetében morajló változások ne érintettek volna meg valamilyen módon. A Berta család is felvállalt a kihívások közül valamit, csakhogy ezt nem a társadalom – politika – indukálta, hanem felvállaltunk valami olyat, amihez még a múzsa, ihletettség, egyebek sem voltak beazonosíthatók, nemhogy 6352 irányítószámon jegyzett településből kinézve a biotermesztés 1x1-e, vagyis regényt kellett írnunk és megélnünk egyszerre.

Mi belevágtunk – szép lenne e sorokban azt írni, hogy azért, mert gyermekkori álmaink fogták kezünket – vezérelték gondolatainkat, tetteinket. Ez így azonban nem igaz – nagyon összetett érv- és okrendszer motivált, melyben a fájón fiatalon elhunyt szülők, a vegyszertől tántorgó fácánok, s eltűnő mezei nyulak, valamint a új időszámításunk koordinátori készségeinek egyikét alakító fejvadász cégek 35 év alatti korhatárt, mint alkalmassági feltételt ránk olvasó igéje tüzelte fel a pírt orcánkon. Nehogy már az a félév, amivel a krisztusi kort túlhaladtam, kiöntesse a hozzám hasonló korosztályokat a szennyessel. Bizonyítani kellett, s a Berta családok mindig is szerettek és tudtak bizonyítani, azaz a tanulás technikáját, művészetét értő pedagógus feleség, valamint a csodálatos természetben lubickolás élményét önfeledten élvező gyermekeink tekintetének bátorításával nekivágtunk.

Bizonyos szegényes terítéket jelentett azon a bizonyos bioasztalkán az 1990-es alakuláskor programra felvett két íz, a fűszerpaprika és majoránna, de a legismertebb, a legnevesebb nemzeti fűszereinkkel együtt iskolázni a biotermesztést, mint utóbb kiderült, a lehető legjobb döntés volt.

A XX. század utolsó évtizedét érdekes kísérlet lenne memorizáltatni a család tagjaival, hisz annyi élmény és feladat ért bennünket, hogy lehetetlen a pontos visszaemlékezés. Vajon van-e annak törvényszerűsége, hogy a rendszerváltó XX. század végső évtizedét a mi négyfős családunk három cégalapítással és -működtetéssel szerkesztett vállalkozási struktúrában kezdte meg. Az 1990-es induláskor a pedagógus és a szocialista mezőgazdasági nagyüzem munkakörökhöz tartozó fizetés megtakarításokból, a kezdet óvatosságából és az egy család, egy hold föld, két növény egyszerűségéből logikusan következett a betéti társaság mint vállalkozási forma alapítása. Vállalkozásunk nem is kalandozott volna el más jogi személy formációk irányába, hisz aki biogazdálkodik, az ugyanúgy, mint ahogy a betéti társaság, teljes felelősséggel kell hogy tartozzon a programjáért és termékéért.

E céget – Berta Bt. – önakaratunkból biztosan nem fogjuk beintegrálni más cégbe, hisz hozzá kötődik az első nagy álom megvalósulása, vele vívtuk meg lakókörnyezetünkben a missziót oly sikerrel, hogy több mint 50 család állt mögénk, s egy favilla-faeke induló szerszámkészletből a Kertészet-szőlészet címlapfotó alkalmasságú technológiai rendszert alakítottunk ki. Ma már nem múlhat el úgy hét, hogy ne tekintenék meg a vállalkozás több mint húsz növényfajból álló programját külföldi szakemberek. Az elmúlt 11 év legnagyobb elismerése, hogy a lakó-település környezetünkben kezdetben, finoman szólva „különcnek” karikírozott vállalkozás bioterületei jelentik a mezőőr portya útvonalát. 1995-ig ellen tudott állni a család a korlátozott felelősség, mint cégforma csábmosolyának, de a forráskereső pályázataink sikerességéhez a bankszféra szinte előírta a korlátozott felelősségű társaságot, így megalakítottuk a Bio-Drog Berta Kft-t.

E céggel dupla ütemű fejlesztést-gondoskodást kellett véghezvinnünk, hogy összejöjjön a Bt-vel. Így formálódott az alapításkor a feldolgozási arzenált még csak szárító kapacitással képviselő cég 1998-ban már vízgőzdesztillációs lepárlással, majd 2000-ben gyökér-zöldség nektár, lekvárkészítéssel , sőt a 2001 fejlesztési tervek alapján zöldségkrém gyártásra is alkalmas rendszerré. Kihívás, de ami fontosabb számunkra óriási lehetőség és adottság – ez a komplexitás, hisz végre tágabb körzet számára szolgáltathatunk-szolgálhatunk. Az álom álmot szül, s a „terülj, terülj asztalkám” idea mellé újabbak is sorjáznak. A legkedvesebb új álmunk a bioérintettek „zarándok” helyévé formálódni.

Miért pont Fajszra, a mi közösségünkbe szeretnénk az alábbi programokkal magunkhoz varázsolni a bioterméket fogyasztókat és a leendő fogyasztókat. A legfontosabb, mert közöttük és velük teljes az életünk – boldogságunk. Aki mást is keres nálunk, annak még az alábbiakat tudjuk ajánlani:

• Egynapos konferenciák max. 50 fős társaságnak.
• Bejárós képzés-tanfolyam két oktató-tanfolyam vezetői elszállásolási lehetőséggel.
• Őshonos állatfauna (galambtól a lóig) bemutató program.
• 1 ha zöldségkert művelési-gondozási kalandja 300 m2 -es egységenkénti bontásban.
• Szeretnénk bemutatni a multik gondoláitól függetlenített biotermék hozzáférhetőségét is a telepünkön kialakított üzletben.
• Szeretnénk a biotermelő társaknak úgy is potenciális partnerként szerkesztődni, hogy szezononként megfelelő egyeztetéssel havi két napot nektár-lekvár-szósz gyártó kapacitásainkból – nyitott üzem jelleggel hozott alapanyag bérgyártására – rendelkezésre adnánk.
• Szeretnénk az ökoturizmust illetve bevásárló turizmust olyan lehetőséggel és hangulattal fogadni, hogy megerősödve és propagáló, továbbiakat agitáló kényszer alakuljon ki bennük. Hiszen akár saját maguk által fejt tehén-, kecsketejet, saját őrlésű gabonát, saját ízesítésű kenyeret, kenyérféleségeket fogyaszthatnak, fűszerpaprikát önmaguknak őrölhetnek és csomagolhatnak.
• Szeretnénk megfelelő „mozgalmi” támogatottsággal a biotermelő-termékgyártó társak állandó tárlatának helyszínt adni.

Ezen új arculatunk formálásában gyermekeink – Ágnes és Balázs – mind nagyobb, ha nem teljes szerepet kérnek és kapnak a vállalkozásban. Reméljük, hogy mint ahogy az eddig megismert Berta Bio Termékcsaládot felvezető termékek – homoktövis, sárgarépa nektár, valamint a negyedik negyedévtől hazai fogyasztói megjelenésre tervezett zöldség- és fűszer szárítmányaink is igazolják a vállalkozás alapfilozófiáját, vagyis a mi programunk és a mi termékeink állandó szolgálatot jelentenek a partnereink és a fogyasztók számára.

Dr. Berta Zoltán

Vissza