Lapszemle külföldről

Réz nélkül a burgonyavész ellen?

Németországban az ökológiai gazdálkodásról szóló 6. Tudományos Tanácskozás során külön munkacsoport foglalkozott a címben megjelölt témával. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy az ökotoxikológiai szempontból veszélyesnek ítélt szintetikus rézkészítményeket előbb-utóbb ki kell majd zárni az ökológiai gazdálkodásból. Ez azonban az EU-rendeletben kitűzött határidőig (2002. április) előreláthatóan nem fog sikerülni. Bár sok kutató dolgozik rajta, egyelőre még nem bukkantak megfelelő hatékonysággal bíró alternatív megoldásra. Problémát jelent, hogy nagyon sokba kerül a készítmények forgalomba-hozatalának engedélyeztetése, hiszen ez széleskörű vizsgálatokat igényel. Az eredményes kutatómunka feltétele a megfelelő mértékű állami támogatás valamint a hatóságok és a kutatók szoros együttműködése. Ezen felül a munkálatok jobb koordinációjára van szükség, melynek érdekében internetes platform létrehozását tervezik. Ha a réztartalmú készítmények – alternatív módszerek híján – a megjelölt határidő után az engedélyezett szerek listáján maradnak is, korlátozásokkal mindenképp számolnunk kell: valószínűleg kisebb mennyiségben, ritkábban, csak indokolt esetekben lesznek alkalmazhatóak, ezen kívül tökéletesíteni kell majd a kijuttatás módszereit, valamint fokozottan ügyelni kell a talaj és a vízkészletek védelmére. Szóba került egy előrejelző-rendszer létrehozása is, mely az időpont és a kártétel mértékének valamint a termőhelyi sajátosságok függvényében szabná meg a rézkészítmények felhasználhatóságát. A tanácskozáson kihangsúlyozták továbbá, hogy összetett stratégiák alkalmazásával, a megfelelő fajta kiválasztásával, jó minőségű szaporítóanyag használatával és annak előcsíráztatásával nagymértékben csökkenthetjük a burgonyavész kockázatát. (Ökologie & Landbau 3/2001)

Fordulat a német mezőgazdaságban

Nagymérvű váltást harangozott be a német agrárpolitikában Renate Künast fogyasztóvédelmi miniszterasszony. Az új agrárpolitika legfőbb feladatának az ökológiai gazdálkodás térhódításának elősegítését tekinti a környezet- és fogyasztóvédelem jegyében. Konkrét célkitűzései a következők: 2010-ig mind az ökotermékek részesedésének az élelmiszerpiacon, mind pedig az ökológiai gazdálkodásba vont területek arányának el kell érnie a 20%-ot. A miniszterasszony elmondta, hogy a megvalósításhoz a termelők, a feldolgozók, a kereskedők, a fogyasztók valamint a politika szoros együttműködésére lesz szükség, hiszen a kereslet és a kínálat növekedésének szinkronban kell maradnia ahhoz, hogy az érintettek érdekei ne sérüljenek. Egy felmérés során megkérdezett emberek többsége szerint azonban a program sikeressége elsősorban az állami intézkedéseken múlik. (Ökologie & Landbau 3/2001)

Új biojelölés

Az új agrárpolitika keretében a német Szövetségi Fogyasztóvédelmi, Táplálkozásügyi és Mezőgazdasági Minisztérium új biojelölést vezetett be, mely 2002 végéig leváltja majd a régi – a hozzáfűzött reményeket be nem váltó – öko-jelzést. Az új bio-jelölés minden termékre rátehető, amelyet az ökológiai gazdálkodásról szóló EU-rendelet előírásait betartva állítottak elő. Bevezetésétől az ökotermékek forgalmának, és ezáltal az ökológiai gazdálkodás fellendülését várják. Népszerűsítésére a Minisztérium 2002-ben több millió márkás információs kampányba kezd. Használatban maradnak azonban az eddigi márkanevek és a német öko-szövetségek jelölései is, mivel ezek hivatottak jelezni a különböző eredetű biotermékek közötti minőségbeli különbségeket. A Naturland Szövetség vezetői mégis vegyes érzelmekkel fogadták az új jelölést, mivel attól tartanak, hogy termelőik, akik az EU-rendelet előírásainál jóval szigorúbb irányelvek szerint gazdálkodnak, hátrányt szenvedhetnek az olcsó, elsősorban külföldi bioáru-dömpinggel szemben. Ezen kívül rámutattak arra, hogy az új német jelölés semmivel sem takar többet, mint az EU által korábban bevezetett, de a gyakorlatban nem használt embléma. (www.naturland.de)

Élelmiszerek GMO-jelölése

Az Európai Bizottság szigorú jelölési kötelezettséget akar bevezetni a GMO-t vagy GMO-származékot tartalmazó élelmiszerekre. Az új szabályozás egy olyan rendszer kialakítását teszi szükségessé, amelyben ezen termékek sorsa a termőföldtől egészen az asztalra kerülésig nyomon követhető. Az új előírások szerint GMO-jelöléssel kell majd ellátni például a majonézt, amennyiben az előállításához használt étolaj – ha csak 1%-ban is – génmanipulált kukoricából készült. Ezzel szemben viszont nincs jelölési kötelezettség arra a tojásra, amit egy születésétől fogva génmanipulált gabonával takarmányozott tyúk tojt. A génmanipulált enzimek segítségével előállított sajtot, bort és sört sem kell GMO-ra utaló cimkével ellátni. A GMO-t tartalmazó mezőgazdasági termékek 99%-át az USA-ban, Kanadában és Argentínában állítják elő. Az EU részesedése 0,3%. Az USA-ban a feldolgozott termékek 2/3-a tartalmaz GMO-t, de ott ennek jelölése nem kötelező. Érthető tehát a fent említett három ország heves tiltakozása az új szabályozás ellen, hiszen ez lényegesen megnehezítené számukra az EU-ba történő exportot. Tartanak továbbá attól, hogy a jelöléssel versenyképtelenné válnak majd termékeik az európai piacokon, jóllehet – mondják – tudományosan még nem bizonyított tény, hogy a géntechnológia veszélyt jelent az egészségre. (Fruchthandel 35/2001)

Miért csökken az ausztriai bioterületek nagysága és a biogazdaságok száma?

Az elmúlt 2 évben Ausztriában az ökogazdálkodásra átállt területek nagysága, és a biogazdaságok száma visszaesett. Míg 1998-ban az összes bioterület 288 000 ha volt amely 10 százalékát tette ki a hasznosított mezőgazdasági területeknek mintegy 20.000 gazdasággal, addig 2000-re a bioterületek nagysága 267 000-re, a biogazdaságok száma pedig 18.630-ra csökkent. Mindezzel párhuzamosan Európában 2,3 millióról 3,63 millióra növekedett a bioterületek száma. Mi történt Európa egyik legjelentősebb biogazdálkodással rendelkező államával, Ausztriával?

A problémák a hegyvidékes területeknél jelentkeztek elsősorban, így Tirol, Salzburg környékén. Az itt lévő termelőket két részre lehetett felosztani. Az egyik részt azon gazdálkodók tették ki akik nem tudtak semmilyen ellenőrző, minősítő szervezethez csatlakozni, így termékeiket minősítő tanusítvány hiányában kénytelenek voltak konvencionálisként értékesíteni, ide sorolunk minden harmadik gazdálkodót. A másik részt pedig azon gazdálkodók képezték akik rendelkeztek ugyan tanusítvánnyal, de nem találtak piacot árujuk értékesítéséhez mivel nem voltak egyik értékesítési szervezet tagjai sem, az egyetlen mód a közvetlen értékesítés volt a helyi piacokra, boltokba. A legnagyobb visszaesést pedig a korábbi évekre jellemző jelentős állami támogatások zuhanása jelentette, aminek következményeként egyes gazdák tönkre mentek. Így Tirol biogazdáinak 1999-ben 15%-a, 2000-ben 20%-a visszatért a konvencionális gazdálkodásra. Mindez jó tanulság az egész európai biotermesztésnek amely jelentős állami támogatások nélkül nem tudja szinten tartani magát. (2001-41 The European Market for Fresh Organic Vegetables)

Homeopátia a biogazdálkodásban

Idén Zwettl-ben kapott helyet az a nemzetközi rendezvény, melynek témája a homeopátia biogazdálkodásban történő alkalmazása volt. Európa minden részéről (Magyarországról is) érkeztek résztvevők: állatorvosok, kutatók, egyetemisták, gyártó cégek képviselői, tanácsadók és gazdálkodók. Az első ilyen találkozó négy évvel ezelőtt volt Dániában, ahol még a módszerek felkutatásával és az alapelvek megvitatásával foglalkoztak. Mára viszont már jelentős eredményekről számolhattak be az előadók. Általános tapasztalat, hogy homeopátiás módszerek és gyógynövények állatgyógyászatban történő alkalmazásával, valamint a megfelelő tartáskörülmények biztosításával sokkal kevesebb antibiotikumos kezelésre van szükség. Sikereket értek el a homeopátia módszereivel nagy állatállományoknál többek között a tőgygyulladás gyógyításában, és a kezelések hatására a bárányelhullás gyakorisága is csökkent. Állataink „jóllétének” érdekében ezen alternatív gyógymódok minél szélesebb körű elterjesztésére lenne szükség. (Ernte 4/2001)

Olaszország (otthon is) előre tör

A biogazdálkodást Európában két részre lehet felosztani, az északi és déli táborra. Általánosságban a déli országokat termelő országoknak nevezhetjük, mivel ezen országokban a hazai fogyasztás nem kielégítő ezért exportálnak északra, a fogyasztó országok számára. A legnagyobb fogyasztópiacokat Németországban, Franciaországban és Angliában találhatjuk, a legnagyobb volumenű termelés pedig Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában történik. Ezt a tradíciót látszik megtörni Olaszország, ahol az utóbbi öt évben rohamosan megemelkedett a bioterületek nagysága, jelenleg 1 millió hektár felett van, amely 27,6 százaléka az európai összbioterületnek. A bioterületek növekedése általában nem jelent hazai piacfellendülést, de ez esetben másként történt. Az olasz fogyasztópiacon belopta magát a legnagyobbak közé, biogyümölcs és biozöldség fogyasztásban jelenleg a harmadik helyet sikerült elfoglalniuk. (Organic Monitor 2001.)

Válogatta és fordította:
Kovács Dóra és Németh Károly

Vissza