Biokultúra Napok Gödöllőn

Az agrárkörnyezetvédelem nem bokréta a kalapon, európai szalonképességünk okán!

Talán ezzel a mondattal – amit dr. Ángyán József szenvedélyes hangvételű előadásán jegyeztem fel – lehetne összegezni a gödöllői agráregyetemen 2001. november 23-24-én megrendezett XIV. Biokultúra Tudományos Napokon elhangzottakat. A kétnapos rendezvény igazán sokféle előadást, programot, bemutatót kínált, amit nem áll módunkban részletesen ismertetni, de álljanak itt azok az adatok, tervek, gondolatok és vélemények, amiket a legfontosabbnak ítéltem.

„A bioélelmiszer komoly piaci tényezővé vált” – jelentette ki Kékkői Zoltán, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. A civilizációs betegségek miatt egyre nagyobb az ökotermékek iránti igény. Előrejelzések szerint 2010-re az Európai Unió teljes élelmiszerforgalmának 10 %-át a bioterméke fogják kitenni. Magyarország ebből a szempontból kedvező helyzetben van, ugyanis környezeti állapota lényegesen jobb, mint a legtöbb tagállamé. Az ökogazdálkodás széles körű elterjesztése nagyon jól összevág az uniós agrárpolitikával, hiszen hozzájárul a túltermelés és a környezetterhelés csökkentéséhez, valamint a vidék megtartó erejének megőrzéséhez.

„Minden politikai döntés, amelynek nincs meg az ökológiai alapja eltűnik a süllyesztőben" – foglalt állást dr. Lánszki Imre, a Környezetvédelmi Minisztérium miniszteri kabinetfőnöke. Amennyiben megtörténik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, egymillió hektárral kell csökkenteni szántóterületünk nagyságát. Korábban a mezőgazdaságot érintő döntések nem szakmai, hanem politikai alapon születtek, így gyeptörésre sokszor gyenge termőhelyi adottságú, de környezetileg érzékeny területeken került sor. Ezeken a területeken az ökológiai állattartásnak nagy távlatai vannak.

„Életveszélyes tendencia, hogy a magyar ökogazdálkodók szinte kizárólag külföldi piacra termelnek” – kondította meg a vészharangot, Frühwald Ferenc, egyesületünk korábbi elnöke és az IFOAM Kelet-Közép Európai Régiójának megbízottja. Ez a piac most korlátlannak tűnik, de Moldva, Románia, Ukrajna, Kína erős konkurensként kezd jelentkezni. Nem csak a termelést, hanem a belső piac kiépítését is támogatni kell, hiszen kevesen vannak tisztában az ökotermék fogalmával, tehát először a szemléletet kell helyre tenni.

„El kell juttatnunk az emberekhez, mi a tét, melyek az esélyeink és a lehetőségeink" – hangsúlyozta dr. Ángyán József, a SZIE egyetemi tanára, aki szerint az uniós csatlakozás utáni időszakban a termelési támogatások helyét egyre nagyobb arányban az ökoszociális támogatásoknak kell átvenniük. Támogatni ugyanis a korszerűt kell, korszerű pedig az, ami megfelel a helyi viszonyoknak.

„Nekünk a tájak kultúráját kell fenntartanunk” – jelölte meg feladatként dr. Szendrőné dr. font Erzsébet, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok főosztályának vezetője a Vidékfejlesztési Céltámogatásról elmondta, ha a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program beindul, ez csak a fejlesztést hívatott biztosítani. Meglepő volt hallani, hogy viszonylag kevés pályázat érkezett. Vajon miért? Túl bonyolult volt? Piaci Környezet? Tudás? Bátorság?

„A fogyasztó nemcsak azt akarja tudni, hogy a termékben nincsenek káros maradványok, hanem azt is, hogy az előállítás során a környezetet sem károsították, így a jövő nemzedék lehetősége sem sérült" – fogalmazta meg dr. Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói elvárásokat. Mivel a termékek analitikai vizsgálatának igénye visszatérő kérdés, elmondta: csak gyanús esetekben szoktak élni ezzel a lehetőséggel, de a külföldi vevők gyakran végeznek ilyet. Öröm volt hallani, hogy a magyar termékek megállták a próbát!

A rendezvény egyik központi témájául az ökológiai szaporítóanyag kérdését választottuk, ugyanis az óra ketyeg: 2003. december 31. után nincs lehetőség ökogazdálkodásban konvencionális gazdálkodásból származó szaporítóanyag felhasználására.

Elhangzott, hogy az ökológiai vetőmagtermesztés nagy szakmai kihívás, hiszen egyidejűleg kell megfelelni a vetőmagtermelés és az ökológiai gazdálkodás előírásainak. A rendelkezésre álló fajták száma óriási, de nem mindegyik alkalmas ökotermesztésre, és ezek közül is csak azt érdemes szaporítani, amire van piaci kereslet. Egyes fajok vetőmagja viszonylag könnyen előállítható ökováltozatban, míg mások esetén például a rovarkártevők elleni védekezés módszereit is ki kell dolgozni. Ha az ellenőrző szervezet ajánlati fajtalistát állítana össze, csökkenteni lehetne a vetőmagtermelés kockázatát. Egész hazai vetőmagtermesztésünkre óriási veszélyt jelent a génmanipulált fajták akár csak kísérleti célú megjelenése. Biodinamikus szempontból hangsúlyt kapott a tájfajták fenntartásának fontossága, illetve a hibridek felhasználásának túlzott mértéke.

A konferencia első napját állófogadás zárta, ahol ökotermékekből készült ételektől, italoktól roskadoztak az asztalok.

A rendezvény második napján került sor arra fórumra, ahol az ökológiai gazdálkodás szereplői, a termelők, a fogyasztók, a kereskedők és a szolgáltatók tehették fel kérdéseiket és adhattak hangot véleményüknek.

Hallhattunk olyan véleményt, hogy az alapanyagtermelés önmagában nem nyereséges. Valamit még hozzá kell tenni: feldolgozást, turizmust, egészségügyi szolgáltatást.
A leggyakrabban visszatérő kérdés az információáramlás volt, mindegyik oldalról egy információs rendszer kiépítésének, valamint a fogyasztói szemlélet formálásának igénye fogalmazódott meg.

Összevontan került sor a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot és a nemzeti parkokban folyó ökogazdálkodást érintő ülés megtartására. Magyarországon még szokatlan, hogy egy nemzeti parknak piacos terméke van, pedig a hortobágyi példa mutatja: a környezet megóvása mellett is lehet versenyképesen gazdálkodni, sőt vannak helyek, ahol a termesztett növény, mint például a somlói szőlő, kifejezetten tájalkotó elemnek számít. Az előző előadások alkalmával már szóba került a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, amivel kapcsolatban dr. Ángyán József kifejtette: mivel források hiányában nincs mód minden célprogram megvalósítására, az ökológiai gazdálkodási célprogramot kiemelten kell kezelni, hiszen itt egyértelműek az előírások, az ellenőrzés pedig megoldott.

Az egyesület Biodinamikus Szakosztálya és a Biodinamikus Egyesület összevont tanácskozást tartott, ahol a nagy hatású módszerekről és a közeljövő feladatairól esett szó.

Idén is megrendezésre került az „Év Bioterméke” verseny. A győztesek:

• I. Ivólé termékcsalád – Első Híd Bt.
• II. Varga Mangalica szalámi – Moór Ferenc
• III. + közönségdíj: Joghurt termékcsalád – Moór Ferenc

A XIV. Biokultúra Tudományos Napokat a DR. SÁRKÖZY PÉTER EMLÉKÉREM átadása zárta, melyet az ökológiai gazdálkodásért folytatott, több évtizedes munkájának elismeréseképpen Parádi Andor, a budapesti Központi Klub vezetője vehetett át.

Gelencsér Margit

Vissza