Állattartás, növénytermesztés harmóniában

Az állattartás és a növénytermesztés összefüggését a konvencionális, vegyszeres gazdálkodás hatására sokszor még a „biósok” is szem elől vesztik. Hiszen még az egyetemeken is külön volt állattenyésztési és növénytermesztési szak – az én időmben. S kinn az üzemben az állattenyésztő és a növénytermesztő ellenérdekeltségét szinte szították a rendeletek. Nem beszélve kertészeinkről, ők ki tudja milyen módon jutnak trágyához, hiszen állattartásra alig van módjuk, s szövetkezni egy organikusan működő állattartó baráttal: ez még a jövő kilátása.

Hibás szemléletünkkel pedig 1000 év vívmányát dobjuk sutba. Milyen lassan vette át a rideg pásztor munkáját a gazdálkodás egészét kézben tartó gazda, a parasztgazda, a földbirtokos. Azután, a késő középkortól egészen a XX. századig magától értetődő volt az Európát jellemző egységes gazdálkodás. Az istállózás mellett az állatok rendszeresen legeltették is. Ma azonban, ha utazgatunk hazánkban, alig látunk legelő állatokat. Ennek egyrészt a valamikori községi legelők termelőszövetkezetbe való integrálása (1963) az oka, másrészt az így elfeledett közterület nevesítése a mezőgazdaság napjainkban történő átalakítása során.

Amit az emberek gondolnak, az indítja cselekedeteiket. A tettek pedig váratlan hatásokat is létrehozhatnak. Így történik, hogy a gazda kezének hatása alatt a természet elemeinek rugalmasan összefüggő rendje átalakul. Növényzet, talaj, vadon élő és háziállat összefüggése lehet jó, egymást támogató, de betegítő, tehát rossz irányban el is térhet egymástól. A biológiai, a mezőgazdasági, de főképpen a biodinamikus indíttatású kutatások az elmúlt században ezeknek az életösszefüggéseknek számos szálát megkeresték. Kiderült, hogy sokkal mélyebbre kell nyúlnunk, mint az egyszerű kör: trágyázom a földet, takarmányt terem az állataimnak, megkapom a trágyát (a többi területre is). Az alábbiakban Nikolaus Remer tanulmányának összegzését ismertetem itt. (Remer feltételezi, hogy a legeltetés lehetőségét biztosítani tudjuk állatainknak, elsősorban a teheneknek.)

A talaj közvetítő szerepét felismerve láthatjuk, hogy az állati és a növényi lét három szinten kapcsolódik egymásba.

• Mivel a talajélet dönti el, milyen minőségű növényt termelünk, első legyen az állat- és növényvilág összefüggésének vizsgálata benn, a talajban. A talajművelés sarkalatos pontja ott lesz, hogy hogyan tudjuk a szerves anyag lebomlását biztosítani a termőföldben. Ez elsősorban a gazdától függ. Ha beavatkozása késik, a talajmunka drágább lesz, és kevésbé sikeres. Egyfajta szelíd bomlási folyamatot kell létrehozni. Ennek jó segítői a Rudolf Steiner által ajánlott gyógynövény-készítmények, mert a hasznos talajélőlények elszaporodását serkentik, különösen a sugárgombákét. Már a trágyában kialakul egy kedvező, szelíd gombaflóra, s az kitűnő takarmánya lesz a gilisztáknak. A giliszta és gomba együttműködése beindítja a kékalgák és a szabadon élő nitrogénkötő baktériumok szaporodását. Az így alakuló talajon, gyep esetében, de egyébként is, jól teremnek a pillangósok. Gümőbaktériumaik és a talaj itt említett növényi mikroszervezetei kölcsönösen serkentik egymást. Így a giliszta és a sugárgomba együttese körül jó hatású „udvar” keletkezik.
• Nem csak legelőkre van szükségünk. A jó legelőt sövény veszi körül, s fák nyújtanak delelőhelyet. A sövény segítségével találkozik egymással a legelő állat és a bokor terjedelmű fás növényzet. A tehén különösen kedveli, fel is keresi (ha teheti!) a cserjéket, mert az ágak legelésével kiegészíti a fűből álló takarmány egyoldalúságát. A fásodott táplálék kitűnő serkentője a belső kiválasztásnak, s az így keletkezett trágya különösen jót tesz a gyepnek is. (Szükség esetén egyenlőre bevihetjük a takarmányt a kifutóba, s a trágyát vissza a földekre a nyári időszakban is, de ilyenkor le kell mondanunk az állatok kereső, érzékelő tevékenységéről, mely egész egészségükre jó hatással van, s így trágyájuk is más lesz.)
• A harmadik szinten a madárvilág találkozik a fákkal és bokrokkal. A madarak közvetítenek egy, a kozmoszból érkező megtermékenyítő erőt. (Lásd a Vetési naptár adatait a kozmikus hatásokról.) Ha nincsenek a közelben fák és bokrok, a madarak nem tudják betölteni feladatukat a szántókon és legelőkön. A kiegészítő ellenlépést ugyanis nekik kell megtenni a rovarvilág felé. Ha nem egészséges a talajélet, a madarak ereje nem lesz elég ahhoz, hogy a rovarvilág hatásait a hasznos szinten tartsa. Így visszaérkeztünk földművelő munkánk alapjához, a termőföldhöz.

A teljes tanulmányt szívesen lefordítjuk a Biokultúra Egyesületben, ha érdeklődést tapasztalunk.

Mezei Ottóné

Vissza