Kímélő és energiatakarékos talajművelés (1)
A művelés a növényi sorrenddel és a termesztési módszerekkel együttesen jellemzi a talajhasználat módját. Az ökológiai talajhasználat akkor felel meg az elvárásoknak, ha a biológiai alapokon ésszerűsített növényi sorrendhez olyan termesztési módszereket – beleértve a talajművelést – választanak, amelyek harmóniába kerülnek a környezettel.
A talajműveléssel szembeni követelések
Az ökológiai növénytermesztést alapozó művelés legfontosabb jellemzői:
- mellőzendő a talaj mély bolygatása, ha a fizikai állapotban hiba nincs;
- a környezet védelmét és a növények fejlődését akadályozó talajállapot (tömör réteg a gyökérzónában) esetén javító, lazításos művelés szükséges;
- a mélyebb, javító műveléssel kialakított kedvező talajállapot lehetőleg hosszú ideig megőrizendő;
- kerülendő a talaj felrögösítése, nagy nedvesség-vesztő felület kialakítása, és az elporosítás;
- olyan – tömör zárórétegtől mentes – talajállapot kialakítása és fenntartása, amely csapadékos időszakban és öntözéskor a víztöbblet befogadására, száraz időszakban a nedvességnek a mélyebb rétegekből a gyökérzónába továbbítására alkalmas;
- a biológiai tevékenység ésszerű szabályozása a talaj kíméletes lazításával, porhanyításával és felületének alakításával;
- az egészséges tarlómaradványok kihasználása a nedvesség vesztés csökkentésére és a felszín védelmére (elhordás, lehordás, kifúvás akadályozása) és a művelhetőség javítására.
 1. ábra. A tarlóhántás nedvesség-, levegő- és hőforgalom szabályozó szerepe
Az ökológiai növénytermesztést alapozó művelés legfontosabb feladata a talaj természetes regeneráló folyamatainak előmozdítása és fenntartása. Módszereiben és hatásaiban is jelentősen eltér a hagyományos és az intenzív műveléstől. Az alkalmazható művelési rendszerek változatait a táblázat mutatja.
Talajművelési rendszer változatok az ökológiai növénytermesztés alapozására
(trágyázás, mechanikai növényvédelem, öntözés az ökológiai talajhasználathoz alkalmazkodóan)
Szántásos, csökkentett rendszerek
Az ökológiai szemlélet szerint a szántásra elsősorban növényvédelmi okokból van szükség. A talaj szén-dioxid kibocsátását növelő, ezáltal a szervesanyag veszteségét fokozó gyakori szántogatás nem kívánatos.
Teljes felületen szántanak váltvaforgató ekével, amelyhez a talaj nedvesség-tartalmához igazodóan választanak elmunkáló elemet. A magágykészítésre és a vetésre korszerű eszközkombináció alkalmazása célszerű. Talajlazítással is kombinálható. E rendszer előnye (és olykor a kára is) a forgatásból következik. A kockázatot nyári időszakban az elmunkálatlan felszín nedvesség vesztesége és a felrögösítés jelentheti, valamint a túl nedves talaj tömörítése a szántott réteg alatt. A szántást az őszi kalászosok alá a hőségnapok elmúltával hántott (mulccsal takart) és ápolt tarlón, a tavaszi vetésű növények alá ősszel, szárzúzást követően, de az esős időszak beköszönte előtt célszerű elvégezni.
Középmélylazításra alapozott rendszer
Középmélylazításra a növények lazultság igényétől függetlenül is szükség lehet, ha a talaj a 20 cm alatti rétegekben károsan tömörödött. Ésszerű törekvés a gazdasági és a környezetvédelmi cél összehangolása. A lazítás csak száraz – nem kiszárított – talajon hatásos.
A tömörödött talaj lazításakor várható rögösödés megelőzhető, ha aratás után időveszteség nélkül sekélyen hántott, zúzott tarlómaradványokkal takart felszínt alakítanak ki. A középmélylazításra a talaj biológiai tevékenységének felpezsdülése után (ekkor a hántott réteg talaja nyirkos, kézzel jól morzsolható) kerüljön sor. A lazított felszínt kapcsolt, vagy kombinált hengerrel célszerű zárni. Lazító, tárcsa és henger kombináció együttes használata esetén jobb minőség alakítható ki, és a következő beavatkozás a magágykészítés lehet.
A középmélylazításra alapozott rendszer más módokkal szembeni előnyét a talaj mélyebb rétegeinek állapotában végbemenő javulás adja. Nedves talajon elmarad a lazító és a javító hatás. A kedvező talajállapot fenntartása lazítás után, lehetőleg hosszú ideig a művelési és termesztéstechnológiai módszerek összehangolásával lehetséges.
Nehézkultivátoros rendszer
Manninger G. Adolf szerint „vele a talajba kultúrát viszek”, mivel a kultivátoros művelés a talaj kíméletes lazítására és porhanyítására alkalmas, emellett a zúzott tarlómaradványokat kedvező arányban hagyja a felszínen (mulcs-hagyás).
A korszerű kultivátorokra a talaj kíméletes művelésére alkalmas elemek (lazító-porhanyító-keverő-tömörítő) vannak építve, így a rendszer korán lekerülő elővetemények után, nyár végi és őszi vetésű, és a tápanyag-visszatartó növények alá a szántóföldi és kertészeti termelésben is alkalmazható. A tarlómaradványok zúzása a betakarítással egy menetben célszerűbb.
A tarló hántása sekélyen, kultivátorral történjen, majd a gyomok és az árvakelés megjelenése után az ápolás ugyancsak kultivátorral, de kissé mélyebben. Ha a vetésig hosszabb idő áll rendelkezésre, a 3. menet legyen a legmélyebb (16-20 cm). A nedvesség veszteség elkerüléséből és a talaj átporhanyulásából adódóan a magágykészítés, vetés és a felületlezárás egy menetben végezhető el.
A konstrukció szerint 12-18, ill. 18-22 cm mélyen járatható kombinált kultivátorok a tarlómaradványokat részlegesen keverik a talajba. A felszínen maradt mulcs védő hatása sokoldalúan használható ki hőségnapok alatt, továbbá száraz művelési idényben. A kultivátorra alapozott rendszer gazdasági előnye a menetszám- idő,- energia-, és költségcsökkentés, környezeti haszna a talajszerkezet kímélés, a kisebb nedvesség veszteség és az összességében is kedvező biológiai hatások. Nem javasolható erősen elgyomosodott, és sok, vonódott, zúzatlan szárakkal borított földekre. (Folytatjuk)
Dr. Birkás Márta
Szent István Egyetem
Gödöllő
|
