Szántóföldi ökogépek Kishantoson

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht. Ökológiai Mintagazdaságában 452 ha-on folytatunk szántóföldi növénytermesztést. Az első 311 ha átállítását l992-ben kezdtük meg, így tíz év tapasztalatairól számolhatunk be. Kezdeményezésünkkel először arra kerestük a választ, hogy lehet-e több száz hektáros nagyságrendben vegyszerek és műtrágyák nélkül szántóföldi növénytermesztést folytatni? Az első évek bizonyították, hogy lehet – de nagy figyelmet, szaktudást, fegyelmet, és másfajta szemléletet igényel az ökológiai gazdálkodás.

Gazdaságunk jelenlegi gépparkja az elmúlt évek tapasztalatai, és a külföldi tanulmányútjainkon látottak alapján állt össze. A gépek kiválasztásánál nagyon sok elméleti és gyakorlati szempontot vettünk figyelembe. Mindezeket a szempontokat, illetve a gépi munkákkal kapcsolatos tapasztalatainkat szeretnénk most az ökológiai gazdálkodás iránt érdeklődőknek átadni.

Elméleti szakmai megfontolások: Az ökológiai szemléletben a talajt élő rendszernek tekintjük, melynek működése meghatározza munkánk eredményét. A terméseredmények szempontjából oly fontos kedvező talajszerkezet, tápanyagszolgáltató és vízmegtartó képesség, valamint a magágy minősége távolról sem csak a mechanikai, fizikai művelés, vagy a tápanyagutánpótlás eredménye. Mindezekre ugyanis jelentős hatással van a talajélet aktivitása. A szakirodalomban oly sokat említett apró morzsás talajszerkezet sem fizikai kategória – az apró morzsákat a bennük élő mikroorganizmusok tartják össze – a szerkezet nélküli, leromlott talajok: élet nélküli talajok.

A tápanyagok feltáródásában is nagy szerepe van a talaj mikroorganizmusainak. Mindezek alapján természetesen az az érdekünk, hogy ez a hasznos rendszer minél hatékonyabban működjön. Ezért tehát a talajművelés alapvető célja, hogy a talaj élő szervezeteinek a lehetőségekhez képest optimális feltételeket biztosítson – ezek a feltételek egyébként a növények számára is az optimális körülményeket jelentik. Ez áll a hátterében az „egészséges talaj, egészséges növény” közismert összefüggésnek. Természetesen azt is tudni kell, hogy a szélsőséges magyar éghajlati viszonyok között nem könnyű ennek a feladatnak mindig megfelelni. Mielőtt a részletekbe belemennénk azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a kishantosi gazdaság a Dél-Mezőföld középkötött, jó tápanyagellátottságú, mélyrétegű, mészlepedékes csernozjom talajain gazdálkodik – így az általunk leírtak ezekre az ökológiai és talajviszonyokra igazak. Gyökeresen más megoldásokat kívánhat pl. egy könnyű homoktalaj, vagy egy erősen kötött agyagos talaj.

Nézzük tehát a kishantosi gyakorlatot!

TALAJMŰVELÉS

Tarlóhántás. A tarlóhántás a mi éghajlati és talajviszonyaink között kiemelkedő jelentőségű művelet. Betakarítás után ugyanis fedetlenül marad a talaj – kitéve a perzselő napsütésnek, a hőségnek és a hajszálcsöveken keresztül elillan a nedvesség, beton keménységűre tömörödik a talaj, ezért a talajélet, így a tápanyagok feltáródása, a visszamaradt szerves anyag lebomlása is szünetel. Az ilyen talajt később szinte lehetetlen jól elművelni, újra életre kelteni. Ezért a betakarítás után amint lehet, el kell végezni a tarlóhántást. Ezt a műveletet hagyományosan tárcsával végzik a konvencionális gazdálkodásban.

Kishantoson a kevés szármaradványt hagyó növények (gabonafélék, borsó stb.) után a Voogel & Noot tárcsás kultivátort használjuk erre a célra. Ez tulajdonképpen egy speciálisan kialakított tarlóhántó kultivátor, melynek nagy szívkapái viszonylag mélyen járnak a talajban, de nem forgatnak, nem aprítanak, mint a tárcsa. Mélyen elvágják a gyomok gyökereit, a kapák mögötti tárcsák elrendezik, a pálcás henger pedig lezárja a talajt – tehát több műveletet végzünk egy menetben. Különleges előnye ennek az eszköznek, hogy hatékony fegyver a fenyércirok ellen. Míg a tárcsa köztudottan szaporítja a tarackos gyomokat – mert ahány részre vágja, annyi hajt ki újra – addig a mélyen járó szívkapák alányúlnak az egész tő alá – egyben kiemelik, majd a pálcás henger leveri a földet a gyökeréről, és így nem hajt ki újra.

Egy alkalommal kísérletben a fele táblát tárcsáztuk, felét a tarlóhántó kultivátorral műveltük, hogy meglássuk, valóban van-e különbség? Az eltérés a két táblarész között igen látványos volt. Ez a művelet az aratáskor megtaposott, tömörödött talajba levegőt visz, így a talajra az elvégzett művelet után rá sem lehet ismerni – valósággal megemelkedik, megkel a talajunk, melyben könnyen és gyorsan beindul a talajélet. Egy ilyen tarlóhántás után könnyű a további talajművelés és az eredmény forintokban mérhető. A művelet előnyei természetesen akkor használhatóak ki maximálisan, ha a szalmabálázás és lehordás munkaszervezésében hatékonyak voltunk, és az aratás után minél előbb el tudtuk végezni a tarlóhántást. Ennek az eszköznek egyetlen hátránya, hogy a kisebb (2,70 m) munkaszélesség miatt kisebb a teljesítmény.

A nagyobb tömegű szármaradványt hagyó növények (napraforgó, kukorica) utáni tarlóhántáshoz, illetve tarlóápoláshoz a Vädertstad Carrier tárcsát használjuk. Ennek a tárcsának, mely igen intenzíven aprítja és keveri a talajba a szármaradványokat azért van kiemelkedő jelentősége, mert gyorsítja a szármaradványok lebomlását – ez pedig az ökológiai gazdálkodásban kulcskérdés, mert nem használhatunk nitrogén műtrágyát. A gyorsabb lebomlás aktív talajéletet, rövidebb pentozán hatást is jelent. Ennek a korszerű eszköznek a további előnye, hogy könnyen szállítható: egy percen belül szállítási helyzetbe (2,5 m) állítható, a két sorban elhelyezkedő tárcsák szögét, valamint egymáshoz viszonyított mélységét mechanikusan, a munkamélységet pedig hidraulikával a traktorkabinból lehet állítani.

Alapművelés. A talajművelés alapművelete a szántás. Természetesen ismerjük a szántás nélküli talajművelés mellett szóló elméleti érveket, illetve a hazai és külföldi sikeres tapasztalatokat. A mi vidékünkön azonban a legjobb eredményt az őszi mélyszántás adja. Ennek magyarázata az éghajlati és talajviszonyokban rejlik. Ezen a vidéken gyakori az aszály, szélsőséges a csapadékeloszlás, ezért a csapadék „megfogása” és megőrzése a siker kulcsa. Az őszi szántással kialakított egyenlőtlen talajfelszín megfogja a havat és megakadályozza az olvadáskori elfolyást. A másik tényező a talajaink tömörödésre való hajlamossága. Semmilyen eszközzel nem lehet olyan morzsalékos szerkezetet kialakítani, mint amilyet a téli fagy hagy maga után egy ősszel megszántott területen.

A szántáshoz egyaránt használunk Rabewerk ágyekét és Voogel & Noot váltvaforgató ekét.

A Rabewerk ágyekét általában az őszi mélyszántáshoz használjuk, mert így egyenetlenebb talajfelszínt kapunk, ami jobban megfogja a havat, és tavaszra nem tömörödik le.

A Voogel & Noot váltvaforgató eke szép, egyenletes talajfelszínt készít, mely az őszi kalászosok alá végzett szántásoknál kívánatos. Előnye még, hogy erre a típusra felszerelhető az a lazító tüske, mely az eketest alatt járva lazítja a szántott réteg alatti részt. Így sekélyebben szántunk, alatta pedig egy menetben lazítunk, azaz a két művelet előnyeit egyesítjük. A sima lazítással szemben előnye ennek a kombinált műveletnek az, hogy leforgatja a gyommagokat, ami az ökológiai gazdálkodásban nem elhanyagolható szempont.

Tudni kell azonban azt is, hogy ennek a kombinált műveletnek a vonóerő igénye, illetve az üzemanyag felhasználása is nagyobb.

Magágykészítés. E célra a talajállapottól függően többféle eszközt használunk. Szakítottunk a tavaszi talajművelés konvencionális gyakorlatával (simító, tárcsa, kombinált magágykészítő) és a három műveletet egy menetben végezzük el a svéd Väderstad cég zseniálisan konstruált eszközeivel, az NZ E-600-as kombinált magágykészítővel, és a REXIUS RS-650 hengerrel.

Väderstad NZ E-600 kombinált magágykészítő. Ez a talajművelő eszköz annyiban különbözik a hagyományosan használt kombinált magágykészítőktől, hogy elől található rajta egy ötletesen kialakított, elemekből álló simító tag, rugós kapái pedig erősebbek, mint a hagyományos eszközöké. Az elemekből álló simítónak előnye, hogy a hézagokban átengedi a földet, így nem tolja meg azt. Előnye még ennek a simító tagnak, hogy állítható, tehát a talajviszonyokhoz igazodó szögben lehet vele dolgozni.

Väderstad Rexius RS-650 henger. A szántás elmunkálásának hatékony eszköze, melyet kedvezőtlenebb talajviszonyok esetén használunk. Az egymáshoz viszonyítva is elmozduló elemekből összeépített henger hidraulikus mélységállítású Crossboard simítóval van felszerelve, így egy menetben végzi el a simítást, rögtörést és tömörítést. Kiváló magágyat készít nehezebb művelésű, rögösebb talajon is. A henger munkaszervezést megkönnyítő előnye az is, hogy könnyen és gyorsan összecsukható, illetve szétnyitható. Szállítási szélessége 2,5 m, így viszonylag nagy utazási sebességgel vontatható.

Mindkét eszközre jellemző tehát, hogy több műveletet végez el egy menetben és jó minőségben – így időt, üzemanyagot takarítunk meg, egyszerűbb, hatékonyabb a munkaszervezés, és csökken a talaj taposása.

VETÉS

Minden gazda tudja, hogy a vetés minősége meghatározza az eredményt. Ez azonban az ökológiai gazdálkodásban hatványozottan igaz. Itt még több szempontra kell odafigyelnünk!

Alapvetően fontos a kellő mélységű és egyenletes vetés, mert csak az így vetett állomány képes a mechanikai gyomirtás megpróbáltatásainak ellenállni. Egy sekély borsóvetés például kikelhet akár tűrhetően is, ha kap egy esőt, de az első gyomfésülés kiszedi az állományt – ez pedig az ökológiai gazda rémálma! A másik fontos szempont, hogy az állomány egyenletes és teljes legyen, azaz optimális. Csak ilyen állománynak van esélye arra, hogy elnyomja a gyomokat a vegetációs fázis második felében, amikor már kinőtt az állomány a mechanikai gyomirtó eszközök alól. fontos a pontosság azért is, mert többet sem vethetünk a szükségesnél – egyrészt mert drága a vetőmag, másrészt, mert a túl sűrű állomány nem szellőzik, növekszik a gombabetegségek veszélye – aszályos időben pedig drasztikusan csökkenhet a termés.

Ezért tehát érdemes olyan vetőgépre áldozni, mely képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni.

A mi esetünkben ez a Väderstad Rapid S 4 m-es vetőgép, melyet az elmúlt évben szereztünk be. Ez az erőteljes, ugyanakkor precíziós eszköz tudja mindazt, amit egy vetőgéptől az ökogazda elvárhat. A vetőgép előtt járó tárcsa szükség szerint műveli a talajt, az erőteljes tárcsák pedig egyenletes mélységben teszik helyére a magot. A vetőgép mögött járó tömörítő hengerek ugyanakkor jó hatásfokkal tömörítenek. A kívánt magmennyiség egyszerűen, gyorsan beállítható. A nagy vetőmagtartály biztosítja a folyamatos munkavégzést, mert kevesebbszer kell megállni tankolni.

A kukorica és a napraforgó vetéséhez a hagyományos SPC vetőgépet használjuk – mert annak ellenére, hogy ez egy egyszerű és olcsó gép – a megfelelő szaktudással és odafigyeléssel jó minőségű vetést lehet vele végezni.

Korábban dolgoztunk rototilleres Amazon vetőgéppel is – ez is jó minőségű munkát végez – de ügyelni kell, hogy a rototiller lassabb fordulaton járjon, mert gyors fordulatnál károsítja a talajszerkezetet és az élő szervezeteket.

Természetesen nem csak ezekkel a gépekkel lehet az ökológiai gazdálkodásban dolgozni, egyszerűbb, olcsóbb gépekkel is sok mindent meg lehet oldani, ha az említett szempontokra odafigyelünk. Hosszú távon azonban érdemes áldozni az általunk említett színvonalú gépekre, mert ez megtérülő beruházás.

MECHANIKAI GYOMIRTÁS

A mechanikai gyomirtás alapeszköze a gyomfésű. A kishantosi gazdaságban tizedik éve használjuk a 12 m-es Hatzenbichler gyártmányú gyomfésűt. Ez egy zseniális eszköz, melyet sokrétű módon lehet alkalmazni a gyomok ellen, illetve a talajfelszín porhanyóssá tételére, a talaj levegőztetésére. A gyomfésű használatának alapelve, hogy a gyomokat akkor kell irtani, amikor még nem is látszanak. Az apró magvú gyomnövények ugyanis cérnahajtásban a legesendőbbek – ekkor még valóban nem látszanak, csak akkor, ha megkaparjuk a talajfelszínt. Ilyenkor elegendő a felső egy-két centis réteget átmozgatni, és a gyomok jelentős része még kelés előtt elpusztul.

A nagy magvú kultúrnövényeknél, mint a borsó, szója, napraforgó, kukorica – vetés után, kelés előtt ún. vakboronálást végzünk. Ilyenkor a kultúrnövényt még nem károsítja a művelet, de a gyomokat már jó hatásfokkal irtja. A legalkalmasabb időpont akkor van, amikor a kultúrnövény csírája már közelít a talajfelszínhez, de még nem érte el azt. Kezdő ökogazdáknak javasolható, hogy közvetlenül a vetés után tegyenek egy nagyobb üveglapot a földre, és amikor a csíra megjelenik az üveglap alatt, akkor a legalkalmasabb az időpont a vakboronálás elvégzésére. Ezzel a művelettel előnyt adunk a kultúrnövénynek, majd a következő gyomfésülést akkor végezzük el, amikor a kultúrnövény gyökere már elég erős ahhoz, hogy megtartsa a növényt. Ez például napraforgónál négy leveles állapotot jelent. Időközben a gyomok újabb generációja kezdett csírázni, és ezzel a második művelettel ezeket tudjuk megritkítani. Az állományban végzett gyomfésülésnél szokták azt javasolni a kezdő traktorosnak, hogy ne nézzen hátra… A megfésült állomány elég rosszul tud kinézni, de általában másnapra, harmadnapra meg sem látszik. Érdemes azonban arra is odafigyelni, hogy ezt a műveletet ne kora reggel végezzük, amikor a növények még könnyen pattannak, hanem késő délelőtt, amikor már kicsit meglankadtak és könnyebben átbújnak a fogak között.

Általában egy jól elvégzett gyomfésülés esetén 80%-os hatásfokkal számolhatunk. Az ökológiai gazdaságban nem törekszünk totális irtásra, hanem igyekszünk a gyomokat a terméskiesést, illetve gazdasági kárt okozó szint alatt tartani. Ehhez azonban nagy hozzáértésre, és odafigyelésre van szükség. Az alkalmas időpontokban ugyanis a munkát el kell végeznünk, hogy a gyomok ne nőjenek ki a gyomfésű foga alól!

A gyomfésülésnél általában a kultúrnövény 10% körüli veszteségével számolhatunk, ezért ennyivel többet érdemes vetni, de azzal is számolni kell, hogy az ügyes traktoros még ennyi veszteséget sem okoz, és mint ahogy azt már említettük, a túl sűrű állomány sem jó.

Az őszi kalászosoknál egy kora tavaszi átjárás elegendő ahhoz, hogy az állomány a betakarításig gyommentes legyen – feltéve, hogy jól beállt állományunk van. Ezt a kora tavaszi gyomfésülést akkor kell elvégezni, amikor a talaj állapota már alkalmas a művelésre, és a gabonaállomány gyökere elég erős ahhoz, hogy megtartsa a növényt. Ez a művelet egyúttal meglevegőzteti a tél során megtömörödött, cserepes talajfelszínt, így a talajéletre is jó hatással van.

A lucerna tavaszi fogasolása is elvégezhető a gyomfésűvel. Nem használható viszont az apró magvú kultúrnövényeknél, mint például a köles.

Az sem mindegy, hogy a gyomfésű hogyan van beállítva, illetve milyen sebességgel dolgozunk. A fogak dőlésszöge egyetlen kar állításával változtatható. Minden alkalommal a növényállományhoz és a talajállapothoz igazodva kell megállapítani a fogak állását és a sebességet. Természetesen minél nagyobb a sebesség, annál jobb a gyomirtás hatásfoka, de a nagyobb sebesség a kultúrnövényt is károsíthatja. Ezért mindig az adott helyzet határozza meg a paramétereket. Munka közben ajánlatos néhányszor a traktorból kiszállva ellenőrizni a munka minőségét, hogy az esetleges hibákat időben korrigálni lehessen.

A kapás növényeknél a gyomfésűt követő művelet az ekézés, melyet kétszer, háromszor is elvégzünk, mindaddig, amíg bele lehet menni az állományba a traktorral. Az utolsó ekézésnél töltő kapákat alkalmazunk, mely a kultúrnövény tövéhez dobja a földet, így betakarja az apróbb gyomokat, és védi a növényt a megdőlés ellen.

A kisebb sortávú növényekre, mint például a szója, a köles (dupla gabona sortáv) és a csicseri borsó speciális fejlesztésű kultivátorok kaphatóak. Ilyen például a német Kress keskenysortávú kultivátor, melynek gerendelyén szabadon állíthatóak tetszőleges távolságra az elemek. Ezeknek a mechanikai műveleteknek előnye még az is, hogy aszályos időben segítenek porhanyósan tartani a talajfelszínt, megőrizni a talajnedvességet.

Tapasztalataink szerint ezekkel az eszközökkel többségében kézi munkaerő nélkül kordában lehet tartani a gyomokat. A sorok kézi kapálására csak a nagyon igényes, illetve a gyöngébb növekedésű növényeknél, mint például a hibrid kukorica, csemegekukorica, szója esetében van szükség. Ahol rendelkezésre áll a kézi munkaerő erre ne sajnáljuk a költséget, mert éppen ezek a növények igen jól jövedelmeznek – a környékben élő családoknak pedig jól jön az alkalmi bevétel.

NÖVÉNYVÉDELEM

Köztudott, hogy az ökológiai gazdaságban is alkalmazhatunk növényvédőszereket, preparátumokat, baktérium készítményeket, melyek használatát az ellenőrző szervezet az ún. pozitív listán megengedi. Ezek általában természetes eredetű szerek, baktérium készítmények. Kipermetezésükhöz az ökológiai gazdaságnak saját permetezőgéppel kell rendelkeznie, azért, hogy ne kelljen olyan permetezőgépet alkalmazni, melyben előtte tiltott szer volt. Erre a célra bármelyik permetező gép megfelel. Ha 12 m-es gyomfésűvel dolgozunk, akkor érdemes permetezőgépben is 12 m-est használni, hogy kevesebb csapás legyen az állományban. A permetezéssel kapcsolatban arra érdemes még gondolni, hogy a természetes szerek közt akadhat olyan is, mely sűrűbb, darabosabb, ennek megfelelő rendszerű permetezőgépet célszerű használni az eltömődés megakadályozására.

BETAKARÍTÁS

A betakarításnak nincsenek külön kritériumai az ökológiai gazdálkodásban, bármilyen betakarító gépet használhatunk, csak arra kell ügyelnünk, hogy a gép jól ki legyen takarítva, hogy az ökológiai termék ne keveredjen a konvencionálissal (bérmunka esetén). Arra azonban nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy a komoly munkával megtermelt értékes termény jó minőségben, minél kisebb veszteséggel kerüljön a magtárba.

TÁROLÁS

Az ökológiai gazdálkodással előállított termékek szakszerű kezelése, tárolása legalább olyan fontos, mint a megtermelésük. Itt is sok szempontra kell odafigyelni, de ez már egy következő cikk témája lehet.

Ha betakarítottuk a terményeinket, indulhat a következő év előkészítése, és a gazda optimizmusával reménykedhetünk, hogy egy újabb év tapasztalataival gazdagodva sikeres évnek nézünk elébe, és talán az időjárás is kegyes lesz…

Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy a felsorolt gépek többségében korszerű, világszínvonalú eszközök, ami azt jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodás távolról sem olyan elmaradott, extenzív módszer, aminek sokan még mindig gondolják – sőt, amint az leírásunkból remélhetőleg kitűnik sok tekintetben igényesebb tudást és technikát igényel, mint a konvencionális gazdálkodás. Az így előállított termékeket az európai piac igényli, és jól megfizeti, és minden elméleti okoskodást, és háttér érdeket félretéve: ki tilthatja meg egy gazdának, hogy olyan terméket termeljen, melynek biztos piaca van, és jól megfizetik?

Ács Sándorné – Bolye Ferenc
Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság

Vissza