Az állatorvosi homeopátia oktatása Magyarországon

A XIX. században és a XX. század elején Magyarországon kiváló homeopata állatorvosok dolgoztak, a módszer azonban az (orvosi) homeopátia 1949-ben történt betiltásával feledésbe merült, sem a gyógyszerekhez, sem a szakirodalomhoz nem lehetett hozzájutni. A tiltást az Egészségügyi Tudományos Tanács 1990-ben oldotta fel.

A XIX. században és a XX. század elején Magyarországon kiváló homeopata állatorvosok dolgoztak, a módszer azonban az (orvosi) homeopátia 1949-ben történt betiltásával feledésbe merült, sem a gyógyszerekhez, sem a szakirodalomhoz nem lehetett hozzájutni. A tiltást az Egészségügyi Tudományos Tanács 1990-ben oldotta fel.

A szerzőt a természetes gyógymódok iránti érdeklődése vezette a homeopátiához és 1991 őszén, az egyik moszkvai homeopátiás orvosiskola orvosok számára Budapesten szervezett három hetes tanfolyam egyetlen állatorvos résztvevője volt. A tanfolyam hallgatói annak elvégzése után néhány homeopátiában érdekelt orvossal együtt megalakították a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületet.

Az Egyesület 1993. őszétől az EU előírásainak megfelelő homeopátiás továbbképző tanfolyamokat szervez rendszeresen orvosok, fogorvosok, állatorvosok és gyógyszerészek számára, ősszel és tavasszal, 4x5 napos modulokban. Az első ilyen tanfolyam vezetője Mathias Dorcsi professzor, a híres bécsi homeopata orvosiskola megalapítója volt, aki megtanította számunkra, hogy a homeopátia rendszerbe foglalható, tanítható és tanulható módszer.

Ezen a tanfolyamon, tehát 1993-ban alakítottuk meg a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület állatorvosi szekcióját is.

Az Egyesület az alaptanfolyamokon kívül ismert homeopaták részvételével (pl. Farokh Master Indiából, Ébert Jenő és Christoph Thomas Németországból, Jan Scholten, Hollandiából, Peter Chappel, Angliából) éves rendszerességgel továbbképző tanfolyamokat szervez, amelyeken a szerző is résztvesz. Ezen felül lehetősége nyílt több nemzetközi homeopata orvosi és állatorvosi kongresszuson, tanfolyamon és oktatásmódszertani tanfolyamon (így Hollandiában, illetve Németországban) is résztvennie, behatóan tanulmányozta az állatorvosi gyógyszerképek leírásait és az állatorvosi homeopátiás specializáció követelményrendszerét.

Úgy ítélte meg, hogy az állatorvosi homeopátia megfelelő szintű elsajátítása és oktatása iránt Magyarországon is igény mutatkozik. Úgy vélte, hogy bár a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület által szervezett alaptanfolyamok az állatorvosok számára is értékes információt jelentenek, de önálló állatorvosi homeopátiás tanfolyamot kellene szervezni a sajátos állatorvosi megközelítési mód, pl. a tünetek megfigyelése, értelmezése, a speciális állati reakciómódok és gyógyszerképek miatt. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a homeopátia az állatok gyógyításában csak akkor alkalmazható eredményesen, ha a módszer alkalmazója már olyan biztos ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezik az állatorvoslás területén, amelyekkel el tudja dönteni, hogy az adott esetben melyik utat válassza. Véleménye az eddigi tapasztalatok összegzése után továbbra is az, hogy bár az állatorvostanhallgatóknak is feltétlenül hallania kell a módszerről, de a homeopátia szisztematikus oktatása csak kellő gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező, végzett állatorvosok számára, posztgraduálisan javasolható.

Az oktatási program összeállítása után, 1996-ban indult meg az első felsőfokú állatorvosi homeopátiás tanfolyam az Állatorvos-tudományi Egyetemen. A tanfolyamot az IAVH (Homeopata Állatorvosok Nemzetközi Szervezete) akkreditálta. A tanfolyam hallgatói közül 1999-ben tizennégyen nemzetközi vizsgát tettek. A második, jelenleg is folyó tanfolyam 2000 tavaszán kezdődött a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. A hallgatók előreláthatólag az idén tesznek nemzetközi vizsgát.

A 2092/91 és 1804/99 EU Irányelveknek megfelelően az organikus gazdaságokban homeopátiás gyógyszereket kellene alkalmazni az antibiotikumok, hormonok és kémiai úton előállított gyógyszerek helyett.

Magyarországon, ahol sajnos nagyon magasak a halálozási mutatók, különösen fontos lenne az organikus, vegyszermentes gazdálkodás fejlesztése, hogy a lakosságot és környezetünket megkíméljük az élelmiszerekben fellelhető maradékanyagoktól, miközben a tenyésztésbe fogott állatállományok egészségét és jóllétét is biztosítanánk. Az IAVH kvalifikációval rendelkező állatorvosok képesek az organikus gazdaságok igényeinek megfelelni.

Sajnos a pályázatkiíró, törvényhozó, minősítő, érdekképviseleti és gazdálkodó szervezetek ennek még egyáltalán nem ismerték fel jelentőségét.

DR. TAKÁCS GYÖRGYI
tudományos munkatárs
SZIE Állatorvos-tudományi Kar

Vissza