Gazdaságos? Kíméletes? Egészséges?

A gazdasági állattartásban egyre inkább előtérbe kerül az igény a bioélelmiszerek előállítására. Nem csak a takarmány milyenségén múlik, hanem a megbetegedő állatok kezelésének módján is, hogy a késztermék bio, vagy nem bio. S az sem mindegy, mindez mibe kerül.

Ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a hagyományos orvoslás során ráfordított költség is jelentős, a kezelés gyakran hosszadalmas, a felhasznált gyógyszerek jelentős részének hosszas várakozási időt jelöl meg a gyártója – nem véletlenül –, hogy a kezelés során a kárt még a kiesett bevétel is fokozza, felmerül a kérdés, szabad-e a hagyományos kezeléseket a mai gazdasági helyzetben „erőltetni”. Milyen szerencséjük van a biogazdálkodást folytatóknak! Ők csak a szelíd gyógymódok közül választhatnak.

Szerencsére egyre többen ismerik a homeopátiát, annak lehetőségeit és határait. Praxisom során szinte minden nap alkalmazom ezt a gyógymódot, és azt tapasztalom, hogy a gazdák örömmel veszik tudomásul, hogy nem kell a várakozási időt figyelembe venni.

Egy alkalommal hétvégi ügyeletem során egy olyan tehénhez hívtak ki, amelynek hetek óta a bal hátulsó tőgynegyedét kezelgették. Jobbnál jobb antibiotikum tartalmú tőgyinfúziót nyomtak a beteg negyedbe, és öntöttek el napi 24 liter (!) tejet. Ez a kezelés lassan két hete folyt már akkor. A gazda bevallotta, hogy már ki sem meri számítani, mekkora kiesést jelent ez számára. Az alapos kikérdezés és vizsgálat után olyan szerek kombinációját adtam az állatnak, amely az idült gyulladás és a túrós, bűzös tej tüneti képét lefedte. Miután ez a folyamat már nagyon régóta fennált, az előző laktációnál is gondok voltak, arra kértem a gazdát, ne veszítse el a türelmét, ha néhány napon belül nem fog eltűnni a kemény csomó a mirigyállományból, az egy hosszabb folyamat. De a tej minősége néhány nap alatt rendeződik, és közben a másik három tőgynegyedből lefejt tejet nyugodtan értékesítheti. A gazda legnagyobb megrökönyödésére a tej már a második naptól túrómentessé vált, a tőgy állományának az elváltozása kitapinthatóan javulást mutatott. A folyamat szépen elindult, s a kezelés megkezdését követő negyedik napon a tej fogyaszthatóvá vált. Természetesen a kezelést egy olyan, homeopátiás vakcina adásával is kiegészítettem, amely azon baktériumokból készült, amelyek a leggyakrabban okoznak elváltozást a tőgyben. Ez a készítmény segíti a szervezetet olyan immunológiai állapotba hozni, ha jelen is van valamely baktérium, ne tudjon megtelepedni, és megbetegedést okozni.

Egy másik alkalommal reggel 9-kor csörög a telefon, azonnal menjek, mert a tehén végbeléből friss vér folyik. Megvallom őszintén, kissé megijedtem én is, hát még a gazda! Amikor beléptem az istállóba, általam még soha nem látott kép tárult elém: a tehén mögött nagy mennyiségű, a normálisnál hígabb kásához hasonlító bélsár volt az almon. Szemmel láthatóan friss vért tartalmazott. Ilyenkor a szakma szabályai szerint megvizsgálja az állatorvos az állatot, és közben azon töri a fejét, mit ehetett meg a szerencsétlen, ami így felsérthette a bélnyálkahártyát… Aztán amikor kihúzza a kezét a végbélből, és a bélnyálkahártyát találja a kesztyűn, már nem az okot kutatgatja, hanem pánikszerű sebességgel megkeresi azokat a szereket, amelyek a tüntet lefedik. Szerencsére a folyamat szinte a legelején volt még, így a gazda kérdő tekintetére csak annyit kellett mondjak: van némi esély.

A kezelés azonnal elindult (Aconitum, China, Bellis perennis, Mercurius corrosivus, Ferrum), a gazda volt a kivitelező, hiszen 15 percenként kapta a készítményt az állat az első két órában. Én mentem a többi betegemhez, telefonon tartottuk a kapcsolatot. A tünetek dél körül kezdtek enyhülni, már a bélsárban egyre kevesebb volt a vér, és a konzisztinciája is a normálishoz kezdett hasonlítani. Azonban jött 2 óra előtt valamivel a hívás, hogy a mellette álló tehén ugyanilyen hirtelen, szinte teljesen megegyező tünetekkel megbetegedett, és ha nem baj, azonnal elkezdi adni a homeopátiás szert úgy, ahogy az elsőnek. Mire este visszajutottam betegeimhez, az először megbetegedett tehénről csak mi mondtuk azt, hogy beteg, a másik pedig a gyógyulás útját járta. Ha figyelembe veszem, hogy egy hasonló megbetegedés a hagyományos gyógymóddal szinte kilátástalan, végzetes lehet az állatra nézve, azt, ahogy mindkét tehén ellés előtt volt 2-3 héttel, s rendben leellett, óriási eredménynek könyvelhető el kezelésük.

Természetesen nem mindig ilyen „nagy” eseteknél lehet sikereket elérni. A szarvasmarháknál igen gyakoriak a szaporodásbiológiai gondok. Azt ugyan a homeopátia sem tudja, hogy a takarmányból hiányzó makro- és mikroelemek miatt kialakuló ivarzási problémákat az alapok megszüntetése nélkül rendezze. De egy jó takarmányozás mellett jelentkező csendes ivarzás, petefészek ciszta, ellés után kialakuló méhgyulladás néhány nap leforgása alatt orvosolható. Ami lényeges, hogy ezek a kezelések nem hormonkészítmények alkalmazásával történnek.

Az ellések megkönnyítése nem csak az állatorvos, vagy az elletős kímélése miatt fontos, de az állatnak sem mindegy mennyire húzódik el az ellés, hányszor kell az ellés során benyúlni a segédkezőnek. Minden egyes beavatkozás a későbbi szövődmények kialakulását vonhatja maga után. Gyakori probléma sertések ellésekor, hogy a gazda, amikor megindul az ellés, azonnal, a konyhaszekrény zugából elővarázsolja az Oxytocin injekciót, s hogy segítsen, bead egy jókora adagot belőle. Arra nem is gondol, hogy ezzel akár két-három magzatot is „betolhat” a szülőcsatornába, ott azok feltorlódva elállják a többi útját. Ha a Pulsatilla nevű homeopátiás szert adná a várható ellést megelőzően 7-8 napon át napi egyszer, szinte biztosan nem lenne probléma az elléssel. A magzatok rendellenes helyeződése megszűnne, a lágy szülőcsatorna tökéletesen feltágulna, és az emlő mirigyállománya is felkészülne a tejtermelésre. Nem húzódna el az ellés, nem alakul ki a magzatburok retenció, nem alakul ki a rettegett MMA szindróma.

Mióta Pulsatilla-t használok a szarvasmarha telepen, nincs nehéz ellés. Ha pedig a kisüzemi állományban van ellési probléma, és ez általában a lágy szülőcsatorna elégtelen feltágulásából adódik, 2-3 adag Pulsatilla megoldja a gondot. Azonban ha a csontos szülőút a szűk, azzal sajnos a homeopátia sem tud mit kezdeni. Ott csak a gondos tenyésztési munka hoz sikert a későbbiekben.

A sertések igen kellemetlen megbetegedése az orbáncos csalánláz. Ha időben kezelik, súlyosabb következmények nélkül gyógyul. Igen ám, de ott van a várakozási idő! Tartós hatású antibiotikum adásával a gazda pénztárcáját kíméljük ugyan, de a hűtőládájába sem kerülhet hetekig hús. Pedig már egészséges az állat. Ez jól kivédhető néhány adag Aconitum, Belladonna és Echinacea adásával a heveny szakaszban, ha pedig a hasán fekszik, nem szívesen kel fel, lázas, néhány adag Bryonia elegendő a teljes gyógyuláshoz.

Hosszasan sorolhatnám azokat az eseteket, amelyeket ez alatt a néhány év alatt átéltem. Azonban mindegyikből ugyanaz a következtetés vonható le: a hagyományos gyógyászati mód nem mellőzhető a praxisban, de szerencsére rendelkezésünkre áll olyan gyógymód is, ami legalább olyan hatékony, de annál lényegesen gazdaságosabb. Arról nem is beszélve, hogy az egyre szélesebb körben terjedő igény a biotermékekre az állattartókat arra kényszeríti, hogy olyan kezelési eljárásokat vegyenek igénybe, amelyek eleget tesznek a biogazdálkodás kritériumának. Nem tartalmaznak a készítmények szintetikus vegyületeket, és a szervezetben történő lebomlásuk során nem képződnek az emberi szervezetre káros bomlástermékek (maradékanyagok).

Egyre több állatorvos ismerkedik ezzel a gyógymóddal. Egyre több homeopátiás komplex készítmény kerül a patikákba, amelyek használatával kiegészítheti repertoárját még az a kolléga is, aki nem mélyül el a homeopátia rejtelmeiben. A gazdák feladata, hogy igényüket jelezzék állatorvosuknak, hogy azok merjenek nekivágni az ismeretlennek.

DR. NAGYNÉ DR. FARKAS RITA
homeopata állatorvos, Barcs

Vissza