A borjak hasmenésének terápiája homeopátiával

Jelen cikkben elsősorban a homeopátiás kezelés lehetőségeit szeretném kiemelni, de kitérnék a megelőzés fontosságára, lehetőségeire, valamint a kiegészítő terápiára, diétára is. Látszólag kis darabkája ez a gyógyítás tudományának, azonban a hely szűkössége miatt csak a legfontosabb szempontokat van lehetőségem összefoglalni. Bonyolultabb, súlyosabb, nem gyógyuló esetekben természetesen szükséges hozzáértő állatorvos segítsége is.

Megelőzés

A hasmenések oka az esetek legnagyobb részében nem a kórokozókban keresendő. Még az akadémikus orvoslás is mindig hangsúlyozza a hajlamosító körülmények fontosságát. Sok kórokozó hozzátartozik az egészséges bélflórához, de ha megváltozik a béltartalom (takarmányváltás, túletetés, romlott takarmány fogyasztása után), akkor a túlélésük azon múlik, hogy a megváltozott anyagcseretermékeket hogyan tudják hasznosítani. Nem meglepő, hogy ilyenkor olyan melléktermékeket is kibocsátanak, melyek már kedvezőtlenül, méreganyagként hatnak más emésztőbaktériumokra és a gazdaszervezetre. A bélflóra egyensúlya felborul, az állat megbetegszik, a béltartalomból pedig az elszaporodott „kórokozó” törzsek tenyészthetők ki. Kétségtelen, hogy vannak olyan kórokozók, melyek már az egészség enyhébb megingását is „kihasználják”, mások csak drasztikus gyengítő tényezők fellépésekor tudnak csak elszaporodni.

Érthető, hogy a megelőzés két területen zajlik: az egyik a környezet higiéniája, a másik az állat ellenálló-képességének erősítése. Csak címszavakban részletezem ezeket: az ellési higiénia (friss szalma, rendszeres fertőtlenítés félévente váltott fertőtlenítőszerekkel), a föccstej ellenőrzött itatása az ellés után fél órán belül, utána is legalább három napig, a takarmányváltás fokozatos bevezetése, egyéb stressztényezők (hideg, csoportosítás, bánásmód) minimálisra csökkentése, bizonytalan minőségű, romlott takarmány etetésének elkerülése.

Gyógykezelés

Ha mégis bekövetkezne a baj, és hasmenés lép fel, a megfigyelt tünetek alapján különböző szerek közül választhatunk.
Ha a tünetek megjelenésekor viszonylag hirtelen romlik az általános állapot, felszökik a láz, esetleg a kiváltó ok hideg szeles időjárásban, huzatban keresendő, az első szer az Aconitum. (Ezt egyébként bármilyen lázas, hirtelen jelentkező betegségnél alkalmazhatjuk kezdő szerként. Sokszor már önmagában képes visszafordítani a kóros folyamatokat.) C200-as potenciában 1-1 óránként adhatjuk.

Ha 1-2 órán belül nem tapasztalunk javulást, figyeljük meg a fellépő tüneteket. Nem elegendő csak a klasszikus, helyi elváltozásokat figyelembe venni, hanem az általános állapot változásait is. Értékes információ, hogy mennyit, milyen ütemben iszik az állat, fázik, vagy izzad, „liheg”, ha lehetősége van a választásra, akkor inkább meleg helyen vagy a hűvösben tartózkodik, fekszik, vagy áll, esetleg toporog, járkál, felhúzza a hasát, púposít, vagy éppen homorít, stb.

Az Arsenicum a választandó szer, ha a hasmenéses bélsár húsléhez hasonlít mind kinézetre, mind szagra és vércsíkokkal tarkázott. A végbél környéke kisebesedett, az állat szőre töredezett, száraz. Nem szívesen kel föl, hűvös helyen fekszik. Többször keveset iszik, apró kortyokban. A tünetek éjszaka rosszabbodnak, a kiváltó okok között a nedves, hideg (átázás) is szerepel.

A Nux vomica akkor alkalmazandó, ha „bezabálás”, nem kifogástalan minőségű takarmány fogyasztása miatt jelentkezik a hasmenés. A has fájdalmas, a borjú érzékeny minden külső ingerre (zajok, fény érintés). Gyakran ürít görcsösen bélsarat, mely lehet véres is. Az erőlködés időnként eredménytelen, gyakran távoznak bélgázok, a végbél időnként kifordul. Rosszabbodás kora reggel mutatkozik, az állat kifejezetten a meleg helyeket keresi, szívesen fekszik az oldalán.

A Magnesium phosphoricumot adjuk olyan esetekben, ha a hasmenéses bélsár savanykás szagú, zöldes, habos, erőltetett az ürítése. Erős kólikás fájdalmak jelentkeznek, púposít, nyugtalanul, idegesen járkál, vagy a hasa felé rugdos a borjú. Hajlamos lehet a felfúvódásra is. Éjszaka, hidegtől romlik az állapot, a melegtől, nyomástól javul.

A Mercuriust használjuk, ha a bélsár nyálkás, véres (mintha a bél nyálkahártyája is kiürülne), esetleg sárgászöld, heves rohamokban ürül, de ez sem okoz megkönnyebbülést az állatnak, tovább erőlködik eredménytelenül. Az ürülő váladékok kisebesítik a testnyílások környékét. Jellemző, hogy a száj nyálkahártyáján is fekélyek jelentkeznek, a fogíny olyan, mintha piszkos lenne, folyik a borjú nyála. A végbél az erőlködéstől előeshet, a has tapintata hideg. Sem a hideg, sem a meleg nem javít az állapotán, szívesebben fekszik a bal oldalán, mint a jobbon.

Ipecacuanhara gondoljunk, ha a kokcidiózis tünetei mutatkoznak: a bélsár bűzös, habos, véres, mely elsősorban a vastagbélből származik (nem emésztett, inkább élénk színű, friss). A hasmenést túl sok, vagy túl zsíros takarmány is kiválthatja. Sápadtak a nyálkahártyák, gyenge, étvágytalan az állat. Nem igényli a folyadékot. Rontja az állapotát a mozgás, a párás meleg, a zajra nagyon érzékeny. A langyos szabad levegőn nyugalomban fekszik legszívesebben.

A Colocynthist akkor alkalmazzuk, ha a kólikás fájdalmak állnak a tünetek előterében. A borjú nyugtalanul feláll, majd lefekszik. Javít az állapotán, ha erős nyomást gyakorolunk a hasfalra, vagy akár saját maga, pl. a vályúnak támaszkodik. A bélsár habzó, híg, szalagos, sárgás, savanykás szagú, esetleg zselészerű. Fájdalmasan, bélgázokkal együtt ürül. Előfordul, hogy a végbélből bugyborékolás is hallatszik. Nagy a folyadékigénye, sokat iszik az állat.

Ha az állat már nagyon kimerült, gyenge, eszméletvesztés fenyeget, mindenképpen hívjunk állatorvost. Amíg megérkezik, segíthetünk azért a Veratrum album és a China nevű szerekkel. A nyálkahártyák ilyenkor piszkos színűek, enyhén kékesek, száraznak tűnnek. A bőrt megemelve a ránc csak lassan simul el (ez a kiszáradás jele). A végtagok, a test, a lehelet hideg. Sokszor a bélsárürítés akaratlan. Ilyen súlyos esetben vigyük meleg helyre az állatot, ha szükséges, takarjuk be. A fenti szerek adása mellett nélkülözhetetlen infúzió adása az elvesztett folyadékok pótlására, nehogy a keringés véglegesen felboruljon.

A kevésbé súlyos esetekben is rendszeresen kell gondoskodnunk az állatok itatásáról. 2-3 óránként adjunk híg kamillateát, melybe szőlőcukrot, csipet sót is teszünk. Kiegészítésképpen valamilyen probiotikumot is kapjon az állat, hogy a felborul egyensúlyú bélflóra minél hamarabb visszanyerje egészséges összetételét. Jó minőségű réti szénát bármikor szálazhat az állat, a megszokott takarmányához (tej, abrak) viszont csak fokozatosan álljunk vissza.

A fenti készítmények adagolása az eset hevességétől, súlyosságától függ. Kezdetben alacsonyabb potenciálban (D6-C30) gyakrabban adjuk, ha szükséges 1-1 óránként, különösen hirtelen, hevesen jelentkező esetekben. Ha enyhébben jelentkezik a megbetegedés, illetve a lábadozás időszakában már naponta 3-4-szer is elegendő a gyógyszert adni. A teljes gyógyulás után még egy napig folytassuk az adagolást. Súlyos vagy hosszan elhúzódó esetben hívjunk állatorvost. Ha egy szer hatása nem jelentkezik egy napon belül (hirtelen mutatkozó tüneteknél 3-4 órán belül), valószínű, hogy nem volt jó a szerválasztás. Figyeljük meg újból a tüneteket, válasszunk másik készítményt. Segítség lehet, hogy egyszerre kettő esetleg három szer is adható, így biztosabb eredményre számíthatunk. De a megfelelően kiválasztott egyetlen szer is teljes gyógyulást hozhat.

A beadást megkönnyíti, hogy ezek a készítmények általában tejcukorgolyócska formájában kaphatók. Ezt a pofa és az íny közé helyezhetjük, vagy kevés vízben feloldva öntsük az állat szájába.

Megemlítem, hogy léteznek komplex készítmények (állatgyógyászati és humán egyaránt), melyek már eleve több komponensből állnak, olyanokból, melyek egy betegségnél (esetünkben pl. a hasmenésnél) a leggyakrabban használatosak. Ezek is eredményesen alkalmazhatók, ha tartalmazzák azt a szert is, mely az adott esetre leginkább ráillik. Ezért nem kerülhető el, – mivel minden eset egyedi, – hogy megtaláljuk a „leghasonlóbb” szert.

DR. CSÚZ ANDREA
Tata

Vissza