A világon a második gyógymód

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint a homeopátia a világon a második leggyakrabban alkalmazott gyógymód. Ezt a rangsort az akupunktúra vezeti, a harmadik a gyógynövények használata (fitoterápia, Ayurveda), a konvencionális (nyugati) orvoslás a negyedik, a gyógymódot igénybevevők száma alapján készült rangsorban.

Vizsgáljuk meg összefüggéseiben e gyógyítási rendszereket, különös tekintettel a hagyományos gyógyszeres orvoslás és a homeopátia összefüggéseit.

A XX. században a tudományos technikai forradalom „eredményeként” az emberiség olyan mértékben károsította a környezetét, hogy a vegyi anyagok nélküli gyógymódokat egyre szélesebb tömegek részesítik előnyben.

A gyógyszeripari mesterséges vagy fél szintetikus termékektől (a 4. a rangsorban) a gyógynövényeket használó gyógymódok (3. a rangsorban) annyiban különböznek, hogy kevesebb ipari manipuláción esnek át és így a beteg természetes méregtelenítő szervrendszere könnyebben képes kiválasztani és kevesebb káros anyagcseretermék, marad vissza utánuk. Ez a két gyógymód un. allopátiás, ami azt jelenti, hogy egy tünetre a hatásával ellentétes gyógyszert ad, pl. lázra lázcsillapítót, fájdalomra fájdalomcsillapítót, gyulladásra gyulladáscsökkentőt. Ettől az esetek nagy részében gyors „gyógyulás” következik be, de a szerek hatásainak elmúlása után gyakoriak a visszaesések, sőt a kiújulás sokszor egy az előzőnél súlyosabb formában és egy fontosabb szervrendszert érintő formában következik be. Ez a két kémiai szereket használó gyógymód abból indul ki, hogy a tünet az maga a betegség lényege és annak megszüntetése az elsődleges érdeke a betegnek. Ezt támasztja alá az a tapasztalat is, hogy a betegségeket gyakran a külvilágból támadó mikrobák okozzák, amelyek ellen védekezni kell, és ha a védekezés hatásos, az hoz valódi gyógyulást. Ezek a gyógymódok a tünet elleni küzdelemre alapulnak.

A rangsor második helyezettje a homeopátia, a tünetek okozta kényszerhelyzet elfogadásán alapul. Ez a gyógymód arra az elvre alapozódik, hogy a tünet egy olyan probléma kifejeződése, amely a beteget rákényszeríti valamely dolog megtételére vagy meggátolja valaminek a végzésében, és őszintévé teszi a tünetek által a beteget, valamely önmaga számára is eltitkolt érzelmeiről. Ezek a kényszerítő tényezők a beteg teljes személyisége szempontjából kedvezőek, még ha ezt a beteg másképpen is gondolja. Vagyis itt nem a tünetet kell megszüntetni, hanem a tünet által jelzett problémát meg kell érteni és az okozott kényszerhelyzetnek megfelelően cselekedeteinket megváltoztatni, ez által a kényszerhelyzet elfogadásra kerül. Állatok esetében a gazdájuknak vagy a gondozójuknak kell ezt megtenni.

Amennyiben ez megtörténik, akkor a betegség elmúlik. Ezt a gondolatmenetet az is alátámasztja, hogy manapság egyre több – főként kedvtelésből tartott állatnál – az olyan, emberekre jellemző betegség, mint a daganatok, reumák, allergiák, autóimmun betegségek stb. Ezek addig, amíg az állatok és az ember nem élt igen szoros testi, lelki közösségben egymással, nem fordultak elő állatoknál. A homeopátiás gyógyszer a fentebb leírt tudatosítási folyamatot indítja el, még akkor is, ha a valódi problémát a beteg gazdája nem értette és fogadta el még, de a teljes gyógyulás csak az érzelmi állapotának feltárásával, önismeretének növelésével érhető el. Amennyiben ezek a tényezők nem változnak kedvező irányba – még alkalmas gyógyszer megtalálása esetén is, akkor ugyanúgy, mint hagyományos gyógyszer alkalmazása esetén – visszaesésre lehet számítani. Szükséges feltétele azonban a megfelelő szer megtalálásához, hogy a homeopata állatorvos értse meg az állat és gazdájának a problémáját, és az ezt energetikailag hordozó szert találja meg, mert másképpen semmilyen gyógyulási eredmény nem fog bekövetkezni.

A homeopátiának az előzőekben leírt formáját azonban gazdasági haszonállatok betegségeinél csak igen ritkán és a tulajdonos hathatós segítségével végezhetjük.

A tulajdonos jelentősebb segítsége nélkül alkalmazható az a homeopátiás módszer, amikor bizonyos tünetek fellépésekor már más orvos vagy az orvos saját maga által sok hasonló esetben jónak talált szert alkalmazunk. Ez az un. bevált indikációk módszere. Ilyenkor a homeopátiás gyógyszeralkalmazás szabályai szerint, olyan gyógyszert választ az állatorvos, amely a betegség tüneteihez leginkább hasonlót váltana ki nagy adagban alkalmazva egy egészséges állatnál, és ennek a szernek a rendkívül nagy hígítású és energiájú formáját adja be gyógyszerként. Természetesen a gyógyszer elkészítésének és adagolásának gyógyszerkönyvben rögzített szabályai vannak.

Ez alapján, pl. egy ólommérgezésnél a végtagok idegsorvadás miatti bénulása következik be, így egy bármely más okból bekövetkező idegsorvadás következtében felmerülő végtagbénulásra az ólom magas hígítású és energetizált (ezt összerázások sorozatával érjük el) formáját kell adni. Bénulást azonban igen sok szer okozhat és mindegyik más tünetek fellépése mellett. A gyógyító szer megválasztása csak akkor lesz eredményes, ha azt a gyógyszert sikerül adnunk, amely anyagának nagy adagja egészséges állaton alkalmazva a betegség tüneteihez teljes mértékben hasonlítani fog.

Másik esetben szemölcsök kezelésére, ha ezek laposak és alig emelkednek ki a bőr felszínéből, akkor az Életfából készült szer általában jónak bizonyul.

Mindezek alapján a homeopátia – amennyiben a szabályai szerint végzik – igen jól alkalmazható gyógymód minden élőlény esetében, így a gazdasági haszonállatoknál is.
Ha úgy döntenek, hogy megpróbálnák állataik esetében ezt a gyógymódot, úgy a döntés megkönnyítése érdekében álljon itt egy táblázat e gyógymód előnyeiről és hátrányairól.

Az EU irányelvei szerint ez a kezelési mód biotermelésben is használható, sőt támogatott módszer, amit már hazánk Állatorvostudományi Egyeteme is posztgraduális képzés keretében oktat, a végzett, erre ambíciót érző állatorvosoknak.

A homeopátiás gyógymód előnyei és hátrányai az állatgyógyászatban előnyei:

• az egyetlen magas energiaszintű gyógyhatású szert felhasználó gyógymód;
• az anyag felhasználása igen gazdaságos;
• a gyógyszerköltség igen kicsi;
• helyes alkalmazás esetén valódi mellékhatásoktól mentes kezelési lehetőséget biztosít;
• applikációja sokrétű;
• a fel használható gyógyszerek száma igen nagy;
• élelmezés egészségügyi várakozási ideje nincsen;
• az ökológiai homeopátia a felhasznált hagyományos szerek mennyiségét a minimálisra szoríthatja vissza;
• gyógyszer hatás vizsgálatokat mérgezés veszélye nélkül lehet végezni;
• sok állattartó igényli ezt a kezelési módot.

Hátrányai:

• igazi hátránya – mely a széleskörű elterjedést gátolja – az, hogy a kezeléshez szükséges szer megtalálása igen nagy szakértelmet, rengeteg gyakorlatot és időt igényel;
• a gyógyszerek hatásmechanizmusa a megszokott tudományos módszerekkel igen nehézkesen bizonyítható (energiaimpulzusokkal történő kezelésre a klasszikus biológia módszereivel nem lehet minden igényt kielégítő magyarázatot találni);
• a gyógyszerekre és a kezelés módszereire vonatkozó ismeretek széles körűek, de sok esetben nehezen egyeztethetők össze a gyakorlott homeopata számára is.

DR. MOLNÁR GÁBOR MIKLÓS
homeopata állatorvos
Debrecen

Vissza