Mit tehetünk az ökogazdaságokban?

A Homeopata Állatorvosok Nemzetközi Szervezete (International Association for Veterinary Homoeopathy – IAVH) 2001. tavaszán az ausztriai Zwettlben rendezte immár harmadik, „Az állatorvosi homeopátia az ökogazdaságokban” c. nemzetközi munkaértekezletét.

Az első ilyen témájú munkaértekezletet 1997-ban a dániai Foulumban, a másodikat pedig 1999-ben a svájci Frickben tartottuk. A magyar résztvevők útját Ausztria szponzorálta, és bár körülbelül hat magyar állatorvos részvételére lett volna lehetőség, a széleskörű tájékoztatás ellenére e sorok íróján kívül még Mátray Árpád vállalkozott a nem túl hosszú útra. A rendezvénynek a festői környezetben fekvő Zwettl alpesi hotele adott otthont, melynek tanácstermében mintegy 100, homeopátiában érdekelt állatorvos és mezőgazda gyülekezett a világ minden tájáról.

A bevezető előadást Achim Schütte (Németország, Carl und Veronica Carstens Stiftung) tartotta, aki arról beszélt, hogy a menedzsment részéről milyen feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy a klasszikus homeopátiás terápia az üzemben biztonságosan és eredményesen végrehajtható legyen. A homeopátia alapszabályaival a mezőgazdáknak is tisztában kell lenniük és azt sem szabad soha elfeledni, hogy a sikeres homeopátiás kezelés előfeltétele a gyógyulás útjában álló akadályok elhárítása, azaz a megfelelő tartási és takarmányozási körülmények biztosítása.

Andreas Schmidt (Svájc), Andreas Meinl (Ausztria) és Takács Györgyi (e sorok írója, Magyarország) országaik ökogazdálkodásának helyzetéről és a homeopátia ottani alkalmazásáról számoltak be.

Bár az utóbbi években némi fejlődés kétségtelenül Magyarországon is tapasztalható, de a fejlettebb országokkal összehasonlítva sajnos nem sok dicsekedni valónk van, jó adottságaink ellenére ezen a téren is lemaradtunk, úgy az átállt területek nagysága, mint a biogazdálkodás feltételrendszerének biztosítása területén. Nálunk egyszerűen még nem ismerték fel a döntéshozók, hogy a paradigmaváltás máris megtörtént, a tendencia világszerte a természetes anyagok alkalmazása, a vegyszer- és maradékanyagmentes gazdálkodás, állatorvoslás felé irányul. A biogazdálkodás már nem néhány elvakult „zöld” hobbija, hanem mindannyiunk jól felfogott érdeke lenne.

Ezt követően Peter Endler kutatóorvos (Ausztria) és Birgit Rüdinger állatorvos (Németország) a humán és veteriner homeopátiás kutatások legutóbbi eredményeit ismertették. Saját kísérleteik eredményeinek bemutatásával, és az irodalmi adatok feldolgozásával egyértelműen bebizonyították, hogy a homeopátia hatékonysága ma már tudományosan igazolható.

Lisbeth Ellinger (Hollandia) a legutóbbi ragadós száj- és körömfájás járvány eredményes homeopátiás prevenciójáról számolt be Hollandiában. Peter Knafl (Ausztria) és Lisbeth Ellinger (Hollandia) a homeopátia alapszabályairól, az alkatról, miazmákról, diatézisről és a nozódákról való tudnivalóinkat frissítették fel.

Ezután pedig gyakorló homeopata kollégáktól az egyes állatfajok homeopátiás kezelésének lehetőségeiről, tapasztalatairól hallhattunk. Christine Nowotzin (Németország) a szarvasmarha tőgygyulladásainak kezeléséről, Jacques Millemann (Franciaország)a tehenek ellésének előkészítéséről, Christopher Day (Egyesült Királyság) a szarvasmarhák és sertések termékenyülési zavarainak kezeléséről, Stefan Wesselmann (Németország) a sertések fertőző légzőszervi betegségeinek megelőzéséről tartott előadást. Ezt követően Francois Madin előadását hallottuk a pulykák homeopátiás és izopátiás kezeléséről, majd pedig Gerhard Kowald (Ausztria) a az anyakocák ellés utáni viselkedészavarainak megelőzéséről számolt be. Martina Gurdet (Ausztria) a kocák MMA szindrómáról írt disszertációjának eredményeit ismertette, Nicole Herout (Ausztria) pedig a kis kérődzők gyógyításában elért eredményeiről szólt.

A munkamegbeszélés utolsó napján a fitoterápiás módszerekkel elért nagyon biztató eredményekről hallhattunk. Konrad Lorenz (Ausztria) előadásában rávilágított arra, melyek a fitoterapeutikumok eredményes alkalmazásának előfeltételei gazdasági haszonállatok esetében. Gerd Riedel-Caspari (Németország) a szarvasmarhaketózis gyógynövényekkel való megelőzésének lehetőségeit, Pankow és munkatársai (Németország) a máriatövis készítmények haszonállatokon való alkalmazásának lehetőségeit, Elisabeth Stöger (Ausztria) a keserűanyagok alkalmazását, Martina Jugl és munkatársai (Ausztria) a sertéshasmenés répapektinekkel való megelőzését ismertették, Francois Madin (Franciaország) pedig a tojótyúkok és vágóbaromfi elhalásos bélgyulladásának gyógynövényekkel való eredményes gyógyításáról számolt be. Soch és munkatársa (Csehország) poszteren számoltak be a lovak homeopátiás parazitaellenes kezelésében elért eredményeiről. Vizsgálataikat Ivomeccel összehasonlítva végezték.

A nagyon gazdag program során sok érdekes, jól hasznosítható, sok esetben továbbgondolandó, fejlesztendő felvetést hallottunk. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság valamennyi előadást élénk érdeklődéssel és nagyon sok tanulságos hozzászólással követte. Esténként közös, ünnepi vacsorákon vettünk részt és lehetőségünk nyílt a közeli bioszövetkezet feldolgozóüzemeinek és áruházának megtekintésére is.

A szakülést az IAVH vezetőségének értekezlete követte, ahol megállapodtunk arról, hogy a legközelebbi ilyen témájú rendezvényt 2003-ban, az Egyesült Királyságban szervezzük. E sorok írója erősen reménykedik abban, hogy azon már sokkal több magyar állatorvos vesz részt, mindannyiunk, a magyar biogazdálkodás eredményességének érdekében.

– takács –

Vissza