Növényvédelmi naptár

Zöldséges

Májusban a káposztafélék palántáit védjük a káposztalegyektől - fahamuzással, kőzetőrlemény kiszórással, káliszappanos öntözéssel. Használjunk légyhálót. Vegyes kultúra paradicsommal is segít. Készítsünk a káposztapalánták nyaka köré több hétre hatásos védőgallért: agyagból, vagy finomra őrölt kőporból vízzel. Az orvosi zsálya megzavarja a káposztalégy tájékozódását. A friss istállótrágya illata vonzza a legyeket!

A káposztalepke rajzása áprilisban, májusban van. Létesítsünk vegyes kultúrát paradicsommal, zellerrel, spenóttal; riasztja a bársonyvirág is a káposztalepkét. Permetezzünk fehérüröm, varádics forrázattal, vagy paradicsomlevél főzettel, vagy Bacillus thuringiensis tartalmú szerrel. Paradicsomhajtásból, vagy fekete bodza zöld hajtásából készített főzettel locsoljunk. Védő növény a kapor, a rozmaring, a kakukkfű. Illatfedésre varádiccsal permetezzünk a rajzás idején.

Földibolhák riasztó növénye a saláta, spenót, metélőhagyma, fokhagyma, üröm, borsmenta. Rendszeresen öntözzünk, mulcsozzuk a talajt, mert száraz időben szaporodik a legjobban ez a kártevő. Üröm-, vagy varádicsfőzet riasztó számukra. A nedves növényeket szórjuk meg fahamuval, kőzetőrleménnyel. Egy falapocskát kenjünk be zsírral, vagy ragacsos anyaggal, ezt lefelé tartjuk a növények felé, és végighúzzuk felettük, ebbe a felugráló bolhák beleragadnak.

A káposzta-, bagolylepke első rajzása május végén, június elején van. A növények köré tölgylevélmulcsot, nyirkos fahamut, vagy aprított tojáshéjat szórjunk. Riasztónövények a mentafélék, az izsóp, a kakukkfű, a sarkantyúka, a rozmaring, a zeller, a zsálya, a bársonyvirág. Júniusban a hernyókártevők ellen Bacillus thuringiensis tartalmú szert, varádics permetezést, és kőporos szórást használjunk.

A burgonyabogár tömegesen májusban jön elő. Készítsünk szalmából 30 cm-es takarást a burgonyaágyásra, ezen a takarón a burgonya áttör, azonban a bogarak nem találják meg a leveleket. Fekete fóliatakarást is használnak. A kézzel való összeszedésük hosszú időbe telik, nem ad biztos sikert. Bacillus thuringiensis tartalmú szer használata (Novodor). A leveleket algamésszel, vagy kőzetőrleménnyel szórjuk be, erősítőként erjesztett csalánlével kell öntözni, páfránnyal takarjuk a talajt. Risztónövényük: fokhagyma, len, fehér árvacsalán, körömvirág és s torma. A bazsalikomlé szintén riasztó hatású. Az ágyásokat 50 cm magasságú fóliacsíkkal vehetjük körül, amelyen a lassú mozgású bogár nem tud átkelni.

A borsómoly májusban, júniusban rajzik. Korán, vagy későn vessünk, hogy a rajzás ne essen egybe a virágzással. Hasznos a vegyeskultúra paradicsommal.

Május közepén a bab kelése után 1-2 lombleveles állapotig a baktériumos zsírfoltosság és a baktériumos hervadás fertőzhet, ekkor réztartalmú szert használjunk, amely a fenésedés ellen is hatásos.

A hagymalégy májusban rajzik. Ne használjunk friss trágyát. Segít a hálós takarás, vegyeskultúra sárgarépával.

A sóska szedésekor távolítsuk el a sóskalégy által károsított hólyagos leveleket, a cerkospórás levélfoltosságot, és a lisztharmatot mutató leveleket. A virágzati szár rendszeres eltávolításával folyamatos levélképződést érhetünk el.

Az uborkát 2-3 lombleveles korban baktériumos szögletes foltosság ellen védjük réztartalmú szerrel. Ez a betegség csapadékos időben jelentkezik.

Gyökérzöldségek: a lisztharmattal, levélfoltossággal fertőzött leveleket leszedni. A sárgarépa gyökerén szívogató gyökérlevéltetvek ellen varádiccsal öntözzük.

A répalégy első rajzás ideje áprilistól június végéig várható. A rajzás idején védőhálót használjunk. Éretlen, vagy félig érett trágya helyett csak teljesen érett komposztot használjunk. Riasztó hatású a varádics- és a fokhagymalé. Erős illatú mulcsanyag: levendula, varádics, kapor. Permetezzünk fokhagyma és hagyma főzettel. Hasznos a vegyeskultúra hagymafélékkel.

Gyümölcsös

Az almavarasodás, és körtevarasodás fő fertőzési ideje május elejétől június végéig tart. Védőnövényként metélőhagymát ültessünk a fa alá. Borostyánlé kivonat, és a zsúrlófőzet csökkenti a varasodás mértékét. Erősebb fertőzés esetén réztartalmú szert használjunk.

Az almafalisztharmat legveszélyesebb májusban, júniusban az intenzív hajtásnövekedés idején. Virágzáskor csak akkor kell védeni a fát, ha az idő hűvös, nedves. Rendszeresen permetezzünk réti lórum kivonatával. Erős fertőzés esetén kéntartalmú szereket használjunk (25°C felett perzselnek!).

Az almailonca az összes gyümölcsfajon előfordulhat. A gyümölcsön és leveleken hámozgat. Az első rajzás május végére, június elejére esik. Bacillus thuringiensis tartalmú szerrel, és kőporos szórással védekezzünk. A feromoncsapda, és a cefrecsapda gyérítő hatású.

Kaliforniai pajzstetű hímjeinek rajzáskezdete (fehér színű fogólappal kísérhetjük nyomon) általában május közepére esik és 25-30 nappal várható a lárvák megjelenése, amelyek minden fás szárú gyümölcstermő növényt károsítanak. Káliszappannal, vagy Biola-val permetezzünk.

Az almamoly április végén, május elején jelenik meg. Előrejelzésükre használható csapdák: fény, cefre, és feromon. A hernyó magházig hatoló járatot fúr, a gyümölcs fejlődésében megáll, és idő előtt lehullik, ezeket szedjük össze. Leggyakrabban a diót, almát károsítja, de tápnövényei közé tartozik a kajszi, szilva, birs, mandula, naspolya, körte. Május végétől fehérüröm, vagy varádicstea permetezés illatfedésre. Hernyófogó övet június végén 20 cm-rel a talaj fölött dróttal erősítsünk a törzsre, amelyeket ne égessük el, hanem szitaszövettel borított ládába helyezzünk, amelyen át a hasznos parazitoidok (fürkészek) ki tudnak jutni. A fák törzsét, és vastagabb ágait erős vízsugárral mossuk le, ez gyérítő hatású. A fa tányérjában riasztó növény a sarkantyúka. Bacillus thuringiensis tartalmú szerrel a nyüvek ellen permetezzünk.

Pókhálós almamoly hernyói május, júniusban készítik el a szövedéküket. A hernyófészkeket levágni, elégetni, a magasabban levőket erős vízsugárral leverni. A Bacillus Thuringiensis készítményeket 18°C felett használjuk. Az amerikai fehér szövőlepke szinte minden gyümölcsfát és bokrot károsít. Járványszerűen felléphet egyes években. Hasonló módon védekezzünk ellene.

Az almafa-szitkár melegebb nyarú területeken károsít. A fák háncsrészét és kambiumát fogyasztja, az okozott fasérülésen megtelepszik a nektriás rák. Rajzása május végétől szeptember elejéig tart. A feromoncsapda, a cefrecsapda előrejelzésre használható.

A körtelevélbolha nőstények tojásaikat a növekedésben lévő hajtások fiatal leveleire rakják. Az intenzív tápanyag-utánpótlás, az erős metszés és rendszeres öntözés folyamatos növekedést, fiatal hajtásokat biztosít, és ezáltal a körtelevélbolha folyamatosan szaporodik. Levéltetvek ellen használt szereket használjuk.

A hajtáshervasztó darázs által károsított hajlott, száradt hajtásvégeket az egészséges részig vágjuk vissza, a szivarsodró eszelény által összesodort leveleket szedjük le.

Őszibaracknál a keleti gyümölcsmoly lárvák a zsenge hajtásokban károsítanak, mézgafolyás jelentkezik. A gyümölcsön mély járatot rág, amellyel utat nyit a moníliának. Káliszappannal permetezzük a fákat május elejétől. A tafrinás és a szövődarazsak által összehúzott leveleket távolítsuk el. Május végén a keleti gyümölcsmoly, a barackmoly, és a kéregmoly rajzását feromon csapdákkal kísérjük nyomon. Kéregmoly rajzását a fa törzsén kiálló üres bábingek is jelzik. Riasztónövény: fokhagyma a fa tányérjába. A fák körül rendszeresen kaszáljunk, a magas páratartalom, gyomosodás a kéregmolynak kedvező.

A cseresznyelégy április közepétől már megjelenik. Vastag mulcsozással, öntözéssel a talaj felmelegedése kitolható, így a rajzás is később kezdődik. Fehérürömteával a virágzás után 3 héttel többször permetezünk, illatfedés céljából. Rakjunk ki sárga fogólapokat a fa déli oldalára.

A monília alma és csonthéjas gyümölcsöket egyaránt károsít. A meggynél az ágvégek és a rajtuk lévő virágok elhalnak, a megtámadott ágrészt vágjuk le, úgy, hogy egy arasznyit az egészségesből is vele metszünk. A fertőzés különösen veszélyes, ha a virágzás idején hűvös, nedves az idő, ekkor zsurlóoldattal permetezzünk. A torma leveléből készült főzet védő hatású. Előnyös, ha a tormát a fa köré ültetjük.

A szilvamoly május-júliusban petéit a gyümölcsre rakja. Hullanak az éretlen gyümölcsök, ezeket folyamatosan szedjük össze. Illatfedésre varádics- és ürömteával permetezzünk. Feromoncsapdával előre jelezhető a kártevő.

A levéllyukacsosodás, levélfoltosság ellen réztartalmú szerrel védekezzünk. A beteg leveleket folyamatosan szedjük össze.

A dió xantomonászos betegsége, és a gnomóniás betegsége csapadékos időben fertőz. Virágzás előtt és után, ha szükséges réztartalmú szereket használjunk. Hajtásnövekedés kezdetén erősítsük a lombot zsurlóleves permetezéssel. A diónál június végén az almamoly második nemzedéke rajzik, főként a vékonyhéjú fajtákat károsítja.

A szamócánál a fővirágzás idején, majd a virágzás végén szürkerothadás elleni védelem, csapadékos időben, vagy öntözésnél jelentős fontos. Kerüljük a túltrágyázást. Mulcsozás, takarás szalmával. Hasznos az erjesztett zsurló-csalánlé és fokhagymalével öntözés. Legyen vegyeskultúra fokhagymával.

A málnánál május elején és közepén a kamillafőzet alkalmas a vesszőbetegségek megelőzésére. A talajt takarjuk komposzttal, vagy zöldtrágyanövényt vessünk. Váltakozva permetezzünk zsurló, csalán és kamilla főzettel, fehérüröm forrázattal keverni, a betegség kezdetétől 14 naponta. Savanyú talaj biztosítása, talajporhanyítás, jó vízelvezetés, talajtakarás, kevés nitrogéntartalmú trágya. Erős fertőzés esetén réztartalmú szereket használjunk.

Ribiszke és köszméte lisztharmata. Az első permetezést virágzás után, legkésőbb május elején meg kell kezdeni pajzsika kivonattal. Szellős bokor kialakítása. Erős fertőzés esetén a piros ribiszkénél kéntartalmú szerekkel védekezni (a fekete ribiszke érzékeny a kénre). A ribiszkénél levélfoltosságok, rozsda is jelentkezhetnek. Permetezzünk vöröshagymahéj teával, csalánlével, és zsurlólé teával, fehérürömfőzettel, réztartalmú szerekkel. Védőnövény a fehér üröm és a metélőhagyma.

A ribiszke-szitkár rajzásának kezdete júniusban várható. Addig lehet a lárvák ellen védekezni, míg azok nem rágták be magukat a vesszőbe. A rajzás idején varádiccsal permetezzünk, illatfedés céljára. A fertőzött hajtásokat távolítsuk el. Használjunk feromoncsapdát, cefrecsapdát az előrejelzésre.

A gyümölcstermő növényeken megjelenő levéltetvek ellen káliszappant, Vektafid A-t, rebarbarafőzetet használhatunk. Esetenként elég egy erős vízsugaras lemosás, vagy a károsított levelek összeszedése (vigyázva, a természetes ellenségek a levéltetű kolóniába lehetnek!).

Szőlő

Szőlőlevélatka: a tavaszi időszak egyik legveszélyesebb kártevője. A fiatal leveleken, hajtásokon szívogatnak. A kéntartalmú szerek atkagyérítő hatásúak.

A lisztharmat fő fertőzési hulláma június. A párás, meleg idő kedvező a kórokozónak. A kéntartalmú szerek jól keverhetők réztartalmú szerrel, így a peronoszpóra elleni védelemmel összeköthető. A lisztharmat meleg, száraz időben alakíthat ki járványveszélyt, míg a peronoszpóra a csapadékos időben fertőz. Növekedés során rendszeres zsúrlópermetezés.

A peronoszpóra első fertőzéséhez megfelelő hőmérséklet (napi 12°C középhőmérséklet fölött) és csapadék (legalább 10 mm) szükséges. A másodlagos és folyamatos fertőzést már a 4 mm eső, sőt a bőséges harmatképződés is megindítja. Réztartalmú szereket használjunk (a virágzás idején perzselést okozhatnak, eltérő a fajták rézérzékenysége). A hajtásnövekedés során többször permetezzünk zsurlólével.

Szőlőorbánc: főleg hegyes, dombos vidéken gyakori. Csapadékos években járványszerű lehet a fertőzés. Május elejétől, rövid hajtás állapotban kezdjük a védelmet réztartalmú szerrel, utána a peronoszpóra elleni védelem az orbánc ellen is hatásos.

Szürkerothadás. A lombozatot szellősre neveljük, óvakodjunk a vegetatív túlsúlytól, a fürtöket ritkítsuk meg. Köztes növénynek fokhagymát ültessünk. Az erős zsurlótea öntözés segít. A kórokozó a rágókártevők (moly, darázs) és a jégverés okozta sebeken át fertőz. Az első védekezés virágzás végén legyen, majd azt követően a fürtzáródás előtt. Algamésszel és kőzetőrleménnyel többször porozni, amíg a fürtök lazák.

A tarka szőlőmoly és a nyerges szőlőmoly május első felében jelennek meg. A rajzást feromoncsapdával fénycsapdával, cefrecsapdával nyomon kell követni. A sorokat vessük be virágzó növényekkel a természetes ellenségek odacsalogatására. Bacillus thuringiensis tartalmú szerekkel, varádicsteával permetezzünk. A bársonyvirág-, vadkender-, pemete-, kaporkivonat riasztó hatású a molyokra. Amíg a bogyók össze nem érnek kőporral porozzunk.

A szőlőilonca a levélnyeleket, és a fürtkezdeményeket elrágja, gubancosan összefonja. Védekezés áztatásszerűen Bacillus thuringiensis tartalmú szerrel. Feromoncsapdával előre jelezhető a kártevő.

Rasztik Viktória

Szántóföld

Az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere szerint a növénytermesztésben a növényvédelem alapját a megelőzés jelenti, képezi, s ezt is javasolja. Ezért a megfelelő vetésforgó kialakítása és ellenálló fajták választása döntő fontosságú. Az öko-szaporítóanyag használatának kötelezővé tételével ez a probléma nagyrészt megoldódik, mivel várhatóan olyan fajtákat fognak javasolni a vetőmagtermesztésre, melyek betegség-ellenállóképesség szempontjából is megállják a helyüket. Az átállás jellemző problémája és lehetséges buktatója a termőföld „intenzív” előéletéből fakadó erőteljes gyomosodás. A pihentetett területek pl. a gyeptörések, lucernások, valamint az ugaroltatás viszonylag könnyebben kezelhető állapotot jelentenek a kezdetnél.

A lucernásokban – különösen magfogás esetén – az élősködő arankát tavasztól őszig „tűzzel-vassal” irtani kell, módszere a foltkezelés, eszköze akár a hagyományos gázperzselő is lehet..

Míg a lucernában az élősködők jelentenek nagy veszélyt, a többi kultúrában az “univerzális” gyomfajok, melyek nőnek úgy a kapásokban, mint a gabonafélékben. A jellemző hagyományos kultúrgyomfajok (lásd: kapások – pl. varjúmák, kövér porcsin stb.; gabonák – búzavirág, szarkaláb, pipacsok stb.) évezredeken keresztül fenntartható állapotot generáltak, sokszínűség mellett (biodiverzitás) növényvédelmi szempontból is vitathatatlanul értékes jelenlétük: pl. virágos búzamező táplálja és a területen tartja („banknövények”) a különböző rovarparazitákat (természetes ellenségek). Így például egy levéltetűfertőzés nagy veszteséget nem okozhat, mert jelen vannak a természetes ellenségei is (pl.katicák, fátyolkák, gubacsszúnyogok stb. Egyes országokban (pl. Svájc) az ellenőrző szervezet előírja kaszálatlan virágos rétek, védősávok (fák-cserjések) meghagyását ill. létesítését. A gépesítés gazdaságossága szempontjából érdekes megfigyelés, hogy az ősi kísérő gyomfajok együtt is érnek a kultúrfajokkal (lásd pl. kalászosok esetén) és a nyári „lédús” gyomfajokkal szemben „gyomfojtóként” viselkednek, így kevésbé akadályozzák a betakarítást. A tarlóban fejlődő régi gyomfajok (pl. tisztesfű) a kívánatos talajfedettség (kiszáradás és erózióvédelem stb.) mellett nemcsak a hasznos rovarfajoknak nyújtottak táplálékot (virágpor, nektár), de a mézelő méhek számára is fontos méhlegelőt jelentettek és manapság is fontosak lehetnek az ökogazdaságokban visszahonosodásuk esetén.

A gyomirtószer és műtrágya szelektálta agresszív gyomfajok elsősorban tápanyagkonkurrenciát jelentenek – ezért irtásukat a lehető legkorábban meg kell kezdeni, amikor a kultúrnövény sorolni kezd (kapások esetén) indítható a kultivátor vagy a biogazdálkodás speciális eszköze, a gyomfésű. A sűrű sorközűeknél (pl. gabonafélék) a gyomfésűk jól bevált eszközök a csírakorú gyomok ellen. Ha nyár eleje csapadékos, a kalászosok érése, ill. az aratás elhúzódik és a nyári gyomok „feltörhetnek” (dudvásodás) különösen kiritkult állományban. Ilyen esetekben a kétmenetes betakarítás – rendrevágás, majd száradás után cséplés rendfelszedő kombájnnal – mentheti meg a termést.

A kapások sorainak gyommentesítéséhez a fáradtságos kézi kapálás általában nélkülözhetetlen, különösen az évelő gyomok vonatkozásában – azonban egyes esetekben (pl. kukorica) jelentős eredményeket érhetünk el az un. „töltögető-kultivátor” használatával, mely a sorokra bakhátat húzva eltemeti az éppen kelő gyomokat. Tapasztalataim szerint legtöbb gondot a mezei acat (Cirsium arvense) okozza – bizonyos esetekben, pl. zöldborsótermesztés –, az egyenkénti kézi eltávolítás (acatszurkáló) szükségességére is fel kell készülnünk, mert az acat bimbóit csépléskor a kifejtett zöldborsóból kiválasztani nem lehet. Súlyosabb helyzet áll elő a kölesben, ha az csattanó maszlaggal (Datura stramonium) fertőzött, mivel ennek magja a köleshez nagyon hasonló méretű, sőt mérgező is, emiatt un. „karanténlistás” gyomfaj, a magjával szennyezett termék nem exportálható.

A szántóföldi termesztésben a kártevők elleni védekezés lehetősége korlátozott. Az alkalmazható módszerek körét az ellenőrző szervezet un. „pozitív lista” (előzetes engedély nélkül alkalmazható készítmények) formájában jelöli meg.

A védekezés szükségességét annak elmaradása esetén várható terméskiesés, s az ebből következő gazdasági kár határozza meg, melynek megítélése nem könnyű feladat. Egyes kártevők tömeges megjelenése esetében, ha a várható kár mértéke meghaladja az elhárítás mértékét, a védekezés elengedhetetlen.

A nyár elején, bármely kultúrában megjelenő levéltetű fajok ellen alkalmazhatók az olajos (Vektafid A 1%-os, Biola 2%-os oldat), alkoholos kivonatok (pl. Fitoinsect, 10%), káliszappan típusú (pl. Biosect, 2%) készítmények. Viaszos levelűeknél, pl. borsó, az utóbbiakat ne használjuk! Mindegyik esetben fontos hogy a permetszer rákerüljön a kártevőre, hiszen enélkül nem hatnak a fenti készítmények.

A gabonákban a vetésfehérítő fajok (Lema sp.) tömeges megjelenése adhat okot a védekezésre. A régi időkben két ló által húzott kötéllel sodorták le a vetésfehérítő bogár lárváit a növényről.Az alföldi biogazdák az olajos készítmények használatával értek el jó eredményeket (pl. Agropon, Nopon). A vetésfehérítő és a többi levélbogár (pl. burgonyabogár) ellen a Bacillus thuringiensis var. Tenebrionis spóráit tartalmazó Novodor készítménnyel való permetezés is hatásos, azonban a kezelés időpontjának megválasztására legjobb a borús, mérsékelt idő a baktériumok védelme érdekében. Ügyelnünk kell arra is, hogy a baktériumpreparátumok élő anyagot tartalmazó termékek, tehát romlékonyak, ezért feltétlenül ellenőrizzük vásárláskor a szavatosságot!

A gabonák esetében fajtától, talajtípustól függően indokolt lehet a rézpótlás, azonban vegyük figyelembe, hogy a rézkészítmények baktériumölő hatásúak, baktériumkészítményekkel nem keverhetők. A mikroelemek hiánya un. hiánybetegségekhez vezethet, közvetve befolyásolja a betegségek kialakulását, míg pótlásuk azonban az immunrendszert erősítése mellett a termést is fokozza, minőségét javítja. Sokféle mikroelemet tartalmaznak a természetes kőzetőrlemények, melyek használata biogazdák körében jól bevált gyakorlat (pl. Biomit lombtrágya).

Az aratás előtt időben fel kell készülni a raktározásra. A bérelt raktárak esetén a betárolás előtti három hónapban már nem lehet szintetikus (bioban tiltott!) készítményekkel raktárfertőtlenítést végezni, kizárólag az elfogadott eljárások alkalmazhatók (engedélyezett raktárfertőtlenítő-szerek). A rágcsálók ellen a ragacsos csapdák használata engedélyezett, mely kiegészíthető szintén természetes ellenségekkel, pl. a jól bevált házimacskával. A régi időkben az egyes bagolyfajokat is a magtárak, istállók közelében megtűrték, sőt tudatosan odaszoktatták a gazdák, részükre fészkelési lehetőséget biztosítottak. Így ezek a kártékony rágcsálókat jelentősen visszaszorították. A hasznos ragadozó madarak kiszorulásában a fészkelési lehetőségek (pl. kevés odvas fa) mellett a modern véralvadásgátló rágcsálóirtók (rodenticidek) térhódítása is közrejátszottak, melyek a mérgezett rágcsálót elfogyasztó madarat is elpusztították. A véralvadás gátló „rodenticid” tartalmú rágcsálószert tartalmazó anyagok, csalétkes csapdák használata mind a raktárakban, mind az ellenőrzött területeken tilos, azonban a bio állattartó-épületekben, istállókban megengedett.

A fertőzött (üres) bio raktárak esetében rovar-mentesítésre az alapos takarítás (pormentesítés, meszelés,) valamint a természetes piretrum készítmények alkalmazása megengedett. (Aquapy, javasolt ULV., illetve hideg-ködképző berendezéssel kijuttatni). A betárolás után a raktári molyfajok ellen sikeresen alkalmazhatók az un. ivari csalogatóanyagot tartalmazó „szexferomon” csapdák (Megfoglak-B, Nexa Lotte), melyek képesek lehetnek a hím lepkék teljes összecsalogatására is, megakadályozva a szaporodást.

A szabadföldi molyok (pl. kukoricamoly) előrejelzésére alkalmasak a szexferomon csapdák. Rajzásuk esetén – pl. csemegekukoricában indokolt lehet a védekezés. A baktériumpreparátumok közül a Bacillus thuringiensis var. Kurstakii-t tartalmazó készítmények alakalmazhatók (pl. Dipel).

A molykártevők (pl.kukoricamoly), bagolylepkék ellen sikeresen alkalmazhatók a belső parazita fürkészdarazsak (Trichogramma fajok) melyek tojásaikat a kikelő lárvákba rakják. A fürkészdarazsak bábjai kapszulában védett preparátum-készítmény formájában (Trichoplus) hazánkban is beszerezhetők. (Lásd előző cikkünket. A szerk.)

FÖLDI MIHÁLY

Vissza