Kukoricabogár és tűzelhalás

Március elején tartották a 48. Növényvédelmi Tudományos Napokat a Magyar Tudományos Akadémián. A biológiai jellegű növényvédelem lehetősége fel-felcsillant néhány előadásban, főleg a feromoncsapdákkal kapcsolatban és szó esett a növények természetes ellenálóképességéről is. A rendkívül változatos kutatási témák közül, talán önkényesen, legszívesebben kettőt emelek ki. Az egyik a kukorica még eléggé új kártevőjével, a másik az almások kórokozójával kapcsolatos. A sikeres védekezés ellenük közös ügyünk.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) Amerikából először a belgrádi repülőtér környékére került. Észak-Bácskában 1999-ben tapasztalták tömeges megjelenését. A legjelentősebb kártételt a lárvák okozzák: a gyökerek elrágása miatt kidőlnek a kukoricatövek. A kifejlett bogarak a kukorica bibéit (bajuszát) fogyasztják, de 2000-ben megfigyelték Magyarországon, hogy a napraforgóra is átterjedt ez a kártevő. Ott a szirmokat hámozzák (néha kilyukasztják), de kedvelt csemegéjük a virágpor. A pollenfogyasztók 80-85%-a nőstény. A napraforgó-pollen kedvező élettani hatást gyakorol a nőstény bogarakra: jelentősen növekszik tojástermelésük.

Az amerikai kukoricabogár növényvédelmi jelentőségét igazolja az, hogy az idei Tudományos Napokon 15 kutató foglalkozott vele Budapesten, Debrecenben, Gödöllőn, Kecskeméten, Szekszárdon és Mezőhegyesen, sőt az indianai Pardue University egy kutatója is nálunk tanulmányozta ezt a kártevőt.

Az amerikai kukoricabogár 2001. őszére már minden megyénkben megtalálható volt. A terjedés hazánkban befejeződött, az egyedszám növekedése jórészt az időjárás függvénye, aminek figyelembe vételével együtt is feltételezhető, hogy erősebben elszaporodik és ezzel párhuzamosan növekedni fog az általa okozott kár. Számítsunk rá!

A tűzelhalás (Erwinia amylovora) már több éve nyugtalanítja a termelőket és növényvédelmi kutatókat. Három előadásban (mint a kukoricabogárnál) 15 fő foglalkozott ezzel a témával Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán és Hódmezővásárhelyen. Kiemelkedő munkát végzett ezen a területen Hevesi Mária, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának kutatója.

A sok munka lényegében két területen járt jelentősebb eredménnyel. Sikerült (kísérleti mértékben) a mellékhatásai miatt kétséges értékű antibiotikumokat (Sztreptomicin, Basumicin) elhagyni egy entomopatogén (Nematoda-szimbionta) baktérium által termelt anyaggal megelőző védelmet biztosítani.

A másik gyakorlatban alkalmazható eredmény: sikerült az alma- és körtefajták ellenállóképességében mutatkozó eltéréseket tisztázni. Ezek szerint nincs immunis almástermésű növény, de érdemes rezisztanciájukat figyelembe venni.

Igazolták, hogy az alma gyümölcs-fertőzése szempontjából mérsékelten rezisztensek a következő almafajták: Remo, Florina, Angold, Liberty, Selena. A fás részeket is figyelembe véve mérsékelten rezisztens almafajták: Nagy zöldalma és Sikulai. A Batul szöveteiben látható tünet nélkül szaporodott a baktérium.

Rezisztens körtefajta nincs. Mérsékelten ellenálló fajták: Bosc kobakja, Moonglow, Harvest Queen, Fertilia Delbard.

A komoly kutatások nem foglalkoztak a méhek rágalmazásával, azzal, hogy ők az okai a betegség terjedésének. A tűzelhalás kutatása nem fejeződött be, de már vannak hasznosítható eredményei. Ezeket vegyük figyelembe!

DR. SZALAY LÁSZLÓ

Vissza