Az almafélék élettani károsodása

A témában sokan érdeklődtek nálam – mivel közérdekű –, a választ leírom.

Taplófoltosság (sztipesedés) vagy keserűfoltosság. Az almafélék gyümölcsén (alma, körte, birs) 2-6 mm-es nagyságú kerek, némileg bemélyedt, szürkés zöldesbarna foltok jelentkeznek, majd átterjednek a gyümölcs belsejébe és taplósak, keserű ízűek lesznek. Ez a raktározás során fellépő betegség már a fán kialakul.

Okai lehetnek: a kálium(mész)-hiány, vagy a kálium-magnézium egyensúlyának megbomlása, az erőteljesebb fanyesés miatt a nagyra nőtt gyümölcsök, a nagy adagú nitrogéntrágyázás, az elégtelen vagy megzavart vízellátás, a hőmérséklet változékonysága, a gyümölcs korai leszedése, a nagyra nőtt gyümölcsök laza szövetállománya stb.

A megelőző védekezés a célravezető, a talaj humuszéletének helyreállítása, növelése. Először meg kell állapítani, vagy be kell vizsgáltatni a talajunk összetételét. Három eset lehetséges: semleges, közömbös az a talaj, amelynek a pH értéke 7. Ha ennél alacsonyabb az érték, akkor a talajunk savas, ha magasabb, akkor lúgos. Lakmuszpapírral – egy, a harmincas években elterjedt módszer szerint – hozzávetőlegesen magunk is meg tudjuk határozni az összetételt. A talaj két különböző helyéről vett két evőkanálnyi földet egy tányérra tesszük, konyhasóval megszórjuk, esővízzel jól összekeverjük és az oldatba kék lakmuszpapírt teszünk. Ha a lakmuszpapír azonnal elvörösödik, akkor a talaj erősen savanyú, ha csak néhány perc múlva következik be vöröses elszíneződés, akkor a talaj gyengén savanyú. Ha viszont a papír kék színét nem veszíti el, akkor a talajunk semleges, közömbös. Ha eleink azt akarták megállapítani, hogy a talajukban van-e még szénsavas mész, akkor két kanál földet csészébe tettek, esővízzel jól megnedvesítették, és hígított sósavval vagy igen erős ecettel leöntötték. Az erős pezsgés jelentette, hogy a talajban sok volt a mész. A pezsgés ereje szerint ítélték meg a mésztartalmat. A mészben szegény talaj vizsgálatánál alig, vagy nem is volt pezsgés. Ezek a házilagos vizsgálatok fontos tájékoztató eredményt hoztak.

Én minden bevizsgálás nélkül azt megállapítom, hogy a talajom, ahol az almafáim vannak, savas összetételű, mert a talajszerkezet tömött, tehát mészhiányos. Ezt a talajt, hogy morzsás legyen, meszezni kell. Erre viszont bőségesen állnak rendelkezésre jobbnál jobb mésztartalmú biokészítmények, pl. Meliorit, Zeolit, Alginit, mészpor, Paralux stb. A stabil humusztartalom biztosítására a kiskerttulajdonosok készítsenek komposztot, mert a talajból mindig annyi makro- vagy mikroelem hiányzik, amennyit a növény a vegetációs folyamat során kivesz a talajból és kiad magából. A fentieken kívül még nagyon sok szerves és ásványi anyagot tartalmazó lombtrágya vagy humusztrágya van forgalomban, melyeket a Biokontroll Kht. is javasol.

Ezek tételes felsorolására itt most nincs lehetőség, ezért elhatároztam, hogy 2002-ben is megjelentetjük a sok újdonságot tartalmazó „Kertészkedés méreg nélkül” c. könyvem III. átdolgozott kiadását. Többek között itt ismertetem a már véglegesen kidolgozott körtelevél-bolha és a levéltetvek, valamint a meggy-moníliafertőzés elleni új módszereket és permetszereket.

Nekem is volt a Húsvéti rozmaring fámon „taplófoltosság”, és jó, hogy volt, mert így részletesen foglalkoztam a kérdéssel. Mivel túlságosan tömör és repedezett volt a talajom, így azt a következtetést vontam le, hogy mészhiány ellen Melioritot vagy mészport dolgozok be rotációs kapával a talajba és szárazság idején elárasztva öntözöm a fák alját. Komplex humusznövelőként a saját készítésű komposztot és Aliginitet használom. Ne feledkezzünk meg a jó és féregmentes istállótrágyáról sem, mert ez a legtökéletesebb komplex humuszpótló.

Szabó László
Csongrád, Tavasz u. 15.
Tel: 63/484-290

Vissza