Emésztő gondjaink... a szennyvízkezelés ügyében

A közeljövőben számos magyarországi falu, szórt település, tanya és üdülőkörzet lakossága egy a jövőt meghatározó döntés elé kerül: hogyan fogják a szennyvizet kezelni?

Az előre látható költségek nagysága miatt a jó családapa gondosságával kell eljárnunk. A jelen pillanatban két megoldás kínálkozik:

• a szennyvízcsatorna hálózat kiépítése, vagy
• az ún. „integrált szennyvízkezelés” a legújabb műszaki megoldásokkal.

A fő alapelv a leghatékonyabb környezetvédelem a lehető legolcsóbban. Ehhez járul még az európai víztörvények tiszteletben tartása.

Nézzük először a költségeket! (A cikket 2002 tavaszán írták, azóta sajnos még emelkedhettek is. A szerk.) Vegyünk egy dél-alföldi város melletti többezer lélekszámú falut, például a Szeged melletti Szőreget. Az eddig javasolt tervek szerint, a beruházások 50%-át Uniós alapokból fedezik, 40%-át a Magyar Állam állja, míg a lakosság közvetlenül 10%-ot fizet. Ez a 10% Szőreg esetében lakóházanként 120 e Ft-ot tenne ki.

Ebből az következik, hogy egy családi ház bekötése a kollektív szennyvízkezelési hálózatba 1,2 M Ft-ba kerülne. Ehhez jön még a víztisztító állomás építésére szánt összeg. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a berendezések karbantartási és működési költségeit sem.

Jó ezeket a költségeket a Nyugat-Európai gyakorlattal összevetni. Pl. Belgiumban az Ardennek-i hegyekben a csatornázás többe kerül mint sík vidéken, különösen az átemelő szivattyú telepek miatt. Mégis 2000-ben a belga kormány a kollektív víztisztítási befektetéseket (csatorna + víztisztító állomás) 240 e Ft-nak megfelelő összegre korlátozta személyenként. Az árajánlatok ezt az összeget nem haladhatják meg. A fent írt összegnél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a munkálatok elvégzéséhez szükséges munkaerő Belgiumban ötször drágább, mint Magyarországon.

A szennyvízcsatornák megépítését a 271/91-es európai törvény harmadik paragrafusában lefektetett határidők alapján javasolják Szőregen, 2005-re.

A lakóházanként 120 e Ft kifizetése után, számítani kell a csatornadíjra, ami Európában évi 18-25 e Ft. A szennyvízkezelési költségeket Európában - adó formájában - a városi víz árába beleszámítják. Ez további 150-250 Ft terhelést jelent köbméterenként.

Ezek a költségek Európában az önkormányzatok által nem csatornázhatónak kinevezett körzetek lakóit nem terhelik. Ezekben a körzetekben az egyéni vízkezelő berendezések elhelyezéséhez az állam házanként 360-720 e Ft-nak megfelelő támogatást térít vissza a megvalósított költségekből. Ez az összeg a befektetések nagyobb részét fedezi. Ezek után nincs csatornadíj, hanem az a gyakorlat, hogy a városi víz árába beleszámított víztisztítási adót az állam visszafizeti.

Az egyéni víztisztítás, azon kívül, hogy a környezetet hatásosabban védi, még az államnak is kevesebbe kerül, mint a kollektív víztisztítás. A 271/91-es törvény új értelmezése alapján Belgiumban 2000-ben a csatornázandó körzeteket jelentősen lecsökkentették, ami az államnak és a lakosságnak több száz milliárd Ft-nak megfelelő tehercsökkenéséhez vezetett.

Az új törvény értelmezése alapján indult el Európa szerte az ún. integrált szennyvízkezelés. Ami nem más, mint a probléma újabb szemlélete. Eredménye: hatásosabb környezetvédelem, és mindez olcsóbban.

Az integrált szennyvízkezelés a következő alapelvekre épül:

1. Az alkalmazott műszaki megoldás ökomérlege fontosabb, mint a víztisztítási teljesítmény.
2. A tisztított víz csak akkor önthető közvetlenül folyóba ha az műszakilag elkerülhetetlen, ui. a növényzet és a talaj víztisztítási készségét maximálisan ki kell használni.
3. A műszakilag egyszerű és energiát nem fogyasztó berendezéseket kell előnyben részesíteni.

Az új értelmezés szerint egy olyan településen, mint Szőreg, Európában már nem javasolják a szennyvíz-csatornahálózat kiépítését, hanem az érdekelt önkormányzat a települést teljes egészében nem csatornázható körzetnek minősítené.

Itt egy fontos megjegyzést kell tenni. A nem csatornázható körzetekben hosszú távon a csatornahálózat kiépíthető, de kizárólagosan az esővíz elvezetésére. Az ilyen nem vízhatlan csatornák sokkal olcsóbbak, de beléjük háztartási szennyvíz nem vezethető. Európában, ahol csak lehet, elkerülik az ún. egységes csatornarendszer építését, amelyben összekeverik a szennyvizet és az esővizet.

Az integrált szennyvízkezelési szemlélet minden esetben a legmegfelelőbb és a legolcsóbb műszaki megoldást alkalmazza. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagy városközpontokon kívül a kollektív szennyvízkezelés nem védi kielégítően a környezetet, ezzel szemben ez határozottan a legdrágább megoldások egyike.

A legújabb decentralizált technikák minden háztartás esetében testreszabottak lehetnek, tehát sok esetben igen olcsó, és nagyon hatásos környezetvédelmet biztosítanak.

Két alapvető elem jellemzi ezeket a berendezéseket:

• a fekete (fekális) és szürke (szappanos) vizek külön kezelése, valamint
• a gyökértér és a talaj víztisztító tulajdonságainak maximális kihasználása.

Azok a belga és francia családok, akik az egyedi vízkezelést alkalmazzák már évek óta, a kertjeikben a föld alatti rendszerben tisztított vizet öntözésre, illetve külső tisztogatásra (kocsi, folyosómosás) használják fel. Más családok a tisztított szennyvízzel néhány négyzetméteres tavirózsás díszmedencét tartanak fenn. Ezekben a medencékben díszhalak is élnek. Ezek a berendezések műszakilag annyira egyszerűek, hogy bármelyik öntevékeny lakos sajátkezűleg elkészítheti őket igen alacsony költségekkel.

Még egy lényeges adat. A nem csatornázható körzetek víztisztításának elvégzésére az európai törvény 2009-es határidőt ír elő. Tehát több idő áll rendelkezésre, mint a csatornázandó körzetekben.

DR. ORSZÁGH JÓZSEF
egyetemi tanár
Wallónia Vízügyi Bizottságának Igazgatósági tagja
Belgium

Vissza