A fajtakijelölés és szaporítás folyamata

A történelmi és tájfajták megőrzésének, nemesítési, kertészeti és természetvédelmi hasznosításának döntő mozzanata a felkutatás és a kijelölés, majd a szaporítás, aminek együtt az egyes lépéseit, elemeit a következőkben vesszük sorba.

• A termesztési körzet történelmi-gazdasági-néprajzi megismerése, a fontosabb természetföldrajzi, klimatológiai és talajtani jellemzők összegyűjtése.
• Fajtákra, változatokra vonatkozó adatgyűjtés – elsősorban kikérdezések (tulajdonosoké, kofáké, helytörténészeké), esetleg levéltári források alapján. A települési kertészek, régi kertészdinasztiák leszármazottai, jegyzők, kertbarát körök, biokertészek, honismereti kutatók, egyházi személyek bevonása a feltáró munkába.
• Nagy helyismerettel rendelkező személyekre hagyatkozva, vagy azok kíséretében a hitelesnek tekinthető fajták, változatok és kuriózumok, azaz egyedek megtekintése, pomológiai értékelése, s a célszerű szaporítási módszer kiválasztása.
• A gyümölcsfák és cserjék (megállapítható) tulajdonosainak tűrési kötelezettségét biztosító okmány készítése a génbank céljainak érdekében.
• A területbejárások a következőkre terjedhetnek ki: települési házikertek, közös használatú kertek, zártkertek, volt csereföldek (bármilyen hasznosítású is jelenleg), állami gazdaságok és szövetkezetek egykori gyümölcsösei, kutatóintézeti vagy tangazdasági fajtagyűjtemények, plébániakertek, temetők, szőlőhegyek és szőlőskertek fajtái és köztesként a gyümölcsfajtái, szórványok, szőlőterületek és gyümölcsösök birtokhatárai (garád, fasor, szoliter), rétek-legelők pihenő, hűsölő és itatóhelyei, szántóföldi hagyásfák, országutak és dűlők fasorai, facsoportjai, fái és cserjései, ártéri gyümölcsösök, tanyabokrok környezete, régészeti lelőhelyek gyümölcsfáinak utódai, így sarjak, magoncok, ill. sarj- és magfák (tényleges és lehetséges területek újulatokat produkálnak), utcai fasorok, botanikus kertek, közép-felsőfokú agrároktatási intézmények gyümölcsfajta-gyűjteményei, végül a természetes vegetáció spontán és szubspontán gyümölcstermő egyedei.
• A kijelölt fákról, cserjékről a megfelelő növényrész megszedése, a szaporítási mód megválasztása úgy, hogy a történelmi és tájfajták 4 vagy 5 faja, illetve 8 vagy 10 bokra eltelepíthető legyen.
• A génbank törzsültetvényének számára alanynövények beszerzése, s faiskolai eltelepítése (mélyebben gyökerező generatív alanyok előnyösebbek), továbbá sarjak, bujtványok és dugványok ültetése.
• Lehetőség szerint sajátgyökerű törzsanyagot célszerű előállítani, mivel az ilyen fák és cserjék sokkal egészségesebbek és lényegesen tovább élnek.
• Vegetatív (gyökeres) alanyok beszerzése vagy helyben előállítása bujtással, dugványozással és indokolt esetben a téli közbeoltás előkészítése (mint a szőlő esetében).
• A karantén és más veszélyes kórokozók, kártevők ellen érvényes jogszabályok érvényesítése, e tekintetben az illetékes megyei Növény- és Talajvédelmi Állomások információs és szakmai rendszerére lehetséges támaszkodni.
• Természetes koronaforma választása, ami által célszerűen csökkenthető a gyümölcsfák és bokrok metszésigénye.
• A körzeti törzsültetvényekben a történelmi és tájfajták ismételten (országos összevetésben) csak korlátozott formában (pl. 3-4 helyen) szerepeljenek.
• A génbank ültetvények 8-10 hektárban maximálhatók, amelyeknek a talajművelése és főként a hagyományos kiskerti növényvédelmi munkálatai szigorú rendszert követnek, vagyis költségkímélők.
• A működő törzsültetvények publicitásának megteremtése a (kertészeti, kulturális és természetvédelmi) szaklapokban, országos és regionális rádiókban és tévékben. Ezenkívül színvonalas kiadványok készítése magyar, angol, francia, német, orosz és spanyol nyelven, valamint a történelmi ország utódállamainak a nemzeti nyelvén (cseh, horvát, román, szerb, szlovén és ukrán), főként további történelmi fajtáinak felkutatása érdekében tehető kezdeményezések céljából.
• Reális számítások szerint 8-10 millió Ft-ból az egyes ültetvények létrehozhatók, annak indításához az összeg fele is elegendő az előzőekben megjelölt források felhasználásával. Amennyiben a tevékenységet állami feladatnak minősíthetik, az agrártermékek meghatározott körének az ÁFÁ-ja, továbbá (vagy) a környezetvédelmi termékdíjak, esetleg bírságok meghatározott részéből is származhatna a Nemzeti Génbank Kert beruházási költsége.
• A génbank ültetvényhez kapcsolódó járulékos építmények megvalósítása, a telepítési évek után folyamatosan (porta és bolt, szertár, szaporító helyiség, borospince, tároló helyiség, aszalóház, kemence, üstház), de az ültetvények kerítésének költségei az alapberuházás részének tekinthető.
• Végezetül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium olyan rendeletet alkothatna, amelynek lényege: a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek területén vagy azok perifériájának puffer zónáiban csak a jegyzékekben szereplő történelmi és tájfajták telepíthetők, s azokat, de bármiféle más fajták is kizárólag ökológiai (organikus) szemléletnek megfelelően termeszthetők. A meglévő kertészeti-szőlészeti-gyümölcstermesztési tevékenységet a tanulmány szellemének megfelelő jogszabályi irányelvekkel egyezően lehetne folytatni. Ezzel a térségi fejlesztési programok, vagy pl. az ártéri területek ökológiai szemléletű hasznosítása, illetve a természetvédelmi területek közé ékelődött parlagföldek is a tájrehabilitáció eszközeivé, s nem gátjává válhatnának.
• A Nemzeti Biodiverzitás és a megújuló Génbank Program társadalmi hatása sem csekély: javítható a foglalkoztatás, a lepusztult térségek szakmailag helyes, nemzetgazdasági szempontból előnyös szempontokat, mintákat kapnak, s az ültetvények fenntartásában pedig a vidéken élő emberek szakismerete és természetszeretete maximálisan értékteremtővé válik.
• A tájrehabilitáció, a természeti kincset jelentő történelmi és tájfajták megőrzése, s általuk a biodiverzitás stabilitása jobban megteremthető – és reményeink szerint az növelhető is, vagyis az ország környezeti állapota és az emberek egészségi állapota javul. A kulturális értékeink ezen élő s elfelejtett emlékeinek a dokumentálása és propagálása méltó lehetőség a magyar állam, a Magyar Királyság millenniumának megőrzéséhez.

– SURÁNYI –

Vissza