Kímélő és energiatakarékos talajművelés (2.)

Az írás első fele idei 2. számunkban jelent meg, kézirattorlódás miatt azonban csak most tudjuk zárni. Akkor a szántásos csökkentett és középmély lazításra alapozott rendszereket mutattuk be. (A szerk.)

Tárcsás rendszer

A tárcsás rendszerben az alapgép sekélyen porhanyító, jó keverő és száraprító hatása előnyösen használható ki. Ugyanakkor ismételt használatakor a száraz talaj porosodik, és a nyirkos talaj a tárcsázás mélysége alatt tömörödik. Ezért az ökológiai rendszerekben gyakori alkalmazása inkább kerülendő.

A tárcsás rendszer nyár végi, őszi vetésű, ill. tápanyag-visszatartó növények alá, aprítandó tarlómaradványokat hagyó elővetemények után alkalmazható. A sekély (?10 cm) tarlóhántás és a kissé mélyebb ápolás a nyáron betakarított elővetemények után hasznos. A tárcsáról nem hiányozhat az elmunkáló elem. A 3. menet alkalmazása a porosítás veszélye miatt megfontolandó. Előnyös, ha a magágykészítés és vetés, vagy a vetés és felszínformázás egy menetben történik.

A tárcsás rendszer előnyét a menetszám- idő-, energia- és költség csökkenés, valamint a kisebb tarlómaradvány érzékenység nyújtja. Nem tanácsos az alkalmazása a nedves, valamint 16-20 cm alatt tömörödött talajon, továbbá ott, ahol korábban már elporosították a talaj szerkezetét. Az ökológiai rendszerekben a tárcsázás alapművelésre, valamint tarlóhántásra alkalmazandó. Elmunkálásra a talajszerkezet óhatatlan károsítása miatt kevésbé ajánlatos.

Kombinált művelés és vetés

A növény igényének és a termőhelyi körülményeknek megfelelő mélységben kíméletesen bolygatott talajba történő vetés célszerűen kialakított géppel. A kis menetszám révén a korábban javított talajállapot fenntartásának előnyével alkalmazható.

A kombinált művelés és vetés elsősorban az őszi, vagy tavaszi kalászos gabonák, valamint tápanyag-visszatartó növények termesztésében vált be. A gépkombináció alapművelő-eleme kultivátor, ásóborona, talajmaró, vagy forgóborona lehet.

Őszi gabonák alá (korai betakarítású elővetemény után) kultivátorral sekélyen hántott és kissé mélyebben ápolt tarlón végezhető az egy menetes művelés és vetés. A későn lekerülő elővetemény után általában a szárzúzást követően alkalmazható. A szárzúzásra ősszel kerüljön sor akkor is, ha tavaszi gabona kerül vetésre. A tápanyag-visszatartó növény művelése és egy menetes vetése a nyáron betakarított elővetemény aratása után, a tarló kiszáradása előtt végzendő el.

A művelés és vetés egy menetes módja előnyeit a nedvesség-veszteség mérséklése, a menetszám-, idő-, energia-, költségcsökkentés, a talajszerkezet kímélése nyújtják. Korlátozó tényező lehet a nedves talaj, valamint a 20 cm alatti rétegek tömörsége (ekkor a lazítós kombináció alkalmazandó).

A bakhátas művelés és vetés

A bakhát olyan állandó sor- és sorköz formáció létrehozása lejtős termőhelyen talajvédelmi és termesztési céllal, amelyben a vetősor az év legnagyobb részében legalább 12-22 cm-rel magasabb a sorköznél. Bakhátba vetés – sajátos magágy változat – megemelt sorközbe speciális vetőgéppel vetés.

A bakhátas termesztés elsősorban széles sorközű szántóföldi (takarmány, energianövény) és kertészeti (ha a bakhát a minőségi termelés, vagy a rendszeres, barázdás öntözés előfeltétele) növények termesztési rendszerében kis táblákon alkalmazható. Felszántott talajon 10-20 cm magas bakhátakat alakítanak ki, és a vetés (vagy ültetés) ezekbe történik. Tenyészidőben a bakhátak magasíthatók, amely egyben mechanikai gyomkorlátozás is.

Állandó bakhát alkalmazásakor a betakarításkor zúzott tarlómaradványok a bakhátak közötti mélyedésbe kerülnek, ahol a tenyészidőben vízmegtartó és taposási kár felfogó funkciót töltenek be. Előnyös a vízelfolyás megakadályozása, a taposási károk csökkentése, a sajátos vetőágy korai felmelegedése és tartósan morzsás szerkezete. Korlátot jelenthet a gépigény (bakhátképző, bakhátmagasító és töltögető kultivátor, bakhátbavető gép), ugyanakkor erre a célra hagyományos eszközök is átalakíthatók.

A bakhátak hosszabb ideig fenntarthatók, ha a rendszeres magasításról gondoskodnak, ugyanakkor évente kialakíthatók. Az elgyomosodás megelőzése, vagy a bakháttetők morzsás talajának károsodása (sok csapadék kora tavasszal) esetén a bakhátak 2-4 évenként felújítandók.

Sávos művelés és vetés

Sávos műveléskor talajbolygatás a felület egyharmadán, vetés előtt történik. A sávosan művelő elem – a növény igényétől is függően – lehet lazító, kultivátor, vagy talajmaró.

Sávos művelés bármely betakarítási idejű növény után, széles sorközű szántóföldi és kertészeti növények termesztési rendszerében alkalmazható, ahol a terület nincs elgyomosodva. Védelemre szoruló területeken energianövény, vagy gyógynövények termesztésére is számításba vehető, továbbá olyan biokertészetekben, ahol a termesztés feltételeit a talaj részleges bolygatása, a tarlómaradványokkal való sávos fedettsége javítja (elfolyás/elhordás, nedvesség veszteség csökkenés), és a gazdálkodás magas színvonalú.

A tarlómaradványokat a betakarítással egy menetben célszerű aprítani (a tarlón szétterült maradványok a nedvesség veszteség csökkentésében hatásosak). A sávos művelés és vetés és a bolygatott talajsáv lezárása egy menetben történik erre a célra szerkesztett géppel.

A sávos rendszer előnyét a vetősorok között bolygatatlan talaj, valamint a sorok közé tolt tarlómaradványok – esetleg egyéb takaró anyagok – védő hatása nyújtja. Alkalmazási korlátként veendő figyelembe a felszínhez közeli tömör záróréteg jelenléte (sávos talajlazítással enyhíthető), valamint az évelő gyomok nagy borítottsága. Az ilyen módszer bevezetése előtti években rendszeres mechanikai gyomirtás kívánatos. Különlegesnek minősülhet maga a sávos művelő-vetőgép, de az ilyen technológia elsajátítása is.

Kímélő, takarékos, fenntartó művelés

Kímélő művelés akkor valósul meg, ha a növény igényének teljesítése során újabb kárt nem szenved, vagy javul a talaj fizikai és biológiai állapota. Ebben a folyamatban a technikát sem lebecsülni, sem túlbecsülni nem szabad. Szakértelemmel, odafigyeléssel egyszerűbb gépekkel is végezhető kímélő művelés, de azokkal, amelyeknek a művelőeleme, vagy a járószerkezete kímélő művelésre szerkesztett, kétségtelenül könnyebb. A biológiai szemléletű művelés megvalósulásához fontos lépés volt a talajt kíméletesen lazító és porhanyító eszközök, a felszínen mulcsot hagyó, a talaj nedvességtartalmához alkalmazkodó művelő elemek és gépkombinációk kifejlesztése.

A lehetőség, hogy a növénytermesztés eredményessége nem a művelés mélységétől és a beavatkozások számától függ, okszerűen használható ki a ráfordítások csökkentésében. Takarékos művelés esetén a termesztendő növény igényének megfelelő talajállapot a termőhely körülményeihez szabott lehető legkevesebb eljárással és menettel teljesül. A takarékos és a kímélő (kedvező biológiai hatású) művelés egyidejűleg valósulhat meg, mivel a megkímélt állapotú talajon kevesebb energiával és környezeti kárral alakítható ki a növények számára is kedvező talajállapot. Végső soron a talajvédelem és a növénytermesztés igényei közötti harmóniaműveléssel alakítható ki, és tartható fenn olyan takarékos és kímélő módszerekkel, amelyek hosszabb időszak alatt sem növelik a gazdálkodás kockázatát.

DR. BIRKÁS MÁRTA
Szent István Egyetem, Gödöllő

Vissza