Örültem az ökogépeknek!

2001-ben kapcsolódtam be a szántóföldi biotermesztésbe, és 68 ha területtel pályáztam az ökológiai gazdálkodási célprogramba. 2001 áprilisától kísértem figyelemmel a Biokultúra újságban megjelent írásokat és hiányoltam, hogy a szántóföldi növénytermesztés „bio” gépei és technológiája nem jelent meg a lap hasábjain.

Most, a március-áprilisi számban örömmel láttam, hogy a témához közelálló szakmabeliek szinte megtöltötték a lapot. Én jelenleg még csak lucerna- és legelő területeken gazdálkodom, de már itt is gondot jelent a biogazdálkodás előírásainak betartása. Évek óta rendkívüli az arankafertőzés veszélye és a pocokinvázió.

A szántóföldi biogazdálkodásnál – főleg kötött, gyengébb minőségű, aszattal és egyéb gyomokkal fertőzött talajokon – a gyomirtás jelenti a legnagyobb gondot. Hisz az agyonkezelt német talajokon, ahol már gyomnövényeket alig lehet látni, mégis „bedobták” a kapazin helyett a Biokultúrában közölt gépi-kézi gyomlálási technológiát.

A háború előtt, a 30-as években a csávázáson kívül szinte az egész országban, de Európában is biotermesztést folytattak, mert nem volt gyomirtószer. Grábner Emil, 1935-ben kiadott Szántóföldi növénytermesztés c. könyvében pl. részletesen foglalkozik a veszedelmes aszat irtási technológiával, a vadrepce repcefésűvel történő megsemmisítésével stb. Ekkor még gyomirtásra a vasgálic és a hígított kénsav állt rendelkezésre. A technológia szerint ezek az anyagok a búzában nem tesznek kárt, mert a búza leveléről leperegnek, a gyomok leveleit pedig leperzselik. Az arankairtásban is jó eredményt értek el a kénsavoldatos kezeléssel.

Most azonban elsősorban a talajműveléssel, azon belül is a szántással kívánok foglalkozni.

A szántóföldi biotermesztésnél alkalmazott és használt technológiát kedvező és hasznos lenne a nem biotermesztésben is alkalmazni. Az biztos, hogy a biotermesztésben a főszempont a kultúrnövénynek megadni mindent, hogy erőteljesen fejlődjön, és legnagyobb mértékben elnyomja a gyomnövényeket. De mi van ott, és akkor, amikor a víz van minimumban és nem lehet öntözni, vagy ha lehetne ugyan, de nem térül meg. Ebben az esetben egy megoldás van, a csapadékot kell tárolni a talajban. Ennek egyik lehetősége a talajlazítással kombinált talajművelés, de sajnos sok esetben ez nem helyettesíti a szántást.

Azt tudjuk, hogy a szántás szükséges rossz, energiaigényes művelet, de vannak esetek és körülmények, amikor más talajművelési eljárás nem alkalmazható. Ha már szántunk, akkor pedig jól és jó, szakszerűen beállított ekével szántsunk, és ami az ekéhez csatlakoztatható – elmunkáló, lazító tüskék – azt vegyük meg, és okszerűen használjuk. A Biohungaricum és a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ KHT is kiemeli az eke, ill. a szántás jelentőségét, elsősorban a csapadék megfogás és a fagy porhanyító munkája érdekében. Ebben az esetben azt kell, ill. lehet vizsgálni, hogy mi az olcsóbb, az öntözés vagy a mélyebb rétegekben a csapadékvíz tárolása. Adódik a kérdés, hogy milyen mélyen szántsunk? Ez a csapadéktól és a klímától, ill. az éves középhőmérséklettől függ.

 

Csapadékfaktor
Szántási mélység cm-ben
150-141
17
140-131
18
130-121
19
120-111
20
110-101
21
100-91
23
90-81
25
80-71
27
70-61
30
60-51
35
50-46
40
45-41
45

Táblázat a szántásmélység kiválasztáshoz

A Langscher csapadékfaktor szerint Magyarország aszályosabb területein 40-50 cm mélyen kellene szántani. (A csapadékfaktor az éves csapadék és az éves középhőmérséklet hányadosa. A barázdamélység Stuttgart Hohenheimben 27 és Bolonyában 45 cm.)

Mi, Jászkiséren 2002. augusztus 18-án szervezzük meg immár az ötödik országos szántóverseny területi döntőjét, ahol ágy- és váltvafogató ekékkel indulnak a szántómesterek a minőségi szántás vetélkedőjében. Az elmúlt évben már 25 cég mutatta be műszaki termékeit és gyakorlati talajművelési bemutatókat is tartottunk az egyéb szakmai programok mellett. Az idén szeretném, ill. szeretnénk, ha a főleg szántóföldi bionövénytermesztésben használható eszközöket csokorba gyűjtve a gyakorlatban is be tudnánk mutatni, és egy, ezzel a témával kapcsolatos előadássorozatot, tapasztalatcsere programot be tudnánk iktatni a kétnapos programunkba. Ehhez kérem a Biokultúra szerkesztőségének, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. a biogazdálkodók, gyártók, forgalmazók közreműködését. (Jelentkezés a szerzőnél augusztus 1-ig: 5137 Jászkisér, AGROSZÖV, Kossuth u. 7. Tel/fax: 06-57/450-225, 06-60/315-587, 06-57/450-304.)

TÁNCZOS FERENC
Jászkisér

Vissza
Design: Mihalec Hedvig 2006.