Rezisztens málnafajták

A hazánkban termesztett bogyósgyümölcsűeknek számos kártevője és kórokozója van, amelyek gyengítik a növény kondícióját, veszélyeztetik a termés biztonságát. A hagyományos művelésben a károk megelőzése, elhárítása érdekében rendszeres vegyszeres védekezésre van szükség.

A növényvédő szerek alkalmazása azonban szükséges rossznak tekinthető, hiszen a kártevők mellett számos hasznos rovart is elpusztít, szennyezi a környezetet és ráadásul egyre többe kerül. A kémiai védekezés lehetséges minimumra csökkentésére, esetleg teljes kiküszöbölésére jó lehetőséget nyújtanak a rezisztens fajták, illetve a növények ellenálló képességét növelő, a fertőzés lehetőségét csökkentő fitotechnikai módszerek. Mindez egyben a biotermelés irányába is mutató folyamat.

A kórokozókkal és kártevőkkel szemben ellenálló fajták előállításában a málnanemesítők is jelentős eredményeket értek el világszerte, amelyekről rövid áttekintést készítettünk. A téma szerteágazó volta miatt nem törekedhettünk a teljességre.

Meg kell jegyezni azonban, hogy az ismertetett eredmények a jelenlegi állapotot tükrözik. Amikor új rezisztens fajta kerül a termesztési gyakorlatba a kórokozó populáció rassz-összetételében is változás következik be, ami új agresszívebb rasszok kialakulásához vezet. Ez az egyik oka annak, hogy több, korábban rezisztens fajta ma már a fogékonyak közé sorolható. A rezisztenciát megtörő rasszok kialakulásához és felszaporadásához időre van szükség, ezt a rövidebb-hosszabb időtartamot lehet kihasználni a korszerű integrált növényvédelemben, illetve a rezisztencia-nemesítésben, felkészülve az újabb rasszok meghatározására, rezisztens alapanyagok felkutatására. A másik ok viszont épp a mostani termesztéstechnikában, s főleg a növényvédelmemmel összefüggésben a kulturnövények tulajdonságainak megváltozása – a fogékonyság irányába.

A málna termesztésében a legnagyobb kárt a vesszőpusztulás néven ismert jelenség okozza, amely több tényező együttes hatásának az eredménye. A vesszőpusztulás végső oka majdnem mindig a szártörő gomba (Leptosphaeria coniothyrium) kártétele, amely a vessző tövénél keletkezett sebeken keresztül behatol a fa részbe és annak részleges, vagy teljes elhalását okozza. A fenti gomba sebparazita, csak a mechanikai sérüléseken, de legtöbb esetben a vesszőszúnyog (Resseliella theobaldi) lárvái által okozott kéregsérüléseken keresztül hatol a vessző belső szöveteibe. A vesszőszúnyog viszont csak a természetes kéregrepedésekbe tudja lerakni a tojásait. Ez az egymásra épülő folyamat tehát a természetes kéregrepedésekkel kezdődik. Ha találunk olyan fajtát, amelynek a kérge nem hajlamos a felrepedésre, vagy csak késő ősszel, a harmadik vesszőszúnyog generáció rajzása után reped fel, akkor nem alakul ki ez a veszélyes fertőzés. A fajták között a kéregrepedési hajlamban jelentős különbségek találhatók. Korán és sok kéregrepedés képződik az ismertebb fajták közül az alábbiakban: Malling promise, Malling delight, Glen Clova, Glen Moy, Comox, Rumiloba stb. Viszonylag kevés a kéregrepedés a Glen Isla, Canby, Fertődi zamatos fajtákon. A hazánkban is termesztett Malling exploit fajta inkább az előző csoporthoz áll közelebb.

Amennyiben egyéb okok (minőség, gyümölcsnagyság stb.) miatt fogékony fajtát akarunk termeszteni, úgy két lehetőség van előttünk: 1. a vesszőszúnyog és a szártépő gomba elleni kémiai védekezés, 2. a kéregrepedést megakadályozó, vagy késleltető termesztéstechnikai eljárás.

Kémiai védekezéssel – számos kísérlet adatai alapján – a vesszőszúnyog fertőzés lényegesen nem csökkenthető. A legveszedelmesebb 2. nemzedék rajzása az érési időszakra esik, amikor 2-3 naponként kell szedni a málnát. Marad a második lehetőség, amely azon a megfigyelésen alapul, hogy az első sarjakból fejlődő vastag vesszők kérge reped fel legkorábban, ezért ezeknél a legnagyobb az esély a fertőzésre és a nyomában fellépő vesszőpusztulásra. A vesszők növekedését, a kéreg felrepedését jelentősen késleltethetjük, ha az első sarjakat eltávolítjuk, amikor azok még nem haladták meg a 15-20 cm-es magasságot. Ebben az időpontban még kellő számú új, egészséges sarj fejlődhet. A módszer korlátja: gyenge növekedésű, öntözés nélküli ültetvényben nem alkalmazható!

A vesszőpusztulás nagyon látványos, de kevésbé fontos résztvevői a gyengültségi parazita gombák (Botrytis cinerea, Didymella applanata), amelyek az elsűrűsödött ültetvényben a pusztuló leveleken keresztül hatolnak be a sarj kéregszöveteibe, de a mélyebb szöveteket nem támadják meg, ezért nem okoznak vesszőpusztulást. A fertőzött rügyek azonban késve és gyengébben hajtanak ki. A szürkepenész fontosabb szerepet játszik a gyümölcsrothadásban, különösen csapadékos időjárás esetén. Kémiai növényvédelemmel a kár csökkenthető, de védekezés hatékonyságát rontja, hogy már kialakultak a benomillal és kaptánnal szemben rezisztens törzsek.

A rezisztenciamentesítés eredményeként sikerült a vesszőfoltossággal szemben rezisztens, vagy csak kissé fogékony fajtákat előállítani. Nagyon fogékony a Malling promise, Malling exploit, kevésbé fogékony a Fertődi zamatos, Willamette, Canby, Chief stb. A gyümölcsrothadásra kevésbé hajlamosak a kemény bogyójú fajták, amelyeknél a gyümölcs túlérése, „megpuhulása” lassabban megy végbe. Hazánkban a legkevésbé fogékonynak a Fertődi zamatos fajta bizonyult. A rezisztencia-nemesítésben jelentős áttörés a kelet-ázsiai vad málnafajokban felfedezett erős rezisztencia génektől várható. Ilyen irányú nemesítői munka a Fertődi Kutató Kht.-ban is folyamatban van.

A málna Európa-szerte elterjedt betegsége a lisztharmat (Sphaerotheca macularis), ami nemcsak a leveleket, hanem a gyümölcsöt is megtámadja. Erősen fogékony a Glen Clova és a Latham fajta. Szerencsére a hazánkban termesztett fajták rezisztensek a lisztharmattal szemben, ezért a fertőzés csak a gyűjteményekben fordul elő.

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb málnabetegsége a gyökérrothadás, amelyet a Phytophtora fragariae (szamóca gyökérrothadás) málnára specializálódott változata (v. rubi) okozza. Fertőzött talajokban az ültetvény teljes pusztulását idézheti elő. A nyugat-európai országokban a betegség már jelen van, hazai megjelenése is várható. A gomba ellen jelenleg nincs megbízható kémiai módszer. Külföldön már több rezisztens fajtát vontak be a termesztésbe. A telepítés előtti talajfertőtlenítés csak 1-2 évig biztosít hatásos védelmet, ezért a védekezés az egészséges szaporítóanyag ültetésére, illetve rezisztens fajták alkalmazására korlátozódik. Sajnos a hazánkban termesztett fajták közül a Malling exploit, Willamette, Canby erősen fogékonyak.

A málnaültetvényekben nagy kárt okozhatnak a vírusos betegségek, amelyek következtében idő előtt leromlanak, vagy kipusztulnak az ültetvények. A vírussal fertőzött ültetvények meggyógyítására nincs lehetőség, ezért a fertőzés kialakulását kell megelőzni vírusmentes szaporítóanyag ültetésével. Az egészséges növények fertőződését szigorú növényegészségügyi szabályokkal lehet korlátozni (talajfertőtlenítés, izolációs távolság stb.). Legmegbízhatóbb megoldást ebben az esetben is a rezisztens fajták telepítése jelenti. Előállításukra két lehetőség adódik: 1. a vírust terjesztő vektorokkal, főleg a levéltetvekkel szembeni rezisztencia kialakítása; 2. magával a vírussal szemben rezisztens fajta előállítása.

A levéltetűvel szemben rezisztens fajták előállítása számos új problémát vetett fel. Kiderült, hogy a málnamozaik csoportba tartozó vírusokat terjesztő nagy málnalevél-tetűnek (Amphorphora idae) több törzse van, amelyekre különböző mértékben fogékonyak a málnafajták. A kezdeti részeredmények után – amelynél még csak 1-2 törzzsel szemben sikerült rezisztenciát kialakítani – ma már vannak fajták, amelyek mind a 4 levéltetű törzzsel szemben rezisztensek (Rumilo, Rutrago, Julia, Glen, Rosa).
Közvetlenül a vírussal szembeni rezisztenciát mutattak ki több fonálféreggel terjedő, a málnát károsító vírus esetében (AM Varabis mozaik, RRV-málna gyűrűsfoltosság, TBRV-paradicsom fekete gyűrűsfoltossága). Sajnos az egyik fő termesztett fajtánk a Malling exploit mind a három vírusra fogékony, míg mind a három vírussal szemben rezisztensek a Lloyd George és a Malling Landmark fajták. Az újabb fajták ellenálló képességéről még nem rendelkezünk megbízható adatokkal.

Az egyik legelterjedtebb és legtöbb problémát okozó vírus a málna bokros törpülése (RBD), amely pollennel terjed, így nagyon gyorsan megfertőződhetnek az egészséges ültetvények. Az ismertebb fajták közül rezisztens a Glen Clova, Glen Moy, Malling exploit, Malling Joy, Willamette stb. Sajnos az utóbbi időben egy új „orosz” izolátum megtörte a rezisztenciát, megfertőzve a fenti fajtákat is.

A málnával kapcsolatos rezisztencia-nemesítés kiragadott eredményei is bizonyítják, hogy a rezisztens gazdanövény és a parazita közötti kapcsolat a két szervezet közötti egyensúlyi állapot helyreállítása irányában folyamatosan változik. Ebben a „versenyben” hol a rezisztencia-nemesítés, hol a paraziták jutnak időleges előnyhöz.

DR. KOLLÁNYI LÁSZLÓ

Vissza