Virágoskút, Ökoszövetkezet

Évtizedek óta figyelem a magyar mezőgazdaság szereplőit, de kevés olyan egyenes ívű pályát láttam, mint a balmazújvárosi Virágoskúti kertészet tulajdonosáét, Rózsa Péterét. Az újdonságokra nyitott gazdával beszélgetve minden alkalommal a Hortobágy élővilágához jutottunk el, a népi gazdálkodás, a természet iránti vonzalma rajzolódott ki az éjszakákba nyúló mesélésből.

Sikeres kertészként nem mondott le arról, hogy a napi munka mellett odafigyeljen a környezetére. Racka, gyöngytyúk, szürkemarha jelent meg a gazdaság körül. Eleinte csak egy-egy, majd szövetkezetet szervezett mangalicatenyésztésre.

„A mangalica 70 százaléka zsír, ez egy világcsúcs, ilyet nem sikerült még senkinek nemesíteni.” – kezdte beszélgetésünket Rózsa Péter. 2000 nyarán 21 ember úgy döntött, hogy nem elég csak beszélni a mangalicáról, s hogy egy ilyen jó adottságú területen tegyenek is érte valamit, megalapították a Hortobágyi Ökoszövetkezetet. Kezdetben vásároltak 125 négyes mentes törzskoca süldőt, ehhez 4 kant, s kihelyezték őket a pusztába egy villanypásztorral körülkerített nádasba. Minimális abrakkiegészítéssel november közepéig szabadban voltak a Hortobágyi Nemzeti Park területén.

– Mennyire nehéz beszerezni a tenyésztendő állatokat?

– Megkértük a Mangalicatenyésztők Szövetségét, hogy segítsenek a megfelelő malacokat beszerezni. A legjobb állományból vásároltunk. Ma 150 törzskoca, 4 kan meg 3 növendékkan alkotja az állományt.
Nagyon sokat beszélnek az őshonos állatok fontosságáról, de elaprózott, kis állományokkal nem lehet eredményes tenyésztési munkát végezni. Kell egy bizonyos állatlétszám ahhoz, hogy tenyészteni lehessen. Közel 1000 koca van az országban, ennek hatoda nálunk.

Balmazújvároson, a nemzeti park mellett vásároltunk egy birkanevelő telepet. Társadalmi munkában felújítottuk, az igényeknek megfelelően átalakítottuk. Dolgozott itt egyetemi tanár, bankár, vadász, erdész... azaz a tagság.

A kezdettekkor összehívtuk a természetvédelmi egyesület, a nemzeti park és minden illetékes szerv szakértőit, hogy közösen beszéljük meg a gazdálkodás őket érintő pontjait.

– Hogyan tervezték a munkákat?

– A célunk az volt, hogy minél kisebb élőmunka ráfordítással lehessen relatív olcsó biohúst előállítani. Hangsúlyozom, ez relatív csak, mert bár a húsipar olcsón szeretné megkapni az alapanyagot, de mi mangalicatenyésztők tudjuk, ez egy delikát, akár a tokaji bor. Másként kell kezelnünk az állományt. Nem biztos, hogy karácsonyra kell megszületniük a malacoknak, hanem márciusra, és amikor már alkalmas, mehet a legelőre. Fialjon tavasszal-ősszel. Régen is figyelembe vették a természetet. Ezeknek az állatoknak gyenge a szaporasága, rossz a takarmányhasznosítása, természetes tartási körülmények között lassan fejlődik. Mivel a mangalica kevesebbet ellik, lassabban fejlődik, a tartás hatásfoka nem lehet olyan intenzív. Éppen ezért szabadon kell tartani, fél éven keresztül minimum a természetben. Így lesz olcsóbb. Bioban kell csinálni, és nem a konvencionális piacon versenyezni vele.

Az állatok beépítik azokat az ásványi anyagokat, melyeket a turkálással a szabadban összeszednek. A szalonnájának, a húsának egészen más az íze, s ez mind ennek köszönhető. A sonkák világbajnokságán aranyérmet nyert. A világon elterjedt, hogy a növényi olaj egészségesebb, de mára ez a nézet is megdőlni látszik. A zsír semmivel sem rosszabb.

Hazánkban 5 millió sertés van, ebből alig 5 ezer a mangalica. Én úgy gondolom 50-100 ezer elférne a hazai piacon.

– A mangalica mellett az egész gazdaságát elvitte az ökogazdálkodás irányába.

– Gyerekcipőben jár még az egész ügy. Akár a kapirgáló tyúk, amely 180 tojást tojik egy évben, azt is tavasszal és nem karácsonykor. Lehet, hogy fele annyi takarmányt eszik, de több tyúkra van szükség. A biotermesztés és a mai kor eredményeiből olyan ötvözetet kell kialakítani, mely már gazdaságossá válik. fontos, hogy kialakuljon egy szerves egység.

Mi a kertészettel indultunk, ahol sokféle hulladék képződik, amit megehetnek az állatok. Következő évben tervezünk egy biogáz üzemet felépíteni, így a mangalica trágyából nyert energiával fűtenénk, világítanánk. A keletkező komposzttal a talajt javíthatjuk... Ezek önmagukban nem lennének jövedelmezőek, tehát egységes egészben kell gondolkodni. Egymásra épüljön a kertészettől kezdve akár a turizmusig az egész gazdaság. Ha a mangalica vagy akár a szürkemarha fél évvel tovább legel a nádasban, nyugodtan kivárhatjuk a kedvező piaci helyzetet. A vevőkörünknek mindegy, hogy az a malac 120 kiló vagy 250. Szinte annál jobb, minél nagyobb. Egy olyan biológiai körforgásnak kell kialakulnia, ahol minden egyes termelési elem hasznosul, értéket teremt. Természetesen nem cél, hogy visszatérjünk a cserekereskedelemre, de az sem jó, hogy a 100 forintos árból csak 30-at kap meg a termelő. Tehát kiszolgáltatott helyzetben vannak a gazdák, így a magyar mezőgazdaság jelentős része tönkre fog menni.

VINICZAI SÁNDOR

Vissza