Biokerti vízgazdálkodás

Még a biokertekben is nehéz a helyes vízgazdálkodás a mi szélsőséges, de többnyire aszályos időjárásunkban. Nehéz, de fontos, nemcsak a nagygazdaságokban, hanem a ház körüli kertben. Itt nehezíti helyzetünket az is, hogy általában vegyes termelést folytatunk, és így nemigen tudjuk alkalmazni a monokultúrára kidolgozott módszereket.

Megfigyelésem szerint sokszor nem a vízhiány okozza a bajt növényeinknél, hanem a helytelen öntözés. Nem veszik figyelembe a növények optimális fejlődéséhez szükséges tápanyag-, hő-, napfény- és vízszükségletét, és gyakran túlöntözik a növényeket. Sőt, bizonyára akad, aki vízsugárral locsolja őket, ha kell, ha nem, ezzel megteremtve a betegségek terjedésének feltételeit. Bár a jól karbantartott biokertnél ez a veszély kisebb, mint a kemikáliázott kertekben.

Nemcsak bioélettani szempontból, hanem vízgazdálkodás szempontjából is legfontosabb tennivalónk a jó mulcstakaró kialakítása. A talajtakarás a legtöbb növénynél eredményesen alkalmazható, kivéve a paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és tökféléknél.

A sárgarépa vetésterületének takarásával például elértem, hogy a fekete rothadás szinte teljesen megszűnt az állományban és a répa tárolásánál. A sárgarépa terület talajtakarását a lehető legkorábban, már a piciny növénynél kezdem, lehetőleg fűnyesedékkel, zsenge gyomokkal. A fűnyesedéket hagyományos fűnyíróval biztosítom, mert a modern cséplőgéphangú gépek annyira összeszecskázzák a füvet, hogy sem talajtakarásra, sem komposztba nem alkalmas, mert megpenészedik, és tönkre teszi a hasznos mikrobákat. A sárgarépánál alkalmazott mulcstakarót legfeljebb évente egyszer-kétszer öntöztem meg alaposan tartós szárazság idején. Biósok között köztudott, hogy a takarásnak a nedvesség megtartó hatásán kívül sok jó élettani hatása van. Szerintem, mint a jó komposzthalomban, még penicillingombák is fejlődnek. Nekem van egy gyümölcssávom, ahol vagy harminc éve még komposztot sem használok, hanem csak állandó mulcstakarót, és fáim egészségesek, jól termők. Soha egy csepp öntözésre sem volt szükség.

Viszont bő vízellátást adok a paprikának, paradicsomnak, uborkának és töknek, mulcstakaró nélkül. Mivel középkötött vályogtalajom van, nem célszerű a talajtakaró, hanem inkább a homokos talajnál. A paradicsomot és uborkát két-háromnaponként öntözöm bő vízzel a legszárazabb időszakokban, majd másnap fellazítom gereblyével a talajt. Ezeket a növényeket már eleve jó komposztkeverékben ültetem, de a legtermékenyebb időszakban egyszer-kétszer vékony komposzt is kerül alá. Így nőnek paradicsomfáim 3 méteresre, tele terméssel és uborkáim szintén. A paprikát a legmelegebb nyári időszakban bolgár módszerrel kb. hetenként vízzel árasztom. Ezzel a módszerrel a hétvégi telkeken is lehet paprikát, paradicsomot eredményesen termelni.

Kertemben, ahol lehet, mulcstakaró van, vagy minden eső után meglazítom a talajt gereblyével, hogy a hasznos mikrobák több levegőhöz jussanak. Öntözésre természetesen legjobb az esővíz, ezért két kútgyűrűnyi esővizet fogok, és amikor nagyon fogy, hozzá keverek csapvizet, mivel a talajvíz-kivételem nem megoldott. Két szomszédom is túlöntözi növényeit talajvízzel, minek eredményeképpen a zöldrészek nagyon nőnek, gyakran fertőzöttek és a termés sokkal silányabb, mint az enyém. Tartsuk tehát mindig szem előtt öntözéskor a talajerő, a hő és napfény egyensúlyát.

BAJI FERENC
Göd

Vissza