Növényvédelmi naptár

Zöldséges

A káposztafélék szedésére száraz időt válasszunk. Csak egészséges, kártevőktől mentes, a fölösleges levelektől megtisztított, tömött káposztafejeket tároljunk. Válogatás közben nyomás, sérülés ne érje a fejeket. A betakarítás után a területen a növénymaradványokat semmisítsük meg, amellyel az áttelelő kártevők, kórokozók számát csökkentjük.

Szeptemberben a paprika és a paradicsom szedésekor ne hagyjunk rothadó, beteg terméseket a sorok között. A paradicsomvész és a levélfoltosság következő évre való áttelelését itt is a növénymaradványok komposztálásával, beforgatásával mérsékelhetjük.

A burgonya betakarítására szintén száraz időt válasszunk, mert a nedves terményben igen könnyen elszaporodnak a betegségek.

A másodvetésű bab és borsó betakarításánál is a növénymaradványokat égessük el, vagy komposztáljuk, ezzel a lisztharmat, rozsda, fenésedés mértéke csökkenthető.

A gyökérzöldségek felszedésére szintén a száraz napok az alkalmasak. Kizárólag egészséges, épp gyökereket raktározzunk. A sérült gyökereket a tárolóban feketerothadás, lágyrothadás, gumóvarasodás könnyen megtámadja, és tavaszig az egész betárolt mennyiséget megfertőzheti.

Szőlő

Szüret idején a madarak gyakori vendégek az ültetvényben. A seregélyek és a rigók száraz meleg időben vízhiány miatt gyakran megtámadják a fürtöket. A kártételt lényegesen mérsékelhetjük, ha a szőlősorok közé vízzel lelt edényeket helyezünk el, vagy emberi fogyasztásra már nem alkalmas darabokra vágott görögdinnye is eltereli figyelmüket a fürtökről. A darázskártétel megelőzésére helyezzünk ki darázscsapdákat (szűkülő szájú üveg, benne ecetes, cukros víz). A leveleket ritkítsuk ki ott, ahol a fürtöket erősen árnyékolják. A hagyományos, karós művelésű, sík vidéki szőlőkben ellenőrizzük a kötözéseket. Kössük fel, az esetleg földre lógó fürtöket, hogy ne szennyeződjenek be, mert könnyen megtelepszik rajtuk a szürkepenész.

A szedéskor vágjuk ki a fürtből a fakó-, és szürkerothadással fertőzött részeket. Csapadékos időjárás esetén ez a két betegség fokozottan jelentkezik, ekkor nem szabad késlekedni a szürettel, mert az egész termésmennyiséget tönkreteheti. A tárolásra szánt fürtöket válogassuk át, csak a laza fürtöket tároljuk. A sérült, repedezett héjú bogyókat szedjük ki, mert a raktározás során fertőző kórokozók sebzéseken át jutnak a bogyókba. A lombhullást követően a leveleket gyűjtsük össze, amellyel a következő évi orbánc-, fakórothadás-, lisztharmat- és peronoszpórafertőzést tudjuk mérsékelni. A leszüretelt tőkéken maradt fürtöket gondosan szedjük össze, égessük el a lehullott beteg levelekkel együtt. A megtisztított tőkéket érdemes réztartalmú szerrel egy bő vizes lemosó-permetezésben részesíteni.

Gyümölcsös

Hatékony tavaszi és nyári védelem után a sem a varasodás, sem a lisztharmat nem okozhat komolyabb gondokat alma, körteültetvényben. A rovarkártevők közül az almailonca hernyói még szeptemberben is károsíthatnak. Szüretnél tartsuk be, hogy a termést ne szedjük harmatos állapotban. A termést szüret közben, vagy közvetlenül utána válogassuk át. Hosszabb ideig csak kocsánnyal szedett, sérülésmentes termés tárolható. A sérült, betegség jeleit mutató, hullott gyümölcsöt is szedjük össze, és ezeket fogyasztásig, vagy az állatokkal történő feletetésig elkülönítve tároljuk.

Szedéskor ne sértsük a korona vázrendszerét, és a szüret közben a gyümölcsöt a nyomástól is óvjuk. A téliaraszolók összegyűjtésére erősítsünk a fák törzsére hernyóenyves öveket, amelyekbe beleragadnak az araszolók repülni nem tudó nőstényei. Ezeket az öveket november végéig, december elejéig hagyjuk a fákon. Az almamoly öveket október közepén távolítsuk el a törzsről. Október végén, lombhullás után a lehullott leveleket gyűjtsük össze, égessük el, vagy komposztáljuk. A fák alatti területet ássuk fel, így az ott maradó kártevők és kórokozók áttelelését megakadályozzuk. A gyümölcsmúmiákat szedjük le a fákról. A fákat lombhullás után réztartalmú szerrel permetezzük le.

Az őszibarack szeptember végén, október elején érő fajtáit még a keleti gyümölcsmoly utolsó hernyónemzedékének kártételétől kell védenünk. Októberben a csonthéjasoknál is helyezzük ki az araszolók ellen a hernyóöveket. A fákon maradt moníliával fertőzött gyümölcsmúmiákat távolítsuk el. Lombhullást követően a következő évi tafrina fertőzés, levéllyukacsosodás, és gutaütés megelőzése miatt érdemes a fákat rézoxiklorid hatóanyagú szerrel lepermetezni. A fák alatti lehullott leveleket komposztáljuk, vagy égessük el.

A málnaültetvényben legfontosabb őszi növényvédelmi munka a letermett vesszők eltávolítása. A vesszőfoltossággal fertőzött málnavesszőket legcélszerűbb elégetni, a rovarkártevők közül a málna-gubacsszúnyog elleni védelem alapja is a károsított vesszők megsemmisítése (a dudorokról könnyen felismerhetők). A bogyós termésűeknél a lehullott lomb eltávolításával a következő évi fertőzéseket jelentően csökkenthetjük.

A dió gnomóniás levélfoltosságot okozó gomba a fertőzött, lehullott levelekben telel át. A tavaszi fertőzés veszélye a lehullott levelek megsemmisítésével számottevően csökkenthető.

RASZTIK VIKTÓRIA

Szántóföld

Az ősz a betakarítások és az őszi kalászosok és más áttelelők (repce, őszi mák) vetésének ideje.

A betakarítási időpontját előre nem lehet naptár szerint időzíteni. Alapvető a termény érettsége - a tárolhatóság szempontjából legfontosabb a nedvességtartalom. A betakarítás során is cél a veszteségek csökkentése, az optimális időpont meghatározása nagy tapasztalatot igényel. A veszteség fogalomkörébe tartoznak a különféle kártevők okozta veszteségek - lehetnek madarak vagy rágcsálók okozta károk, melyek ha késlekedünk a betakarítással, napról napra fokozódnak (pl. napraforgó) a tömegével megjelenő madarak riasztására kevés a lehetőség. A fokozatosan érő növényeknél - pl. köles - az érés középidejének meghatározása nehéz, cél az aratási veszteségek csökkentése, s ne feledjük, az elhullott magvak az elkövetkező években gyomosítani fognak (pl. napraforgó, köles).

A kármentés egyik módszere a tarló legeltetése (birka, kecske stb.), melyek nem csupán az elhullott terményt, de a gyomokat is gyérítik. Csapadékos időjárás esetén a tarlóhántásból kikelő magvak zöldtrágyaként visszaforgathatók. A tarlómaradványok elbomlásához csapadék mellett hő is szükséges, így a talajoltó anyagok csak a fentiek megléte esetén fejtik ki hatásukat.

Az őszi vetésű növények esetén is hasonló növényvédelmi és agrotechnikai szempontokat kell figyelembe venni mint általában, azonban kiemelném a fontosabbakat:

• elővetemény tulajdonságai, magágy állapota vetésforgó!
• fajtaválasztási szempontok: betegség-ellenállóság, télállóság, bokrosodási hajlam – gyomelnyomó képesség – megfelelő csíraszám – állománysűrűség
• megfelelő vetési idő megválasztása, melyet a szakirodalom időszak szerint megjelöl ugyan, de az időszakon belül a legmegfelelőbb vetési időpont kiválasztása a mi döntésünk: a magágy nedvességtartalma meghatározó; kedvező az egyenletesen nedves talaj, melyben a vetőmag napokon belül kicsírázik és kihajt, kevésbé kedvező a teljesen száraz talaj, melyben a vetőmag kiszolgáltatott a rágcsálóknak és a magvakat kereső vadaknak.

Kedvezőtlen azonban, ha a magágy kevert nedvességtartalmú, mert az esetlegesen megduzzadó, kicsírázó magvak további csapadékhiány esetén kiszáradnak, elromlik csírázóképességük.

Egészséges vetőmag: tisztaság - fertőzésmentesség. Ellenálló fajták esetében a vetőmag kezelése, csávázása szükségtelen. A rezes magkezelést körülményessége miatt kevesen alkalmazzák, bár egyedüli megengedett módszer a kőüszög fertőzés ellen. Veszélye, hogy a réz csírázásgátló, -ölő hatású lehet, ezért a csávázó oldat töménysége ne legyen 1%-nál nagyobb! (Recept: 100 l vízhez max. 1kg rézgálic = csávázó oldat; dózis: 1q vetőmaghoz 15-20 l a fenti oldatból).

Külföldön elterjedt a vetőmag kezelése különböző védő (kórokozó-antagonista) mikro-organizmusokkal, melyek hazánkban még nem ismertek, engedélyezett készítmények híján.

FÖLDI MIHÁLY

Vissza