Ökogyöp

A kialakult gyakorlat, sőt a legtöbb kézikönyv a ház körüli pázsit gondozására többnyire vegyszerek tömegével rombolja a lakó közvetlen környezetét. Pedig anélkül is célhoz érhetünk. Nagyon egyszerű módszerekkel kialakítható és fenntartható a kívánatos pázsit. (Egyesületi tiszteletbeli elnökünk, Sárközy Péter bácsi szellemes írását örömmel adom közre. Kár, hogy nincs több kéziratom tőle. Ezen sajnos Ő sem tud segíteni odaátról, hiszen 2 éve már nincsen közöttünk. Írásával Rá emlékezünk. A szerk.)

Általános érvényű eljárások persze sehol nem kínálkoznak. Ahány helyszín, annyi megoldás segíthet. Mindenekelőtt szoros ismeretségben, mondhatni barátságban kell élnünk azzal a közeggel, amelyet puha, eleven zöld szőnyeggel szeretnénk beborítani.

Közhelynek számít, hogy a termékeny, jó vízgazdálkodású, morzsalékos szerkezetű talaj a legkedvezőbb. De ez mind ritkán jön össze. Mintha valaki arájául szépségkirálynőt szemelne ki, aki egyszersmind a bölcsesség és jóság mintaképe. Inkább arra hivatkozhatunk, ez van, ezt kell szeretni...

Azt azonban feltétlenül tudni illik, mire számíthatunk. Akár az aráról, akár a rendelkezésre álló területről volna szó.

Tudományos igényű tulajdonosok mintát vesznek róla és a laboratóriumba küldik. Ott aztán megvizsgálják töviről hegyire. Megállapítják, mennyi benne a szerves és szervetlen tartozék, milyen tápelemeket tartalmaz, mennyi a kémhatása, vagyis pH-értéke.

Tisztelettel hajtok fejet a kémcsövek kezelői előtt. Csupán csöppnyi aggályom van. A talaj ugyanis tessék elhinni szintén eleven képződmény. Állandó folyamatok zajlanak benne. Más az összetétele eső előtt és eső után. Vándorolnak benne különböző alkotórészek és élő szervezetek. Nos, amikor egy liternyit kiszedünk belőle és elpostázzuk, már ki is ragadtuk a tömkelegből. Körülbelül úgy járunk el, mintha a folyton pergő filmnek egyetlen kockájára összpontosítanók figyelmünket. (Vagy mintha a házassági hirdetéshez mellékelt fénykép után alkotnánk meg a véleményünket jövendőbelinkről.)

Ezért nem árt, ha a tapasztalatot se hagyjuk ki a számításból. Szemlélődjünk! Nézzük meg, mi termett eddig errefelé, milyen gazok garázdálkodtak, mielőtt megforgatjuk a barázdát. Igen hasznos lehet az ún. ásópróba. Egy ásónyom mélységben kifordítjuk a felső réteget és behatóan kifürkésszük: mennyi benne a nedvesség, milyenek a morzsák, hantok, rögök, mozognak-e a hasznos vagy haszontalan őslakók. Még a kémhatás felől is tájékozódhatunk, ha maroknyi földre pár csöpp ecetet, esetleg más szelíd savat löttyintünk. A pezsgés erőssége árulkodó jel: azt mutatja, mennyire bízhatunk a lúgosságra utaló mész jelenlétében. A többi tápelem bősége, esetleg hiánya már inkább csak a tenyészidő alatt világlik ki.

Biztos, ami biztos: vetés előtt érdemes jó minőségű, kellőképpen érett komposzttal megszórni a finomra elmunkált, puha ágyat. Ebbe kerül augusztus második, legkésőbb szeptember első felében a valóban megbízható helyről beszerzett vetőmag, sekély takarással. (Kora tavasszal is érdemes telepíteni, ilyenkor nagyon gondosan kell öntözni, ápolni. A szerk.) Ha szerencsénkre az ég csatornái hamarosan megöntözik, a fűszálak egy-kettőre kidugják a fejüket, még az esetleges pótlásra is nyílik lehetőség. A fejlődést kétségkívül gyorsíthatja az egészséges formában például alginit-készítményben adagolt nitrogén. Hagyjuk az állományt fölcseperedni 10-12 cm magasra. Ezután jöhet a kényelmes művelet: a kaszálás. Bizony, kényes! Soha ne igyekezzünk arra, hogy leborotváljuk a gyöpöt! Untig elég a felső másfél-két ujjnyit lekaszabolni, mégpedig jól élezett szerkezettel. Azt pedig, amit leszeltünk, ki ne gereblyézzük: hagyjuk a tövek közé hullani. Ha néhány falevél is potyog rá, az is maradhat. Ez a szerves réteg tudniillik tápanyagot nyújt egyik legszorgosabb segítőnknek, a gilisztának.

A világért se tartsunk attól, hogy valami áthatolhatatlan nemez képződik, s elzárja a vizet és levegőt a fűtől. Sőt! Akadályozza a fölös párolgást addig is, amíg televénnyé nem alakul át. A magasabbra hagyott szárak alatt a gyökérzet is terjengőssé válik.

Egy nemrég befejezett kísérlet tanúsága szerint a helyben hagyott nyesedék 40-45%-kal csökkentette a tápanyagpótlási igényt, 50-60%-kal a betegségek, fertőzések veszélyét, s majdnem 70%-kal a gyomosodást. Még a makacs gyermekláncfű se bírkózik meg az ilyen körülményekkel, holott az aztán érti a módját. A tarra vágott gyöpbe rögvest beférkőzik, kacifántosan karélyos leveleivel rátenyerel a szomszédokra, sőt még etiléngázzal is gyötri őket.

Sokan ajánlják a pázsit tavaszi fölkaristolását, lazítását. Erre csak kivételesen, erősen kötött, cserepesedésre hajlamos talajon lehet szükség, egyébként fölösleges.

Persze mindez érvénytelen, ha valaki kemofil, azaz képtelen meglenni a vegyszerek nélkül. Rögtön eltünedeznek a giliszták és más hasznos barátaink, megkeményedik a fedőréteg, fulladoznak a gyökerek.

Ennél is gorombább sajnos újabban divatos szokás, hogy nem vesződnek a növényzettel. Gyönyörű, haragoszöld műanyag gyöpkockák is kaphatók ezekkel valóban nem sok a gond. Se nyírni, se öntözni nem kell az ilyen mesterséges pázsitot; élőlények se férkőznek bele. Legföljebb a gazdi sétálgat rajtuk, ha átvág a garázstól a villáig vezető úton. Még azt se mondhatom: lelke rajta, mert ezt a módszert mi tagadás igen csak lelketlennek tartom.

SÁRKÖZY PÉTER

Vissza