Rezisztens csemegeszőlőket az Alföldre (I.)

Az alföldi szőlőtermesztés kialakulása Mária Terézia koráig vezethető vissza. Abban az időben a megindult homok megfogására telepítették a szőlőt gyümölcsfákkal vegyesen. Ekkor alakult ki a kettőstermesztés és a gyalogművelés. Ezek a jellegzetes alföldi szőlők azóta fontos tájképi elemmé váltak, ma már a tájesztétika részének tekinthetők. Azt is fontos kiemelni, hogy az Alföldön a szőlő a területhasznosítás egyik alapvető eleme. Mintegy félmillió ember megélhetését biztosítja.

Ökológiai feltételek

Az aszályhajlam növekedésével a szőlő egy újabb tulajdonsága is szerepet kapott. Mégpedig az, hogy a szőlőnövény vízkereső gyökerei révén hasznosítani tudja az alsó talajréteg vízkészletét is. Az aszálykárok kivédése érdekében ezért fontos megismerni az alföldi szőlőtermesztés jellemzőit, mai helyzetét és termesztésbiztonsági lehetőségeit.

A szőlőtermelés termőhelyi adottságairól a legrészletesebb és a legpontosabb képet a szőlő termőhelyi nyilvántartása adja. Az 1982-ben elkészített és azóta változatlan felmérő és értékelő módszer mellett karbantartott, pótlólagos felvételezésekkel kiegészített nyilvántartás 390 500 ha-ra készült el országosan, amit az FM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete (Kecskemét) kezel. Ez nemcsak a meglévő, hanem a telepítésre számba vehető szőlőterületeket is magába foglalja.

Ajánlott termesztéstechnológia

A terület kiválasztása. A szőlőtermesztésre alkalmas területek általános alapelvei fokozottan érvényesek. Mindenképp kerülni kell az olyan területeket, ahol a köd, páralecsapódás, reggeli harmatok képződése és felszáradása, kora esti harmatlecsapódások miatt a párásság, nedvesedés veszélye fokozottan fennáll. Nem jó az erdő közelsége, amely akadályozza a légmozgást, árnyékot ad, valamint egyre több vadvédelmi gondot okoz.

Jó a magasabb fekvésű, levegőmozgásnak, napfénynek kitett lefolyásos terület. Kívánatos, hogy egy tagban ne legyen nagy felület, 5-10 ha-os területek között 30-100 m széles más kultúrákkal vagy kiegyenlítő flórával fedett terület legyen.

A különböző fajtákat ne telepítsük egy tömbbe, hogy az esetleges differenciált növényvédelmi kezelés egyszerűen megoldható legyen. Nem jó, ha a közelben olyan szőlőkultúra van, ahol a biológiai egyensúly túlzott felbomlása miatt nagy a kórokozók felszaporodási veszélye, a szer-rezisztencia kialakult, a természetes biológiai ellenségek kipusztultak.

Mikroklíma. A szőlőtermesztők rendelkeznek már tapasztalatokkal, hogy melyik dűlő, tábla fagyzugos, hol szoktak jobban károsítani a gombabetegségek, kártevők. Ezek a területek nem alkalmasak a bio (öko) termesztésre, mert a termés nem védhető meg csak a megengedett mértéken felüli növényvédelem alkalmazásával. A kedvezőbb mikroklímájú ültetvényeket kell kijelölni biotermesztésre.

Szőlőtelepítésre a szőlő termőhelyi kataszter I.-II. (II/a.-II/b.) osztályú területei alkalmasak. Telepítés előtt talajvizsgálatot kell végeztetni talaj alkalmassági, tápanyag feltöltési és talajjavítási szakvélemények készítése érdekében.

Homoktalajon a jobb tápanyaghatás és a talajvédelem érdekében célszerű az árkos telepítés végzése. Ebben az esetben nem az egész területet forgatják meg, hanem a kijelölt szőlősorok helyén kb. 60-80 cm széles és kb. 100-120 cm mély árkot ásunk árokásó géppel. Az árok aljára rakjuk a szakvéleményben meghatározott szerves anyagot és egyéb tápanyagokat, majd az árkot visszahúzzuk. A nagy mennyiségű szerves anyag vastag rétegben biztosítja a gyökérzónában a jobb víz- és tápanyag gazdálkodást.

Keskenyebb sortávolság esetén először minden második sort ássuk ki, majd a betakarás után váltjuk a kiásandó sorokat. Az árkos telepítés előnye az is, hogy a sorközben korábban kialakult természetes vegetáció meghagyható, fogja a homokot, véd a defláció ellen.

Telepítés, szaporítóanyag. Telepíthetünk ősszel vagy tavasszal. Őszi telepítés esetén a felcsirkézett szaporítóanyagot védeni kell a téli időszakban, ezért a csirke tetejére szalmás trágyát helyezzünk. Az őszi telepítés előnye, hogy enyhébb tél esetén a begyökeresedés hamarabb megkezdődik, nem kell télen tárolni a szaporítóanyagot, nem alakul ki munkacsúcs tavasszal. Hátránya, hogy a lombhullás utáni időjárás nehezítheti vagy meg is akadályozhatja a munkák végzését.

A telepítési anyag lehet:

• egy éves szabad gyökerű dugvány (oltvány),
• egy éves konténeres dugvány (oltvány),
• két (több) éves konténeres törzses dugvány (oltvány),
• sima dugványvessző,
• gombásított sima dugványvessző.

Ha a talaj kvarctartalma magas, saját gyökerű szaporítóanyaggal telepíthetünk.

Az Alföldön sok helyen telepítenek sima vesszővel, melynek előnye, hogy a képződő gyökér szabadon fejlődhet, nem kell a telepítéskor visszavágni. A rezisztens fajták többsége a filoxérának is ellenáll, ezért dugványként (európai gyökeres vessző) telepíthető.

Az Alföld egyes területein sima vesszővel telepítenek ültetővassal, és a szokásosnál hosszabb (55-60 cm) vesszőt használnak. Soltvadkert környékén a gombásított vesszővel való telepítést alkalmazzák.
Gyökeres szaporítóanyagot gödörbe telepítünk, mert így hosszabb gyökeret hagyhatunk, illetve a gödör aljára komposztot, szervestrágyát tehetünk, ami a kezdeti fejlődést segíti elő.

Nagyon fontos a telepítéskor történő beöntözés, beiszapolás.

Telepítési rendszer. Korábban a keskeny soros, alacsony tőkeformák voltak a jellemzőek. Ma inkább a szélesebb sortávolságot és a magas művelést alkalmazzák. Fagyérzékeny környezetben javasolható a hagyományos fejművelés, az ikersoros, művelő utas fejművelés, a 2,53,0 m-es sortávolságú és 0,91,0 m tőtávolságú magas művelési formák, ahol a vékony, szellős lombfal kialakítható.

Tenyészterület, tőkeszám, művelési mód. Az alacsonyabb tápanyagkínálatra való törekvés is indokolttá teszi a kis egyedi tőketerhelést és nagyobb tőkeszámot. Így lehetővé válik, hogy kevesebb hajtással, kisebb önárnyékolással termeljük meg a szőlőt. Ezért esetenként a 100-200 cm-es sortávolság és a 100 cm-es tőtávolság mellett az 5 000-10 000 tő/ha is ajánlható.

A művelési mód megválasztásánál figyelembe kell venni a technikai, piaci, ökonómiai feltételeket, a talaj típusát, tápanyagkínálatát, a fajtát, a várható növekedési erélyt stb. Ezért a nagyobb tőkeszámot és az ehhez általában kapcsolódó alacsonyabb egyedi tőketerhelést csak ott szabad alkalmazni, ahol nem várható ettől túlzott hajtásnövekedés.

Ajánlott művelési módok a sor- és tőtávolságtól, a fajtától, a tápanyagkínálattól stb. függően:

• az alacsony művelések közül: fej-, bak-, legyező művelés, széles soros alacsony művelés,
• a magas művelési módok közül: javított Moser művelés, biztosító csappal, Sylvoz művelés,
• korlátozottan ajánlható művelésmód a Guyot művelés és az ernyőművelés.

Törekedni kell a keskeny lombfal kialakítására, ezért semmiképpen nem ajánlott a Moser- és a függönyművelések alkalmazása.

Talajművelés. A sorok gyommentességét talajműveléssel kell biztosítani. A gyommal és a takarónövénnyel magasabb páratartalmat idéztünk elő, ami növeli a kórokozók okozta fertőzésveszélyt, amellett ezek esetenként gazdanövényei a szőlő kártevőinek (pl. takácsatka) is. Ugyanakkor virágporuk fontos tápláléka a levél- és takácsatkák felszaporodását gátló ragadozóatkáknak. Ezért takarónövényként kis vízfogyasztású, alacsony növekedésű fűfélék javasolhatók. A talajtakarás helyes alkalmazása kedvező hatású a vírusfertőzés, az aszály mérséklése szempontjából is.

Az ültetvények talaja természetes tápanyag feltáródásának biztosításához, valamint a jobb vízgazdálkodás elősegítéséhez a talajlazítást előnybe kell részesíteni.

Növényvédelem. A szőlőben állandó jelleggel veszélyeztető károsítók ellen az ökológiai növényvédelmi technológia megtervezése sem könnyű feladat, hát még annak megvalósítása. Az alább közölt elképzeléseket csak nagyon elszigetelt környezetben, kisebb felületen szabad kivitelezni, és a tapasztalatok tanulságainak leszűrése után lehet kis lépésekkel továbbhaladnunk. Az ilyen jellegű technológiában használható szereket az Európai Unió (EU) vonatkozó rendelete az alábbiakban szabályozza.

Az EU által engedélyezett növényvédőszerek: Chrysanthenum cinerarieafoliumból extrahált piretrin alapú készítmények, amelyek szinergens anyagot tartalmazhatnak; Derris ellipticaból készült készítmények; Quassia amaraból készült készítmények; Ryania speciosaból készült készítmények; méhszurok (propolisz); kovaföld; kőpor; metaldehid (kristályos acetaldehid) alapú készítmények, amelyek riasztó (repellens) hatásúak a magasabb rendű állatfajtákra is, amennyiben csapdákban alkalmazzák azokat; kén; bordói keverék; burgundi keverék; nátrium szilikát; nátrium bikarbonát; káliumszappan (lágy szappan); feromon készítmények; vírus granulátumok; növényi és állati olajok; paraffinolaj; Bacillus Thuringiensis készítmények.

A hazai ökológiai szőlőtermesztésben felhasználható növényvédőszerek listáját a Biokontroll Hungaria KHT követelmény rendszere tartalmazza. Ennek figyelembe vételével tárgyaljuk a károsítók elleni védekezési technológiát.

A helyi meteorológiai megfigyelésekre, mérésekre alapozott számítógépes szőlő növényvédelmi előrejelző programok - mint pl. a GALATI-VITIS - a tapasztalatok szerint jó hatással működnek. Általában 10-30%-os szerfelhasználás csökkenés érhető el velük.

Kémiai védekezés a bio (ökológiai) szőlőtermesztésben

A bio termesztés (ökológiai szőlőtermesztés) kémiai védekezési rendszerét a következő táblázat foglalja össze.

Ajánlott növényvédelmi technológia

Forrás: ALTERVITIS Magyar Ökológiai Szőlő és Bortermelők Egyesülete technológiai ajánlása

Megjegyzés: a számítógépes növényvédelmi előrejelző program javaslata szerint a felhasznált szerek köre változhat. Pl. kimaradhat a peronoszpóra vagy lisztharmat elleni készítmény. (Folytatjuk.)

SZŐKE LAJOS

Vissza