Nyisd ki a szívedet, árad feléd a szeretet...

– A tavaszi Domonyvölgyben ülünk egy csodaszép házban, egy biogazda házaspárral, Budaházi Antalékkal. Szemmel láthatóan egészségesek és bírják a rengeteg munkát. Katit, a feleséget kérdezem először: Mióta termeltek vegyszerek nélkül?

– 1989-ben vettük meg ezt a telket itt Domonyvölgyben, ahol a ház áll. Akkor eldöntöttük a férjemmel, hogy ide aztán se műtrágya, se vegyszer nem jön. Úgy gondoltuk, hogy úgyis annyi permetes dolgot megvesz az ember a piacon hát legalább a magunk részére termeljünk vegyszer nélkül. Nagy szerencsénk volt, mert a szomszédaink ritkán jártak ki, nem permeteztek körülöttünk.

Gertrud Frank Öngyógyító kiskert c. könyve volt az első, amibe belebotlottam 1990 tavaszán. Én mindenért borzasztó gyorsan tudok lelkesedni, el is hiszem, és beültettem a veteményest aszerint, ahogy ott le volt írva. Akkor még nem laktunk kint, bent laktunk Pesten.

A szomszédok először néztek nagy szemekkel, hogy micsoda hülyeséget csinálok. De mikor a harmadik évben egyre szebbek lettek a vetemények, akkor már jöttek és kérdezték, hogy hogyan csinálom. Nem kell azt mondani senkinek, mit tegyen. Csináld, és ha valaki akar követni, majd megtanulja. Nem szabad senkire ráerőltetni a dolgokat. Jöttek a jobbnál jobb könyvek, majd 1993-ban megépítettük a házat.

Akkor már nagyon sok dolgot megváltoztattunk az életünkben. Először az étkezést. Régebben magunk vágtunk malacot, be a hűtőbe, nem tápos húst ettünk. De ez megszűnt, megvettük a Testkontroll c. könyvet, egyre több zöldséget ettünk és figyelembe vettük az ételtársításokat. Lassan változtattunk. Eleinte megcsináltam a rántott húst, hozzá a rizst, a krumplit meg egy kis párolt zöldséget. Eltelt pár hét, azt mondták, most már ne csinálj sült krumplit, így csak a rizs maradt a húshoz, meg a párolt zöldség. Aztán egy idő után csak a párolt zöldség kellett. Nem úgy lett az átállás, hogy holnaptól csak ezt eszünk, hanem ahogy egyre több dolgot ismertünk meg, amelyik ízlett, az megmaradt, ami nem, azt nem csináltam többé. Volt, hogy karfiolpörköltet készítettem szójakockával, de Anti azt mondta, ha még egyszer ezt főzök, ablakon hajítja ki. Így a szója valahogy ki is maradt az életünkből.

– (Budaházi Antal most azt állítja, ő már biztosan akkor is sejtette, hogy a szója génmanipulált.)

– Voltak ilyen eseteink is a nagy átállásokban. Az is megtörtént, hogy a férjem azt mondta: Na, majd egy pár év múlva anya azt mondja, hogy menjél ki a mezőre, oszt legelj, kecske! Hát ez az idő eljött. Majdnem ott tartunk. Kimegyünk a kertbe, leszaggatjuk a saláta leveleit, oszt tényleg, legelj kecske. De hála a Jóistennek, hogy itt tartunk, mert nem a gyógyszertárba járunk, és nem arra adjuk a pénzt, hanem jól érezzük magunkat.

A házaspárról lerí, hogy nemcsak jól érzik magukat, hanem egyre jobban ahogy illik is az agykontrollosokhoz. Mind a ketten elvégezték a tanfolyamot, és mind a ketten állítják, hogy sorsfordító volt. Megtapasztalták mire képes az ember Isten segítségével. Azóta számtalanszor meggyőződtek arról mennyire nincsenek véletlenek, és mennyi ajándékot kap az ember az élettől.

– Tárd ki a szívedet, és árad feléd a szeretet erről bizonyosodtunk meg mondja Kati. Folyamatosan lehetne sorolni, az életünk tele van bizonyítékokkal. Ahogy kiköltöztünk 96-ban, azt mondja egyszer a sógornőm akik Gödöllőn laknak és van egy kis fóliájuk, abban termelik a paradicsomot, paprikát, uborkát , hogy fóliázzunk. Nekünk soha nem sikerült a paprika, mert a nappalok itt melegek, de az éjszakák hidegek, azt meg a paprika nem bírja. Mondták, hogy csináljunk mi is fóliát. Dehogy kell nekem, olyan lekötöttség! Szokás szerint messzemenően tiltakoztam. De akkor a véletlen mégis hozzásegített. A barátnőmék Puszamonostoron harminc éve csinálják a fóliát, amikor meghallották, ők is bíztattak. Nem és nem akartam, lángot lövelltem, ellenálltam. De változott a szomszédunk, permetezős jött a régi helyébe. No akkor húzzuk fel a fóliát, akkor nem árthat a növényeknek, dupla fólia volt rögtön, a saját részünkre. Mondtam a férjemnek, lehet akkor fólia, de nem lesz vegyszeres, mert nem fogjuk elrontani a kertet.

Ez az egyik a dolog, a másik meg az, hogy én bele nem megyek a vegyszeres fóliába. Na jó, addig nem is volt baj, amíg meg nem betegedtek a növények. Hanem amikor kezdtek összezsugorodni a levelek, ott volt a baj. Mert a barátnőmék tudták, hogy mivel kell megpermetezni, de mi azt nem használhattuk. Nagyon neki voltam keseredve, elő a pesti telefonkönyvet, nézzünk már valami biot. Megtaláltam a Biokultúra Egyesületet, felhívom, valamelyik lány vette föl a telefont egy hétfői napon. Azt mondták, most nincs itt senki, de holnap vannak növényvédős kollégák, tessék behozni, bejönni, és majd megbeszéljük.

Hát én kihúztam egy uborkát, egy paprikát, leszedtem a meggyfáról a leveleket aminek baja volt, bevittem. Bemutatkoztam, ők megmutogatták: hát ennek általános tápanyaghiánya van, ez vírusos, ennek az a baja, annak réztartalmú permet kell így elmondták. Rögtön beléptem egyesületi tagnak, természetes, hogy ahol ilyen segítséget kaptam, az a legelemibb dolog, hogy oda belépek. Ez történt 1998-ban.

– Biotermelők lettetek, sőt biodinamikus gazdálkodók. Hogyan védekeztek a kártevők ellen?

– Azt mondhatom, hogy a harmadik éves termesztésünk sokkal kevesebb növényvédelmet igényelt már, mint az első két év. Úgy gondolom, hogy ha a harmadik év már ilyen minőségi változást hozott, a többi még többet hoz. Ennek az egésznek a lényege, hogy a talaj termőképességét visszaadjuk, akkor az immunerősítő lesz a növényeknek is, ahogy az embernél is. Mert a levéltetű is mit keres meg? A legyengült növényeket, mert annak vékony az epidermisze, amit meg tud szúrni. Minden kártevő olyant keres, amit könnyen meg tud támadni ha ez nem sikerül, elmegy, és olyat keres, ahol győzedelmeskedni tud.

Jó példa erre az idei paprikánk. Nagyon meglepték a levéltetvek. Tavaly is úgy volt. Megpermeteztem egyszer csalánlével, egyszer meg Vektafid A-val (ez egy fehér olaj), amit lehet használni bioban. Utána szépen elkezdődött a természet működése. Először még beültettem a fóliasátor elejére és a végére a bársonykát, a büdöskét. A bazsalikomot úgy ültettem be, hogy a fajtákat választottam el a bazsalikommal. A büdöskének kihagytam a helyet, de elfelejtettem. Egyszer eszembe jutott, hogy Jézusom, azokat meg nem ültettem a fólia két végére a két ajtóhoz! Gyorsan beültettem, no akkor kezdtek megjelenni a katicabogarak, szépen sorjáztak. Utánuk megjelentek a lebegőlegyek. Az egész tábla meg volt ötödölve: a két végéről egy-egy ötödöt elfoglaltak a katicabogarak, utána egy-egy ötödöt elfoglaltak a lebegőlegyek, legközépen meg benn voltak a pókok. Rengeteg volt belőlük de csak a középső részen. Ahogy fel voltak kötözve a paprikák a madzagra, a két madzag között kifeszítette a hálóját a pók, és ami szárnyas levéltetű volt, az ott lelte halálát. Így egyik pillanatról a másikra eltűntek a levéltetvek, semmit sem kellett velük csinálni. Ráadásul úgy volt, hogy először a paprika zsenge hajtásait takarították le, oda petéztek, és ott kelt ki a temérdek kis katica. Mikor megtisztították a terepet, akkor haladtak lefelé, hogy az erősebb, öregebb paprikaleveleket se bántsák a tetvek. Fantasztikus volt, akkora élményt jelentett nekünk, olyan siker volt, hogy mindenkit hurcoltunk végig ezen a fólián, hogy na gyere, nézd meg, hogy igenis működik, ha hagyod. Hogy nem bolondulsz bele, hogy ha van tetű, akkor rögtön nekimegyek, oszt permetezek.

Azt még el kell mondani, hogy van egy kapcsolatunk itt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen egy állati kártevő szakértővel, egy tanárral, aki kijön, ha valami gondunk van, megállapítja, hogy mi lehet. Nagyon sokat jelent, biztonságot. De a tavalyi évben nem volt szükség a munkájára, egyszer kellett csak őt tavaly kihívni. Az uborkát ugyan sajnos elvitte a peronoszpóra, de az ellen nem tudtunk védekezni. Ez sajnos országosan jelentkezett, nem tudtunk vele mit csinálni. A vegyszereseknél is ugyanúgy tönkrement. Nemcsak a peronoszpóra támadta meg, hanem a felső leveleket meg az atka, így aztán nem tudtunk tenni semmit.

Tavaly csak csalánlével és a Vektafid A-val permeteztünk, de azt el kell mondani, hogy megvettünk százhúsz mázsa alginitet és azzal lett befészkelve minden sor, mikor kihúztuk és megterítettük vele az egész kertet. Ennek hatása öt-hat évig fog tartani. Előző évben, tavalyelőtt meg mádi zeolitot hoztunk, azt is beledolgoztuk. De aki megkóstolja a terményeinket, az biztos, hogy visszajön, mert olyan finom ízük van. Ebben az is szerepet játszhat, hogy ha homokon termett valami, az már ad olyan ízt, ami sajátságos.

– Amióta belefogtatok a kertbe meg az építkezésbe, nektek visszafelé megy az idő. Megfiatalodtatok.

– Igaz. Merem mondani, hogy negyvenéves koromban voltam ilyen erőben és egészségi állapotban, mint amilyen most ötvennyolc évesen vagyok, azok után, hogy 1990-ben feladtam, hogy innen már csak a temetőbe visz az út. És tizenegy év alatt jutottam idáig. De az biztos, hogy amikor a lelki egyensúlyát megtalálja az ember, akkor az fizikailag is hat, a testre is.

Akkor látja az ember azt, hogy milyen állapotban van, mikor összetalálkozik a régi iskolatársaival. Akkor lehet felmérni, hogy hol tartunk mondja a férj.

Pedig annyira sok a fizikai megterhelés, és bírjuk. Még csak nem is azért, hogy muszáj, hanem szívesen és örömmel csinálom, és semmiféle kényszer nincsen bennem. Sokszor kérdezik is, hogy hogy bírod? Reggel négytől este tízig! Úgy, hogy élvezem! Szeretem csinálni, és örömömet lelem benne. Eddig a tél nyomasztott. Most meg azt mondom, hogy a tél arra kell, hogy feltöltődjek, és jövő tavasszal zsupsz! már mehessek is kifele dolgozni.

Tudod milyen szép, mikor kimész a fóliába, és látod, hogy nőnek a növények? Süt a nap, és kint még hideg van, de ott bent 16 fok van, és az a finom zöldszag, az valami fantasztikus. És ha kinézel, csak a szépet látod magad körül. És bárki idejön, szívesen időz itt, mert feltöltődik energiával. Nemcsak a mi házunkban, hanem az egész környéken.

– Itt a völgy is fölerősíti nyilván ezt a jó érzést, ti meg tovább erősítitek.

– Például szomszédaink az idén úgy eljöttek minden pénteken segíteni a szedéshez, hogy nem is kellett hívni őket. A szomszédasszonyom kezdte: Katika, megengeditek, hogy eljöjjünk segíteni szedni? Egész héten az irodában ülünk, olyan felüdülés ez nekünk. Én még életemben ilyen helyen nem voltam, milyen gyönyörű ez a paradicsom, hadd szedjük. Mondtam: szedjétek.

Ővele kezdődött. Akkor jött a mellette lévő, aztán a többiek. Így aztán tízen-tizenegyen, pénteken délután öt-hat órakor összejövünk, kilenc óra, féltíz, akkorra be van a kocsiba pakolva minden. Ha ketten csinálnánk a Tónival, hajnaltól egész nap nem győznénk. Mi meg azzal viszonozzuk, hogy ott a kert, azt visztek, amit akartok, akkor, amikor akarjátok, olyan, mintha a tietek lenne. Jönnek vendégeik, akkor lehozzák őket, megmutatják: Nézzétek meg!

A lányunk fogalmazta meg: Anyuka, ha a kertben dolgozunk, akkor részeseivé válunk a kertnek. Ezt érzik a szomszédok, hogy az ő munkájuk is benne van, és részeseinek érzik magukat. És ha jönnek a szomszédok városi vendégei, meg se kérdezik, hogy hozhatják-e őket, mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy hozhatják. Mondom: adjatok nekik is kóstolót. Na, ezt igazán nem mondják, de mi rávesszük őket, hadd vigyenek, hadd kóstolják meg. Ha idegen elmegy erre, neki is adok kóstolót, és persze szabadkoznak, hogy nem azért álltak meg beszélgetni. Tudom én, hogy nem azért, de legalább kóstolja meg, hogy mi terem itt, milyen jóízű.

Áldás van ezen a környéken, és maradjon is így, mindnyájunk örömére!

Lejegyezte:
Jánosik Zsuzsa

Vissza