Biocukor az Európai Unióban

A biotermékek gyorsan bővülő piacán a cukor nem képvisel nagy részarányt, ha azonban figyelembe vesszük, hogy számos feldolgozott biotermék tartalmaz cukrot (főként italok), akkor mégis azt mondhatjuk, hogy a biocukor szép jövő előtt áll.

A biocukor fogyasztóit a magas életszínvonalon élők körében kereshetjük. Ők képesek megfizetni a biotermékek hagyományos élelmiszerekhez képest magas árát, ami a biocukor esetében hozzávatőlegesen három-négyszeres. A keresett mennyiség világszinten elenyészőnek mondható, évi 50 ezer tonna, azonban öt évvel ezelőtt a piac 20 ezer tonnát keresett, tehát a növekedés figyelemre méltó.

A biológiai módszerek alkalmazása a cukor esetében is hosszú távú elkötelezettséget jelent. Noha a hagyományos répa-, illetve cukornád-termesztéshez képest költségmegtakarítást hoz a vegyszerek, műtrágyák használatának elhagyása, a hozamok azonban jóval alacsonyabbak. Az Egyesült Királyságban megállapították, hogy a biocukorrépa hozama 60%-kal elmarad a hagyományosan termesztett répáétól, mivel az optimális időnél előbb történik a betakarítás és a kártevők pusztítása is nagyobb. (Ez az egyik oka annak, hogy a biocukorért jóval magasabb árat kell fizetni.) A bitermelésre történő áttéréskor az előírások a cukorrépa esetében, országtól függően egy vagy két év, a cukornád esetében viszont három év átmeneti időszakot követelnek meg. A termelésben – más mezőgazdasági biotermékekhez hasonlóan – nem alkalmazhatók vegyszerek, génmódosított vetőmagok és műtrágya sem.

A biocukor magasabb árának másik oka a feldolgozás folyamatára vonatkozó ugyancsak számos megkötés. fontos, hogy a gyártási folyamat és a tárolás elkülönüljön a szokványos cukorétól, továbbá nem használhatók bizonyos segédanyagok, például a habzásgátlók, ami miatt jóval hosszabb a feldolgozás ideje, 20-30%-kal alacsonyabb annak hatásfoka. Mindezek következményeként a költségek is jóval magasabbak. A biotermelők szervezetei szerint a későbbiek során kialakul majd a megfelelő termesztési, feldolgozási gyakorlat, ami kiegyenlíti a terméskiesést.

A termelési folyamat ellenőrzése, a tanúsítás, két okból is nagyon fontos. Egyfelől megköveteli ezt a bioélelmiszerek piaci ára, mely a bizalmat és a fokozott ráfordításokat kifejezendő, jóval magasabb a hagyományos termékeknél, másfelől szükségessé teszi az előállítási folyamat speciális volta. Mindkét okból elengedhetetlen a termék komplex minősítése. A biocukor esetében annak garantálása jelenti a legnagyobb kihívást, hogy a termék gyártása és élelmiszerekben való felhasználása a szokványos cukortól teljesen elkülönült. Mindezek igazolása tovább növeli az adminisztrációs munkát.

A bioélelmiszerek termelésére és kereskedelmére vonatkozóan csak kevés statisztikai adat áll rendelkezésre, még ennél is korlátozottabb a biocukorról nyerhető adatok köre, hiszen bár számos ország foglalkozik a termeléssel, az egyes országok által gyártott mennyiség csekély.

A biocukor esetében, ellentétben a hagyományos cukor piacával, a kereslet és a kínálat szinte teljes mennyisége földrajzilag elkülönülten jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy míg a biocukor felvevőpiacai az USA, valamint az Európai Unió néhány országa, addig a termelés meghatározó része Dél- és Közép-Amerika (Argentína, Brazília, Paraguay, Kolumbia, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Mexikó), illetve Afrika (Madagaszkár, Malawi, Mauritius) és Ázsia (Fülöp-szigetek, India) döntően azon országaiból származik, amelyek egyébként is jelentős cukorexportot bonyolítanak.

Az Európai Unió 17-19 millió tonnás éves cukortermelésével és 14 millió tonnás fogyasztásával hatalmas cukorpiac, melynek mind a fogyasztás, mind a termelés terén csak töredékét adja a bioszegmens. Becslések szerint a világ összes biocukrának (kb. 50 ezer tonna) 30%-kát (kb. 15 ezer tonnát) az EU-ban adják el. Ezt a 15 ezer tonnás mennyiséget, mivel a belföldi gyártás nem elégséges, szinte teljes egészében importálja az EU, elsősorban Brazíliából, Paraguayból és Mauritiusról. A cukor 25%-a közvetlen fogyasztásra kerül, 75%-a pedig feldolgozott termékekben jelenik meg.

Elemzések szerint az EU biocukor-piaca rendkívül fejlődőképes, ezt támasztja alá a túlkeresleti helyzet (pl.: az ilyen termékeket értékesítő brit áruházláncok – Sainsburry, Iceland – importból kénytelenek fedezni igényeiket). A Közösségen belül a Benelux-államokban, Németországban, Dániában, Franciaországban, Ausztriában, Svédországban és az Egyesült Királyságban mutatkozik lényeges kereslet a biotermékek iránt. Ezen országok mellett Európában még Svájc piaca számottevő. Ha az említett EU-tagállamok és Svájc együttesen 250 milliós népességét és 8,7 millió tonnás cukorfogyasztását vesszük, látható a biocukorban rejlő lehetőség, hiszen ha csak 1%-ra nőne a piaci részesedése, az 87 ezer tonnát jelentene. Ez elméletileg reális várakozás, lévén a biotermékek aránya az egész élelmiszerpiacon átlagosan 1,8%, legmagasabb pedig Ausztriában, Dániában és az e tekintetben az EU-nál is előrébb járó Svájcban (2-4%).

A Közösség országaiban a biocukor termelése még a fogyasztáshoz viszonyítva is rendkívül alacsony. Elsőként a Suiker Unie holland cég próbálkozott biocukor előállításával. 2000-ben már 270 hektárról takarítottak be biorépát, az abból gyártott 1500 t cukorral vezetnek az EU-n belül. Hollandián kívül Svédországban, Dániában például a legnagyobb cukoripari vállalat, a Danisco évente 400 t biocukrot állít elő. A nyersanyagbázis megteremtése érdekében a gazdálkodóknak a hagyományos cukorrépához képest mintegy 50% felárat fizetnek. Az alacsony hozam miatt azonban a termelési kedv mérsékelt.

A biocukor piacát, mint általában a biotermékek piacát, kínálati oldalról a magas jövedelmű országokban elsősorban a minősítések, tanúsítványok rendszerének átláthatóbbá tétele, egységesítése biztosíthatja. A bioélelmiszerek között összességében azonban a cukor jóval marginálisabb szerepet játszik és fog is játszani a többi termékhez képest, hiszen fogyasztáson belüli aránya töredéke azoknak. Szerepet játszik ebben az is, hogy a hagyományos módon gyártott cukor teljesen tiszta, természetes táplálék, melynek biológiai módszerrel történő előállítása, a fizikai, mikrobiológiai tisztaság szempontjai miatt jóval körülményesebb és véleményem szerint furcsa módon nagyobb mértékben veszélyeztetheti a fogyasztói biztonságot, mint a hagyományos eljárással készített termék. (Kérem e vitatott kérdésben a biotermesztés szakemberei osszák meg véleményüket lapunk olvasóival. A szerk.)

CS. P.
Az Európai Unió Agrárgazdasága 2002/1-2 száma nyomán

Vissza