Energia a biodinamikus kertgazdálkodásban

A növények igényeit sokféleképpen támogathatjuk; sok munkától, védő permetezésektől szabadulunk meg, ha a termesztett növények a mi területünk klimatikus, talaj- és levegő-viszonyaihoz alkalmazkodott fajták. (A cikk a 2001/4 számban megjelent írás gondolati folytatása. A szerk.)

A biofajták, a biovetőmag nemesítése és piaca sajnos még nagyon gyér hazánkban. Pedig egyik legjobb exportcikkünk volt és lehetne a vetőmag!

A talajművelés maga is befolyásolja a talaj levegő-, víz- és hőállapotát. Az állandóan tisztán tartott „szép, rendes”, kigereblyézett kertben a gyenge gyomok adta takarásról is lemondtunk. A kapálás vizes talajon szárít, száraz talajon szigetelő réteget képezve a párolgást csökkenti. Ha este kapálunk, a földlégzés befelé szívja a levegőt, nitrogént adunk a talajélőlényeknek. Reggel dolgozva a kilégző föld kiviszi a vizet, a széndioxidot stb. is. A talajmunkák idejét, de a vetés, betakarítás idejét is igyekszünk a kozmikus, Hold-közvetítette erők befogadása céljából megválasztani. A naptár használatával jó esetben 10-12% termésnövekedést érhetünk el. A Maria Thun-féle modern kísérleteken alapuló Vetési Naptárt minden évben forgalmazza a Biokultúra Egyesület magyar fordításban.

Gépesítés. Nagy kérdés, hogy az esetleges ülőmunkából hazatérő gazdának nem éppen testmozgásra, kézi munkára van-e szüksége… De ha valóban talajművelő gépeket kell használnia, jól gondolja meg: a talaj kedvező humuszállapota befolyásolja a kötöttséget, a termékenységet, így a művelés energiaszükségletét is. Nemkülönben hat a talaj termékenységére. A művelő gépek minden esetben rontják a talajszerkezetet, de ezt a kárt csökkenteni lehet okos gazdálkodással. Kivéve a szerkezet nélküli homoktalajt, igyekezzünk kerülni a rotációs kapákat. Ezek rombolják leginkább a talajszerkezetet. A nedves föld taposása is káros. A kiskerti fűkasza elmaricskolja, gyötri a növényt. Ha valaki még tud kaszálni, észreveheti, mennyivel elevenebb a gyep a munkája nyomán, mint mikor géppel nyírta. Az alternáló késű kis fűkasza sajnos nagyon drága. A levágott, rövid füvet mindenesetre hagyjuk a fűszálak közt feküdni, ne gereblyézzük el, mert az „sík komposztálást” ér, jó takaró. A Vetési Naptár használatával itt is munkát takaríthatunk meg.

Az öntözés ma már sok energiát igényel. Általában szivattyúval vagy vízvezetékből vesszük a vizet. Utóbbi egyszerűbb, de drága, s a növényeknek, állatoknak – az embereknek is – ártalmára lehet a klórozott víz. A nyitott medencében tárolt, nap-melegítette öntözővíz előállítása sok gonddal jár, s ha nincsen lejtőn a kert, ahonnan csurgatva, gravitációsan juttathatjuk a vizet a növények alá, akkor újra csak szivattyúzni kell.

A beépített szórófejes öntözés a legdrágább, kiskertben inkább csak kedélyünknek jó. Ha használjuk, legjobb éjszaka járatni. Általában tömlőből locsol a kertész. Vigyázni kell, hogy a jó talajt „ne veressük agyon”. Az öntözést aránylag ritkán, de alaposan érdemes végezni, utána a területet bekapálni, s hagyni, nyugodjon a talaj akár egy hétig is, még szárazságban is. Minden öntözés és eső után takarjuk sekélyen a földet könnyű talajművelő eszközzel, kertben kis kézi kultivátorral, szántóföldön boronával, hogy a hajszálcsövességet megszakítva a vizet soká benntartsuk a talajban.

Növényvédelem. A biológiai kertben is permetezünk, a növényvédő egyszerű anyagokat a környezet általános szennyezettsége miatt nem nélkülözhetjük. Ilyen a kén, esetleg a réz is, különböző növényi kivonatok, és a biodinamikus kertben, gazdaságban természetesen a rendszerhez tartozó preparátumokat is ki kell juttatnunk. A gépek kombinálásával kevesebb taposást végzünk, üzemanyagot takarítunk meg. A biodinamikus permetszert ki kell keverni, egy óra hosszat. Ezt legjobb kézzel végezni. Bár vannak keverőgépek, melyek spirálisan forgatják a vizet, alternáló irányban, mégis: ezt a legérzékenyebb munkát emberi erővel végezve sokkal tágabb a hatások spektruma. A védjegyezés alapját egy humusz- és egy kvarc-preparátumos permetezés képezi; valójában a kertnek ennél többre van szüksége.

Az állattartás integrálása feltétlenül kívánatos lenne. A saját takarmányon tartott állat trágyája visszakerül a talajba, az erők és anyagok szép, záródó kört alkothatnak. Kiskertben sem nélkülözhető az istállótrágya, ha pl. levélnövényeket: káposztát, spenótot, de ha paprikát, paradicsomot is termelünk. Hazánk még messze van attól, hogy a kertészek összefogjanak, s egy szomszéd állattartó gazdával szövetkezzenek. Ez lesz a jövő asszociációs fejlődésének az útja. A nagyüzemek is nehezen tartanak megfelelő mennyiségű állatot, a tehenészet kíván talán legtöbb munkát, pedig a tehenészet lenne a mérsékeltövi biogazdaságok bázisa. A preparátumok érleléséhez tehénből származó szervekre van szükség. A legeltetés, a mélyalmos tartás sok munkát megtakarít, még a háztáji baromfi- és sertéstartásban is.

Összegezve, ha sikerül egy beállt biogazdaságot létrehoznunk:

• a talajunk megszelídül – kevesebb vonóerő kell;
• növényeink egészségesek – kevesebbet permetezünk, nem kell sok külső vegyi anyag;
• az állattartás megoldja a talajerő visszapótlást – nem kell messziről szállítanunk mesterséges trágyaféleséget;
• saját bevált, jól kiválasztott állat- és növényfajtákkal, nekik megfelelő körülményeket teremtve dolgozunk – az üzem egésze rugalmas, alkalmazkodó lesz, a környezeti vagy klimatikus károkkal szemben védekezni tud;
• a gazda, a kertész kedve is nagyobb: nem rombolja, hanem megteremteni segíti az emberlakta Föld termékenységét. Mert a takarékosság nem csupán pénzügyi kérdés!

DR. MEZEI OTTÓNÉ
a Biokultúra Egyesület
biodinamikus szakosztályának vezetője

Vissza