Le a kalappal!

A kilencvenes évek derekán kaptam egy levelet Kőrispatakról. Szőcs Lajos hívott meg a 365 házzal és 600 lélekszámmal rendelkező faluba. Marosvásárhelytől 50 km-re, Erdőszentgyörgytől szinte járhatatlan úton, az elárasztott Bözödújfalun keresztül jutottunk el meghívónkhoz.

A Szőcs család a szalmakalap készítés mesterségét apáról fiúra örökíti. A szalmakalap készítés mellett a fényképészetet is kitanulta az ötvenedik évet közelítő családfő. A természetközeli a házi kertészet, a szalmát és életet termő szántóföld, a tehenészet vegyszerek nélkül biogazdaságnak papírok nélkül is elfogadható. A talaj táperejét istállótrágyával tartja fent, a takarmányt maga állítja elő. A következő lépcsőfok a megtermelt gabona őrlése – amihez malommal rendelkezik. Az olajosnövények olajának kinyeréséhez saját olajprése szolgál.

Az első látogatáskor az érdeklődőket a saját „bár”-jának (kocsmájának) legnagyobb helyiségébe hívta össze. Éjfélig beszélgettünk arról, hogyan lehetne segíteni azon, hogy a falu életre keljen. Az asztalra italként a saját kertjében termett „Mihályfi” szőlőből készített bor került. Ez a direkttermő fajta az első világháborúban olasz fogságból hazakerült Mihályfi nevű honvéd nevéhez fűződik, aki a vesszőket onnan hozta magával.

A bár mellett vegyesboltot is üzemeltet és megvásárolt egy régi házat is a patak partján – szemben az öreg templommal –, amiből vendégfogadót szándékozott kialakítani. Javasoltam, hogy próbálja eredeti állapotát, jellegét megőrizve felújítani. Elmondása szerint ez adta a gondolatot, hogy ne vendégház, hanem szalmakalapmúzeum legyen a házból. Két fia, az ifjabb Lajos és László segítségével, és feleségének, Magdolna asszonynak a támogatásával sikerült az elképzelés. Az „Asociatia – Szalmakalapkészítők Hagyományőrző Egyesülete” megalakult, és sor került a szalmakalapmúzeum megnyitására. A Kárpát-medencében egyedülálló múzeum Kőrispatak másfél évszázados hagyományra visszatekintő kézműves mesterség, a kalapkötés tudományának ápolását szolgálja.

2001. július 21-én a kazári önkormányzattal együtt vettünk részt az ünnepélyes megnyitón. Testvérvárossá válásunknak igényét is ezen alkalomból jelentette be Kazár – a nógrádmegyei település polgármestere, Molnár Katalin egy népviseletbe öltöztetett baba átadásával. A múzeumalapító Szőcs Lajos beszédében azt mondta, hogy „ne hálót küldjetek, hanem halakat, a háló már elkészült”. Szavai után zuhogni kezdett az eső, így aztán hozzászólásomban csak annyit mondhattam, hogy az ég meghallgatta a kérést – jöhetnek a halak. Az eső elől fedél alá húzódók nem hallhatták min nevetnek a közelebb állók, így az ebédnél – ami a Művelődési ház termében zajlott, újra el kellett mondanom, de elmondtam azt is, hogy amikor vége lett az ünnepségnek, az asszonyok, akik ott is „kötötték”, fonták a szalmát hiányolták az ünnepség befejezését jelző közös éneklést. A törökszentmiklósi asszonyok hagyományőrző csoportja rögtön értett a szóból és felállva elkezdte: „Ki tudja merre, merre visz a végzet…”

Ez a végzet úgy akarta, hogy a szalmakalapmúzeum egyre inkább vonzotta a közönséget, kellett a szállás, ellátás. A jelentkezőket egy hét alatt megtanítják a szalmakötésre, dísztárgyak készítésére és az alkotásaikat haza is vihetik. A vendégház mellé faházikók épültek, a szükséges víz a saját hegyiforrásból eredő vezetéken kerül a völgybe, a fürdéshez a nap-melegítette vizet használják. A szalmafonat-készítés alapanyaga a szegény ember és szegény földek búzája, az alakor (Triticum monococcum) szalmája. Betakarítása is szerepel az aratási időben ott táborozó fiatalok napirendjében. Így a természetes anyagokkal való foglalkozás az ökológiai szemléleten kívül gyakorlati élménnyel is párosul.

Szőcs Lajos így teszi teljessé tevékenységét. Az ökológiai termények saját feldolgozásban, helyszínen elfogyasztva, szemléletet alakítva hasznosulnak. A téli hőszolgáltatáshoz fűrészporral fűtött kazánok szolgálnak. A szalmakalapmúzeumot a főutakon jelzőtáblákkal hirdeti. Talán sikerül az utat is megjavíttatni, hogy minél könnyebben juthassanak el az érdeklődők Kőrispatakra.

DR. GYŐRFFY SÁNDOR

Vissza
Design: Mihalec Hedvig 2006.