A héjnélküli olajtök helye a vetésváltásban

Hazánkban az olajtök termesztésének kezdete az 1970-es évekre tehető, amikor is a világpiacon keresett termékké vált. Jelentősége többoldalú felhasználásának és értékes beltartalmának tulajdonítható.

E növény nemesítésével, termesztéstechnológiai elemeinek kutatásával és kidolgozásával dr. Martin Schnock vezetésével a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben kezdtek tervszerűen foglalkozni. A közel három évtizede folyó kutatások és termesztési tapasztalatok alapján kidolgozásra került az olajtök termesztésének olyan komplex technológiája, amelynek szakszerű kivitelezése esetén teljesen gépesítve lehetővé válik a megfelelő minőségű végtermék-előállítás. A termesztési feltételek közül ismertetőmben az egyik meghatározó feltétellel, a vetésváltásban való elhelyezéssel foglalkozom.

Tapasztalataim alapján különösen növényvédelmi, növény-egészségügyi, és nem kevésbé ökonómiai szempontok figyelembe vétele indokolja az olajtök termesztésekor az ésszerű vetésváltást. A vetésváltás jelentősége fokozottabban jelentkezik biotermesztés esetében.

Az olajtök termesztése monokultúrában semmiképpen nem tanácsos, ezért a vetésforgóban való elhelyezése nagyobb figyelmet érdemel. Ezt a megállapítást egyéb indokok mellett főképpen az olajtök terméseredményét befolyásolható betegségek elterjedésének megakadályozása indokolja. Az utóbbi években egyre nagyobb gondot jelent a vírus elleni védekezés, amely monokultúrában való termesztés esetén fokozottabban jelentkezik.

Az olajtökön észlelt vírusok közül legelterjedtebb a cukkíni sárga-mozaikvírus (Zucchini yellow mosaic virus – ZYMV), amely Ausztriában monokultúrás termesztés esetén már okozott komoly terméskiesést. Észleltünk nyomokban uborka- és görögdinnye-mozaikvírust is. Sajnos, jelenleg a vírus elleni védekezésre semmilyen közvetlen módszer nincs. Több éve végzünk vírus-teszt kísérleteket, de eddig még alkalmazható módszert nem sikerült kidolgozni. Amíg a közvetlen védekezés nem válik lehetővé, illetve nincs ellenálló fajta, addig a vírusfertőzés jelenti a legnagyobb veszélyt, mert szélsőséges esetben az olajtököt 100%-ban is megfertőzheti. Súlyos vírusfertőzés esetén több olyan kabakot nyitottunk fel az érés időszakában, amelyekben néhány szem mag, de előfordult, hogy egy szem mag sem volt.

Jelenleg a védekezésnek közvetett, megelőző módszerei vannak, mint pl.:

• a vírusvektorok elleni védekezés, amelyek közül kiemelkedik a levéltetvek elleni védekezés és a gyommentesen tartás,
• vetésváltás,
• vetőmagváltás,
• egészséges, fémzárolt vetőmag.

Az eddig végzett kísérletek esetén előveteményként a kalászosok alkalmazása ésszerű. Ennek a megoldásnak több előnye van. Lehetőség adódik talajmunka eredményeképpen – tarlóhántás, tarlóhántás ápolása, őszi mélyszántás, talajlezárás, vetőágy-készítés – mechanikai gyomirtásra. Továbbá biológiailag beérett, megfelelő kulturállapotú talaj előkészítésére. Különösen biotermesztés esetén előnyös, hogy lehetőség van a szervestrágya kijuttatására, vagy zöldtrágyaként alkalmazható növény termesztésére. Kalászos elővetemény esetén gyakran vegyszeres gyomirtás nélkül is megakadályozhatjuk a nagy mértékű gyomosodást, természetesen a szélsőséges esetek kivételével. (Biotermesztésben a vegyszeres gyomirtás tilos! A szerk.) A vegetációs időben a sorközök kultivátorozás után sorkapálást alkalmazunk kézi kapával. Ekkor a mechanikai gyomirtás mellett elvégezhetjük a tőbeállítást és az esetlegesen fertőzött beteg növények eltávolítását is. A kapáláskor figyelni kell egyes gyomnövényeket, mint pl. a selyemmályva, amely a tök fejlődésének kezdeti állapotában nagyon hasonlít a kulturnövényre. A gyakorlatban jól bevált a kalászosgabona – olajtök – kalászosgabona váltás, mint pl. őszibúza – ősziárpa – olajtök – őszibúza növényi sorrend. Az a tapasztalat, hogy két év után káros következmények nélkül termelhetünk olajtököt ugyanazon a területen. (A Biokontroll Hungária ellenőrző szervezet legalább a szokványos szakirodalom szerinti előírt kihagyást követeli meg két olajtök-kultúra között. Eddig ez 5 év volt, mostantól 3 évre csökkent. A szerk.)

Kényszerű megoldásként előfordulhat lucerna vagy gyeptörés utáni olajtök termesztés. Ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő időben történő (augusztus) feltörésre, a talajfelszín ápolására, a megfelelő táparányra, valamint a talajfertőtlenítés szakszerű elvégzésére. Kedvező vízellátás esetén az előbbi feltételek figyelembevételével sikeres lehet az olajtök termesztése.

Ismert okok miatt rossz elővetemény a napraforgó, amely után vetve fokozódhat a peronoszpóra fertőzés veszélye is. Nem kedvező az olajtök szemeskukorica termesztés utáni vetése sem.

A sikeres termesztésnek csupán egyik feltétele a helyes vetésváltás, amelynek eredményessége nem független a többi termesztéstechnológiai elem szakszerű végrehajtásától.

DR. SÁRI LÁSZLÓ
tanszékvezető főiskolai tanár

Vissza