Lapszemle itthonról

Biobor dilemmák

Egy svájci szakértő véleménye szerint a nem megfelelő EU szabályozás és a kellően át nem gondolt címkézési szabályok hátráltatják a biobor előretörését. Helga Willer, a svájci székhelyű Ökológiai Mezőgazdasági Kutató Intézet munkatársa fejtette ki véleményét a 7. Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Kongresszuson, Kanadában. Véleményét így summázta:

• 1. Várhatóan 2005-re az EU-ban 10%-ra nő az ökológiailag művelt mezőgazdasági terület, azonban a szőlőskerteknek mindössze 1,5%-a lesz ökológiai művelésű.
• 2. Az ökológiai szőlőtermesztők alacsonyabb támogatáshoz jutnak, mint a mezőgazdaság más ágazataiban dolgozó ökotermelők, és konvencionális gazdálkodók. Ez utóbbiak lényegesen több támogatást élveznek és Németországon kívül az ökológiai kutatások is sokkal kevesebb támogatást kapnak.
• 3. Komoly gondot vetnek fel az új, gombabetegségekre rezisztens szőlőfajták is. Ezekre azért van szükség, mert az új uniós szabályok ki akarják zárni a rezet, amelyet gombabetegségek ellen évszázadok óta eredményesen használnak. Vajon ezeket az új, gombabetegségekre rezisztens szőlőfajtákat elfogadják-e a fogyasztók? -teszi fel a kérdést Helga Willer. Még mindig él az az erősen vitatható fogyasztói vélemény, hogy a bioborok minősége nem éri el a hagyományos borokét. Ennek mond ellent, hogy egyre több biobor nyer díjat neves nemzetközi borversenyeken. Mindemellett szükség van a bioborok sokkal jobb marketingjére.
• 4. Mivel a bioborok címkézésének nincsenek egységes szabályai az EU-ban, minden ország más és más gyakorlatot követ. Sőt, a nem biobortermelők is gyakran helyezik a boraikra a „biobor” címkét.
• 5. A bioborkészítők számára mégis a legnagyobb kihívás a GMO szőlőfajták megjelenése lesz. Ezek rezisztensek számos gombabetegségekre, ugyanakkor a biotermesztés eddig kizárta a genetikai úton manipulált fajtákat. (Az Európai Unió Agrárgazdasága 2002./12.)

Területpihentetés az Európai Unióban

Az Európai Unióban a gazdák nagy része kihasználja a területpihentetés lehetőségét, azaz a gazdaság területének meghatározott részén nem termesztenek kultúrnövényt. A területpihentetés nem kötelező, de alkalmazására az EU támogatást ad, ezáltal pótolja a jövedelem-kiesését és csökkenti a túltermelést. Akik legalább 20%-kal csökkentették a szántó területeket, 5 évre jövedelem-kiegészítésre jogosultak.

A gazdák éppen a Közös Agrárpolitika hatására növelték a termelést, amikor ipari jellegű termelési módszereket vezettek be, költséges beruházásokat végeztek el, a többlettermelésért túlzottan nagy kockázatot vállalva. A gond igazából az volt, hogy a gazdák a legkevésbé termékeny talajokat hagyták el és így ugyanannyit vagy még többet termeltek a fennmaradt területeken. Ma már több területpihentetési lehetőség közül választhatnak a gazdák (nyugalmas, öt évre szavatolt, önkéntes, forgó, átruházható).

A területpihentetés elsődleges célja a termelés csökkenése, a rendszernek azonban több előnye is van. Lehetőséget ad a szelektív gyomirtók alkalmazására, az éves és évelő gyomok kezelésére, és a gyommagfertőzés is csökkenthető. Emellett elkerülhetjük a kórokozók, kártevők gazdanövényeinek elterjedését . (Kertészet és Szőlészet 2003./2.)

Harmincezer új fajta

Dr. Rátkai József OMMI főosztályvezető egyebek közt a fajtavizsgálatok korszerűsítéséről és az uniós közös fajtajegyzékről tartott előadást az „Utak és útvesztők, esélyek és lehetőségek az EU kapujában” című tanácskozáson.

A szántóföldi növények, a zöldségek EU-s jegyzékét és a Nemzeti Fajtajegyzéket össze kell egyeztetni, a miénken ugyanis csaknem kétszer annyi faj szerepel, mint az EU hasonló katalógusán. Föl kell készülnünk a szabad kereskedelemre, hiszen a csatlakozás után az EU listáján szereplő fajták értékesítését néhány kivételtől eltekintve nem korlátozhatják. Magyarország ajánlati listája még nem készült el, így elképzelhető, hogy 2004-ben 30 ezer új fajta jelenik meg a piacon, az pedig az eddig forgalomban lévő fajtáknak több mint a hétszerese. A Magyarországon levédett fajták az EU-ban valószínűleg nem kapnak oltalmat, az 1990 előtt minősített fajták pedig valószínűleg nem is kerülnek be az EU katalógusába. (Kertészet és Szőlészet 2003./2.)

Címkézni kell a génkezelt élelmiszereket

Az EU agrárminiszterek megállapodtak, hogy a génkezelt élelmiszereket megkülönböztető jelzéssel látják el. A döntés eredményeképpen minden olyan élelmiszert címkézni kell, amely legalább 0,9 százalékban génmódosított összetevőt tartalmaz. Az agrárminiszterek 0,5 százalékban állapították meg az ellenőrizetlen génkezelt összetevők arányának felső határát. Ez első lépés lehet ahhoz, hogy hét uniós ország feloldja a génkezelt élelmiszerek 1999 óta érvényes betiltását. A kérdésben már állást foglalt Európai Parlament a címkézés alsó határaként 0,5 százalékot javasolt, amíg az EU soros dán elnöksége egyszázalékos határt szorgalmazott. Ezzel szemben Franciaország, Németország és Olaszország sokkal szigorúbb szabályozást szorgalmazott.

Az Európai Bizottság felmérése szerint az Európai Unió lakosságának 94 százaléka fenntartja a génkezelést és a természetes élelmiszer közötti választás iránti jogot, 60 százalékuk pedig fél, hogy a genetikailag módosított összetevők károsíthatják az emberi egészséget és a környezetet. A GMO-k európai szabályozása az EU és az USA közötti kereskedelmi nézeteltérések egyik fő okozója, mert a tengerentúlon igen elterjedtek a génkezelt élelmiszerek . (Kertészet és Szőlészet 2003./3.)

Mangalicasiker Spanyolországban

A sertéshús termelői ára tavaly 18,8 százalékkal csökkent, kivéve a kihalás széléről visszahozott őshonos mangalicát. Az ősi magyar fajta kilójáért jelenleg is másfélszer annyit adnak a felvásárlóknak mint a többi fajtáért. Amíg az átlagos sertéshús élősúlyban 220 forint, addig a mangalicáé eléri a 310 forintot is. Jelentős a spanyolországi export is, mert a híres serrano sonka alapanyagául szolgáló mangalica egyre népszerűbb az ibériai félszigeten. A világhírű sonkát 3-4 évig is érlelik és értékesítési ára kilónként 10-15 ezer forint között mozog. Az utóbbi időben itthon is növekszik a kereslet a mangalica húsa és a hústermékei iránt.

Szakemberek szerint az EU csatlakozásig meg kellene oldani a mangalica hungaricummá nyilvánítást, hiszen e fajta példányai csak elenyésző számban találhatók meg határainkon kívül. Állami támogatással a mangalica tartása nyereséges, de jószágonként körülbelül 7 000 forintos állami támogatásra lenne szükség. Az FVM politikai államtitkára ígéretet tett az ágazat további támogatására és hozzáértők szerint a mangalicával és a hozzá hasonló különlegességekkel vehetik fel igazán a versenyt a termelők az EU piacon. (Népszava 2003. január 14.)

Biogazdálkodás térhódítása Zalában

A KSH Zala Megyei Igazgatósága legutóbbi statisztikai tájékoztatójában a Zalai régió biogazdálkodását elemezte. Zalában az átállási időszakban lévőkkel együtt a biogazdaságok száma 2000-ben 86 volt és ebből mindössze tíz volt az ellenőrzött. Csak a növénytermesztésben érdekelt 35, az állattenyésztésben és növénytermesztésben 10, az átállási időszakban pedig 41 gazdaság volt, összesen 5544 hektárt művelve.

A jövőben hasonló tevékenységet folytatni szándékozó 202 gazdaság újabb 5822 hektárt tervez bevonni az ellenőrzésbe. A mezőgazdasági főtevékenység mellett érdemes megemlíteni, hogy biobort 18-an készítettek, biotermékek forgalmazását pedig 11-en végezték és számuk a felmérések szerint várhatóan 29-el emelkedik. (Zalai hírlap 2003-január 7.)

Válogatta és írta:
Németh Károly

Vissza