A biominőségről

Sokan elhiszik, sokan nem hiszik, hogy a biotermelés min őségileg jobb élelmiszereket eredményez. A kérdésre ezért sokan és sokféleképpen keresik évtizedek óta a választ. Analítikai módszerekkel, állatkísérletekkel, a legkülönfélébb vizsgálati eljárásokkal próbálják meg kideríteni, hogy vajon egészségesebb-e, ízletesebb-e a bio, mint a konvencionálisan termesztett élelmiszerek.

A kérdés rendkívül összetett: a szintetikus növényvédőszerek, a műtrágyázás, a génmanipulált növények termesztésének hatásai a környezetre, az intenzív állattartás módszereinek egészségügyi kihatásai csakúgy ehhez a témakörhöz tartoznak, mint a konvencionális feldolgozásban alkalmazott adalékanyagok hatásai. Léteznek egészen jól ismert malőrök, amelyekből akár meg is tanulhattuk volna, hogy csínján kell bánnunk a modern mezőgazdasággal. Az emberiség azonban úgy tűnik, csak lassan tanul a saját hibáiból .

A növényvédőszerek egyik leghírhedtebb képviselőjének, a DDT-nek sikertörténete valószínűleg még sokak emlékezetében él. Feltalálója 1948-ban Nobel-díjat kapott felfedezésért, mivel a szer a maláriát terjesztő szúnyogok és számos más rovar ellen is hatásosnak bizonyult. A készítményt hatalmas mennyiségben alkalmazták a második világháború alatt és még évtizedekig utána is a világ szinte minden részén. Néhány éves használata után ugyan kiderült, hogy a megcélzott rovarok rezisztenssé válhatnak iránta , tehát a szer hatékonysága jelentősen csökkent, ez azonban csak még intenzívebb felhasználását eredményezte. 10 évvel bevezetése után használata madarak, hüllők és halak tömeges pusztulásához, egyes madárfajok részleges kihalásához vezetett. Az anyag ugyanakkor rendkívül nehezen bomlik le, és bejut az anyatejbe is. Káros hatásainak felismerése után még évtizedeket kellett várni a betiltására.

Sok fejlődő országban ennek ellenére még ma is használható a DDT. Az állatokon bizonyítottan rákkeltő anyagot brazíliai, mexikói, kínai, indiai cégek még ma is gyártják és forgalmazzák. A trópusi eredetű növényekben (banán, kakaó, kávé, mogyoró) visszakerül hozzánk is.

Az intenzív gazdálkodásban alkalmazott szereknek és módszereknek azonban nem mindig ilyen egyértelműek a hatásai. Az élelmiszereinkben található peszticid maradványok egészségünkre gyakorolt hatásainak feltérképezéséhez több éves vizsgálatokra van szükség.

A német Gottschewski professzor 1975-ben publikálta 5 éves kutatásának eredményeit, amelyben konvencionális, első osztályú takarmányt úgynevezett szennyeződésektől mentes takarmánnyal hasonlította össze. Ez utóbbit olyan gazdaságokban vásárolták, amelyek bizonyíthatóan nem alkalmaztak semmilyen növényvédőszert, és főleg természetes trágyával és komposzttal trágyáztak. Gotschewski szerint „ezeknél a vizsgálatoknál nem az egyes hatóanyagokat vizsgálták, hanem az élelmiszerek valódi minőségét. ...Statisztikailag bebizonyítottuk több, ismételt kísérlettel, hogy az úgynevezett biológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek általunk vizsgált tulajdonságai mindig jobbak voltak, mint a konvencionális termékek hasonló tulajdonságai .”

A vizsgálatok három kérdéskört vettek nagyító alá, így foglakoztak az állatok műtét utáni életképes-ségével: A biotakarmányt kapott állatok problémamentesen túlélték a beavatkozásokat ellentétben a „normális” csoporttal.

A második kérdéskör vizsgálatai során a mérgek iránti érzékenységet mérve megállapították, hogy a biotakarmány hatására az állatok ellenállóbbakká váltak a mérgek iránt. A termékenységi vizsgálatokkor megfigyelték, hogy az élve születések száma statisztikailag magasabb volt, mint a hagyományos takarmány mellett. Gottschewski professzor végkövetkeztetésként megállapítja, hogy "... felelőtlen és nem bizonyított az a megállapítás, hogy a ma használatos trágyázás valamint a növények, állatok és termékek kezelése kémiai anyagokkal nem károsítja az egészséget."

Teljesen más szempontok szerint vizsgálta a bioélelmiszerek egészségünkre gyakorolt hatását egy 1970-ből származó vizsgálat: Néhány kutató életközeli módon kívánta tesztelni a permetezőszerek mérgező hatásait, és a kísérleti állatoknak nemcsak a legismertebb, akkoriban használatos permetezőszereket juttatták a táplálékába, hanem valamilyen kórokozót is. A vizsgálathoz használt permetezőszereket, a PCB-t DDT-t és dieldrint olyan koncentrációban adagolták, amilyenben a német élelmiszerekben előfordultak. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az állatok gyakrabban és súlyosabban betegedtek meg, ha szennyezett élelmiszereket fogyasztottak, mint a szermararad-ványoktól mentes élelmiszerektől, és kétszer olyan gyakran volt a betegség halálos lefolyású. Más állatfajokkal és más környezeti mérgekkel is hasonló eredményt mutatott a vizsgálat. A szervezet ellenállóképessége minden esetben csökkent.

Egy 1975-ös szovjet vizsgálat során patkányoknak négy hónapon át olyan peszticidkeveréket adagoltak, amely arányaiban megfelelt annak, amit a polgár nap mint nap elfogyaszt. Az eredmény szerint az állatoknál mind a specifikus mind a nemspecifikus immunreakciók csökkentek, sőt a bőr baktériumvédelme is csökkent. Az állatok a vizsgálat befejeztével ismét peszticidmentes táplálékot kaptak, azonban az immungyengítő hatások még hónapok múlva is fennálltak. A szervezet legyengült ellenállóképességét nem lehetett ismét helyreállítani.

Ezek a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy az élelmiszereinkben található méregmaradványok komolyan gyengítik a szervezet ellenállóképességét. Számos kutató ezt a jelenséget tartja az intenzív mezőgazdaság legnagyobb veszélyének: a szervezet védekezőrendszerének gyengülése ugyanis nem csak a kórokozók iránti fogékonyságban nyilvánul meg, hanem a rák kialakulásában is szerepet játszik. Valószínűleg ezzel magyarázható ezeknek az anyagoknak a rákkeltő hatása .

A 2003-ban megalapított International Research Association for Organic Food Quality and Health (FQH, www.organicfqhresearch.org) elnevezésű szövetség a kérdéskör további, alapos vizsgálatát tűzte ki céljául. És bár a vizsgálatok magukért beszélnek, a hitetlenek továbbra is hitetlenkednek. De a bio marad ami volt: lényegesen jobb minőségű, magasabb beltartalmi értékekkel rendelkező, kevesebb szermaradványt tartalmazó élelmiszer, ami egészségünket egyértelműen pozitívan befolyásolja.

Benda Judit

Vissza