A fajtaválasztásról – növénykórtanos szemmel

A jó fajtaválasztás érdekében a jó fajtaválasztás érdekében nem lehet eléggé idejében szólni. Most döntően a fajtáról lesz szó, ugyanis jó néhány kultúra esetében az államilag elismert fajták egyes értékmérő tulajdonságai között nagyobb különbség lehet, mint egyes növényfajok között.

Az egyes elismert növényfajtáknak az állami elismerés folyamata során megismert tulajdonságairól részben a fajtatulajdonosok, nemesítők, forgalmazók kiadványaiból, részben az elismeréshez szükséges kísérleteket végző független hatóság, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet kiadványaiból nyerhetnek információkat a termesztők. A publikált tulajdonságok között a termés-mennyiségre, minőségi adatokra utaló információk mellett megtalálhatók az egyes gyakoribb növénybetegségekkel szembeni viselkedés adatai is. Ez utóbbi a hagyományos termesztési technológiák esetében is nagyon fontos lehet, de ott az egyes betegségeket (nem mindet!) növényvédő szerek alkalmazásával még korlátozni lehet.

Ellenálló fajták

Az ökológiai termesztésre átállt földterületeken azonban a kémiai növényvédelem lehetőségei oly minimálisak, hogy arra megbízható, kellő hatékonyságú növényvédelmet alapozni aligha lehet. Ez persze a különböző kórokozókat vajmi kevéssé érdekli, ha fogékony fajtával találkoznak és a környezeti tényezők is kedveznek a fertőzéshez, úgy hatalmas károkat képesek okozni. Maradnak további védekezési lehetőségként az agrotechnikai, mechanikai, növénytársítási eljárások, valamint a genetikai védelem. Az előbb felsorolt lehetőségek gyakorlatilag csak a fertőzés lassítását képesek előidézni a növénybetegségek fertőzése során. Ugyanakkor a genetikai növényvédelem, amely a különböző betegségekre rezisztens fajták termesztését jelenti, akár önmagában is képes teljes mértékben megakadályozni az egyes betegségek kártételét. Ökológiai termesztésben tehát a fajták növénykórtani tulajdonságainak sokkalta nagyobb jelentősége van, mint a hagyományos termesztés körülményei között.

Sajnálatos módon hazánkban az a bevett gyakorlat, hogy ökológiai termesztésben is a hagyományos termesztésben bevált fajtákat részesítik előnyben. Ez a probléma szinte minden szántóföldi növény termesztésénél előfordul.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ökológiai termesztésben olyan betegségek is felbukkanhatnak teljesen váratlanul, amelyekkel a hagyományos termesztésben már évtizedek óta nem lehet találkozni. Ilyen betegség többek között a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) is. Ez ellen a betegség ellen a hagyományos termesztési technológiában kötelezően alkalmazott, metalaxil hatóanyagú csávázószer (Apron) alkalmazása teljes körű védelmet nyújt, ezáltal a betegséggel már régóta nem is lehet találkozni. Ökológiai termesztésben ugyanakkor nem lehet ezt a csávázószert használni, emiatt a fogékony fajták még az átlagos vetésváltásnál (4 év) hosszabb, 5–8 éves vetés-váltásban is megbetegedhetnek a kórokozónak a talajban elfekvő oospóráitól. Ez ellen a betegség ellen ugyanakkor vannak rezisztens fajták is. Ezek teljeskörű védelmet nyújtanak a kórokozó összes, hazánkban ez ideig kimutatott rasszával szemben.

Nagy a választék

Ráadásul a hagyományos termesztésben nagy karriert befutott, jól bevált fajták szinte mindegyikének a nemesítők kifejlesztették a peronoszpóra rezisztens változatát , amely a kereskedelemben éppúgy beszerezhető, mint a fogékony változat. A peronoszpóra rezisztens fajtákat már nevük alapján is könnyű felismerni, mivel a fajtanév után egy PR betűkód olvasható esetükben. Természetesen a nemesítő, vagy forgalmazó által adott fajtaleírás, avagy az OMMI által kiadott Leíró Fajtajegyzék ezt a tulajdonságot szintén tartalmazza.

Természetesen mind a hagyományos, mind pedig az ökológiai termesztés során minden termesztő minél nagyobb jövedelem megtermelésére törekszik. Ehhez megfelelő minőségű terméket kell előállítani, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Adott minőségi követelmények eléréséhez viszont minden kultúránál egy adott fajtakör az, amelynek termesztésével az a bizonyos minőség reálisan elérhető. Nem lehet elvárni pl. egy takarmánybúza fajtától, hogy javító minőségű termést adjon, amikor erre genetikailag képtelen. Ugyanakkor – és ez sajnos hazánkban meglehetősen gyakori – javító minőségre képes fajtával könnyedén elő lehet állítani gyatra minőségű, csak takarmánynak alkalmas gabonát.

Döntő: növénykórtani tulajdonságok

Szerencsére napjainkban minden fontosabb szántóföldi kultúra esetében meglehetősen tág a hazai fajtaválaszték. Szinte minden felhasználási célra van több, potenciálisan alkalmas fajta. Sokszor túl nagy már a fajtaválaszték és a termelők egy része nem is tud igazán eligazodni a fajták tengerében. Gyakorta a hagyományok, a fajta elismertsége, jó hangzású neve, vagy abszolút képzetlen, netán bizonyos érdekektől kellően befolyásolt „hozzáértők” tanácsai alapján választanak fajtát.

Véleményünk szerint az ökológiai termesztés során a termesztési célnak, minőségnek megfelelő fajtakörből történő konkrét fajtaválasztás során a növénykórtani tulajdonságok ismeretének döntő mértékben kell érvényesülniük. A növénybetegségek ellen, ha már az adott fajtát elvetettük, a vegetáció folyamán nem túl sokat tehetünk.

Nem szükséges feltétlenül ragaszkodni ahhoz, hogy egy fajta adott betegséggel szemben teljes mértékben rezisztens legyen. Az ilyen eset eléggé ritka, egyes betegségek, mint pl. a kalászfuzáriózis esetében nem is létezik. Ugyanakkor az egyes betegségeknél a nagyon fogékony, illetve a közepesnél fogékonyabb jellemzéssel megbélyegzett fajtákat célszerű kikerülni. Történhet persze olyan eset is, hogy szélsőségesen fogékony fajtát számottevő megbetegedés nélkül sikerül termesztenünk, de ez viszonylag ritkán következik be. Ilyenkor a betegség fellépésének és a kártétel bekövetkeztének kockázata rendkívül nagy.

Az ökológiai termesztésben Magyarországon az őszi búzát termesztik a legnagyobb felületen. Ugyanakkor a hagyományos termesztés és az ökológiai termesztés által használt fajták köre szinte teljesen azonos. Célszerű lenne ezen változtatni, mivel jobb fajtahasználattal, a szélsőségesen fogékony fajták fokozatos kiszorításával ugyanolyan minőségi paraméterek mellett több termést lehet betakarítani a betegségek okozta károk elmaradása folytán, nagyobb lenne a termésbiztonság és ennek megfelelően a bevétel is több lenne. Az őszi búzát sajnos eléggé sok betegség támadja, amelyek a számukra kedvező évjáratokban súlyos kártételeket is okozhatnak.

Az egyik leggyakoribb levélbetegség a gabonalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici). Nagy-mértékű, akár 30-40%-os terméskiesést is okozhat. A nedves, de meleg évjáratokat kedveli, minden évben „megbízhatóan” jelentkező betegség. A Magyarországon köztermesztésben lévő, gyakoribb búzafajták közül közepesnél fogékonyabb, vagy nagyon fogékony fajták a következők: GK Pinka, Mv Madrigál, GK Malmos, Pobeda, Guarni, Abony, Renesansa, Zlatka, Mv Emma, Jubilejnaja 50, GK Marcal, Kondor, Mv Magvas, GK Favorit, Rusija, MF Kazal, GK Kéve, Hajdúság, GK Véka, Mf Boglya, Maximus, GK Kapos, GK Tiszatáj.

Szintén gyakori levélbetegség hazánkban a levélrozsda, vagy más néven vörösrozsda (Puccinia recondita). Az utóbbi években eléggé megbízhatóan mindig jelentkezett, olykor számottevő károkat okozva. Erősebb teleken, amikor a nagyobb fagyok hótakaró nélkül érik a búzát, nem telel át Magyarországon. Ugyanakkor majdnem minden évben délről is érkezett fertőző anyag, amelynek genetikai állománya gyakorta eltér az addig megszokottól. A kórokozó rasszváltása emiatt meglehetősen gyakori.

A levélrozsda iránt közepesnél fogékonyabb és nagyon fogékony fajták a következők: Alföld 90, Flori 2, Mv Dalma, KG Magor, GK Élet, Buzogány, Boszanova, GK, Ledava, Kondor, Hunor, Jubilejnaja 50, MF Boglya, Bóra, GK Miska, Gk Market, Carolina, Ludwig, Brea, Mv Emma, Mv Mezőföld, Mv Kucsma.

A sárgarozsda (Puccinia striiformis) szerencsére viszonylag ritkán jelentkezik Magyarországon. A búzát károsító rozsdafajok közül ennek a legkisebb a hőigénye. Általában ez jelenik meg leghamarabb a búzán. Rasszváltása meglehetősen gyakori, utolsó járványos fellépése 2000-2001 években volt, azóta csak szórványosan lehet vele találkozni. A sárgarozsdára fogékony fajták a következők: GK Pinka, GK Élet, Alföld 90, Mv PálmaMv Tamara, Mv Martina, Mv Kucsma, Fatima 2, GK Bagoly, Jubilejnaja 50, GK Cipó, Hajdúság.

A legritkábban jelentkező, de ugyanakkor legveszedelmesebb gabonabetegség a szárrozsda, vagy feketerozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici). Utolsó járványos megjelenése 1972-ben volt. Az utóbbi évek nagyon meleg, aszályos jellege kedvezett ennek a kórokozónak, emiatt júliusban az elmúlt 4 évben több olyan gabonafélén is jelentkezett, amely akkor még zöld volt. A legmelegigényesebb rozsda faj, amely a legtovább képes a búzát károsítani. Szárrozsda iránt fogékony fajták: GK Öthalom, Gk Petur, GK Élet, Alföld 90, Gk Market.

A legnagyobb gondot szerintünk a búza ökológiai termesztése során a kalászfuzáriózis jelenti. Ezek a nekrotróf kórokozók számukra kedvező időjárás (virágzáskor párás, csapadékos idő) esetén a kalászokat megfertőzve az általuk termelt nagyon mérgező mikotoxinok miatt a termésben igen nagy minőségi kárt okozhatnak.

Sajnálatos módon a genetikai védelem a különböző Fusarium fajok ellen kevésbé előrehaladott, mint más kórokozók esetében. Emiatt a járványveszélyes évjáratokban a köztermesztésben lévő fajták mindegyike jelentős mértékben elfertőződhet. Ilyen években nincs számottevő különbség az egyes fajták megbetegedésének mértéke között.

A fuzáriumos gabonaszemek egy része a tisztítással eltávolítható a betakarított termésből, de ez mennyiségi veszteséggel is jár. Mindamellett ökológiai termesztésben járványos évjáratokban ez az egyetlen lehetséges módszer, amellyel a termést egyáltalán eladhatóvá lehet tenni. Az agrotechnikai módszerek (kukorica elővetemény kerülése, szármaradványok minél tökéletesebb lemunkálása…) járványos években szinte alig hoznak valami eredményt. A kalászfuzáriózis tekintetében a rezisztencia­nemesítésnek vannak még tartalékai, de időbe telik mire ténylegesen rezisztens fajták jelennek meg és terjednek el a köztermesztésben.

Hertelendy Péter

Vissza